Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fél év. Hat hónap. Huszonöt hét. Száznyolcvanegy nap. Még belegondolni is rettentő furcsa, hogy már ennyi ideje együtt vagyunk. A fene sem gondolta volna, hogy a boldogság egy olyan ember oldalán talál rám, akit hosszú-hosszú ideig ki nem állhattam, és a hátam közepére sem kívántam, nemhogy majd pont én magam vágyjak a társaságára.
Rengeteg dolog változott azóta, ez kétségtelen; mára már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle, és nem is akarnám. Nem akarom, hogy ennek a meseszerű állapotnak valaha is vége legyen.
A lehető legtökéletesebben akartuk eltölteni ezt a napot. Minden icipici részletet gondosan elterveztünk, mert úgy gondoltuk, hogy megérdemel annyit a másik, hogy egy igazán különleges élményben legyen része. De valahogy... a különleges alatt nem pont azt értette egyikünk sem, amit kapott.
A délelőtti órákban mindenki izgatottan várta Jongin érkezését, ki már napok óta Krystal társaságát élvezte, valahol másutt. Semmit sem tudtunk róla, attól a perctől kezdve, hogy kitette a lábát az épületből, így hát egyértelmű volt mindenki számára, hogy amint visszatér, egy alapos faggatásnak lesz szerencsétlen elszenvedője. Mivel Chan is és én is túlontúl kíváncsiak voltunk a sráccal történtekre, megbeszéltük, hogy a fél éves hónapfordulónk tud várni néhány órácskát, mígnem a hazaérkezett bandatag szépen elmesél mindent, töviről-hegyire. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a szóban forgó fiú nem egymaga érkezett -barátnője is vele tartott, és csak úgy sütött róluk a felhőtlen jókedv, ahogy kezén fogva belibbentek a társalgóba, ahol mind várakoztunk. Ezek szerint minden jól ment.
Mivel a bandatagokat jól ismerte, már csak arra volt szükség, hogy mi bemutatkozzunk egymásnak. Ezt követően váltottunk pár szót, míg arra vártunk, hogy a srácok popcornt készítsenek maguknak -hiszen máshogy képtelenek lettek volna befogni és csendben végigülni azt az időt, míg mesélnek nekünk-, és az első benyomásom róla ezek alapján az, hogy igazán kedves lány -olyasvalaki, akivel én is szívesen tölteném együtt a szabadidőmet.
Mikor végre eljött az idő, szerencsére nem volt szükség unszolásra, magától is dalolni kezdett a kis gerlepár; beavattak minket mindenbe, onnan kezdve, hogy Jongin megérkezett a lányhoz, egészen addig a percig, míg vissza nem értek ide.
- Nagyon örülünk, hogy kibékültetek. El sem tudod képzelni, milyen volt a mi szépfiúnk, míg nélküled kellett lennie. -egy igencsak méretes vigyorral a képén karolja át a mellette ülő szerelmes fiúcskát Jongdae, s mintha ez még nem lenne elég, egy könnyed mozdulattal borzolja össze a haját.
- Ritka pillanatnak számított, mikor hozzá lehetett szólni. -helyesel Kyungsoo, hevesen bólogatva, s nehézkesen felsóhajtva közben, mire mindenki jóízűen elneveti magát.
- Srácok, azért ennyire nem volt rossz a helyzet! -védi be magát az érintett, aki talán nem is számított rá, hogy milyen mértékben szívják majd a vérét ezek a nyomik, ha egyszer megtisztel minket a jelenlétével. Hogy is mondjam... Ők így mutatják ki a szeretetüket.
