Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szinte még arra sem volt időm, hogy rendesen feldolgozzam a tényt, miszerint, ha eljön a reggel, mennem kell -hiszen már semmi sincs, amit tehetnék, Chanyeol eldöntötte a sorsunkat. Az én sorsomat aztán pedig végképp. Mivel, ha jobban belegondolunk, neki "csupán" egy embert kell elveszítenie, míg nekem... A szerelmemet és az összes barátomat vele együtt. De nem csak erről van szó, ez nem ilyen egyszerű; olyan, mintha a családtagjaimtól kéne megválnom, örökre -azoktól az emberektől, akiket a legjobban szeretek. Tudom, nem szép dolog összehasonlítgatni, hogy kinek, miért és mennyivel rosszabb, mint a másiknak, azonban jelenleg kétség sem fér hozzá, hogy ki járt rosszabbul -sokkal, de sokkal rosszabbul.
Sosem éreztem még annyira magányosnak magam, mint ezekben az órákban. Sosem szenvedtem még a búcsúzás gondolatától ilyen mértékben, de talán ez éppen annak volt köszönhető, hogy pontosan jól tudtam, hogy ez nem egy átmeneti állapot lesz, hanem olyan, ami nagyon is végleges, s visszafordíthatatlan.
Naiv módon belenyugodtam a gondolatba, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet a szánalmas kis életembe, ám a vészesen korai -már-már hajnali- órákban hozzám betoppanó menedzser volt oly rendes, hogy megmutassa, hogy ez bizony cseppet sem úgy van, ahogy hittem. Minden létező képet, videót és esetleges hangfelvételt kitöröltetett velem -a telefonomról, a laptopomról, a fényképezőgépemről, sőt még a pendrivejaimról is-, ami akár csak egy kicsit is köthető a srácokhoz. A közös emlékeink apró darabkái, minden rájuk emlékeztető dolog egy szempillantás alatt tűnt el az orrom előtt, és én nem tehettem semmit sem, hogy ezt megakadályozzam.
Miután túlestünk ezen, s azt hittem, hogy most már tényleg semmim sincs, amit elvehetnének tőlem, újra bebizonyosodott, hogy tévedtem. Minden beszélgetést, amit a srácokkal folytattam, megsemmisített. Letiltotta őket a különböző platformokon lévő profiljaimról, hogy még véletlenül se találjanak meg, aztán kitörölte a felhasználónevüket nálam, hogy ne tudjam feloldani a tiltást. Egy kis ügyködés után végül pedig kivette a SIM kártyát a telefonomból, és a szemem láttára törte ketté, majd helyezett bele egy újat, amire mindezt megelőzően átvitt minden addig meglévő telefonszámot, természetesen a srácoké kivételével.
Tehetetlenül néztem végig, ahogy szép lassan mindent, ami akár csak egy kicsit is kedves a szívemnek, elragadnak tőlem, míg végül fel nem eszméltem arra, hogy semmim sem maradt.
Elveszítettem mindent.
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha egyszer majd mennem kell, ez az öntelt alak méretes vigyorral a képén, örömtánccal fogad majd, amiért végre megszabadulhat tőlem. Ezzel szemben, meglehetősen csendes volt, nem erőltetett semmiféle beszélgetésfélét, és nem is állt szándékában mindennek tetejében még belém is rúgni egy jókorát, grátiszként -és ezért nagyon is hálás voltam neki. Elképzelésem sincs, hogy vajon mennyit tudhat a történtekről, de feltételezhetőleg sejti, hogy valami nagyon nem oké, ha egyenesen egy bandatag kérvényezte a kirúgatásomat.
