Working with EXO | SZÜNETEL

36.// Egy átlagos estének indult...

     Kai szemszöge:

     Mivel Kyungsooval egy szobán osztozunk, eléggé meglepődtem, mikor kiderült, hogy Olivia átjön hozzánk, hogy együtt főzőcskézzenek. Na, nem mintha zavart volna, hogy így alakultak a dolgok -sőt, inkább még örültem is neki. Vagyis csak részben. Örültem annak, hogy ismét mindenféle zavaró tényező nélkül élvezhetem a társaságát, de közben épp ugyanannyira tartottam is tőle.
     Most, hogy tudom, Chanyeol mit érez iránta, már nem tehetek semmit. Tudom milyen nagy szó az nála, hogy meg tudott kedvelni valakit -aki állítása szerint még viszont is kedveli őt. Yeol nem az a hirtelen bárkibe belezúgós típus, éppen ezért, ha neki egyszer érzései vannak valaki iránt, akkor azok a lehető legkomolyabbak. Mégis milyen barát lennék, ha mindezek tudatában nem adnám fel? Nem tehetek mást, minthogy elengedem őt, ha már eddig nem volt bátorságom mellette dönteni. Ettől függetlenül nem felejtek és az érzéseim is megmaradnak irányában, csak most már tudom, hogy hiába érzek úgy, ahogy, akkor sem tehetek semmit. Meg volt a saját esélyem, de elszalasztottam. 

- Ó, tehát egy lány miatt csinálod ezt az egészet? -izgatottan elvigyorodva kapja tekintetét a mellette álló srácra, aki csak szégyenlősen bólint egyet. Teljesen ki is ment a fejemből... Liv még nem is tudta eddig, hogy Kyungsoonak idő közben barátnője lett.- Na, és milyen? Hogy ismerted meg?  

- Az új filmem forgatásán találkoztunk, ahol ő volt az egyik fodrász. -A film, aminek főszerepét nem is akartad elvállalni, de én rábeszéltelek. Szívesen, barátom!- És, hogy milyen? Nagyon életvidám. Olyan lány, aki állandóan nevet. Olyan, aki mindenben megtalálja a szépet és a jót. Mellette pedig egy kicsit őrült is, és éppen ezen tulajdonságai miatt egészítjük jól ki egymást. 

- Annyira jó téged boldognak látni! -alapjáraton nagyjából senkitől sem viselné el, viszont most, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, a golyófejű minden további nélkül hagyja, hogy Olive a vállát simogassa eközben. Na, nem mintha fél másodpercnél tovább tartana ez a dolog, de hát akkor is... 

- Köszönöm! Az érzés kölcsönös. Sokkal jobban nézel ki, most, hogy otthon töltöttél egy kis időt.

- Jobban is érzem magam. 

     Kellemesen elbeszélgettek a fennmaradó időben, míg a "konyhában" tevékenykedtek, miközben én békésen üldögéltem a kanapén és úgy tettem, mint aki felettébb érdekesnek találja az éppen általa nézett filmet. Az igazság ezzel szemben persze az, hogy egy árva kukkot sem hallottam belőle és egyetlen képkockát vagy mondatot sem tudnék felidézni, hiszen mindvégig őket figyeltem. 

     A kopogás, mintha nem is létezne vagy, mintha ez a saját szobája lenne, Minseok úgy engedi be magát az ajtón. 

- Minmin, szia~! 

- Hát te is itt vagy? -pislog meglepetten a fülig érő szájjal őt vizslató lány láttán.- Így még jobb, megspóroltatok nekem egy utat! -felvont szemöldökkel nézek fel laptopom monitorjáról, s érdeklődve várom, vajon mit akarhat, amihez mindannyian kellünk.- Páran arra gondoltunk, hogy elmennénk az egyik közeli bárba kicsit, iszogatni, ha már holnap amúgy sincs dolgunk. Mit szóltok? Lenne kedvetek hozzá? 

- Én benne vagyok! Jól hangzik. -feleli elsőként a lány, s vigyorogva leöklöznek az ötletgazdával. 

- Szuper! És ti, srácok? 

- Nekem még be kell fejeznem egy ajándékot holnapra, úgyhogy én ezt most passzolom. -hangzik a válasz D.O. szájából, ezzel szemben az enyém nagy örömmel szolgál Minseok számára.