Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nagyjából a semmivel egyenlő az az idő, amennyit az éjszaka során pihenéssel sikerült eltöltenem. Összezavarodtam teljesen a Baekhyunnal folytatott telefonbeszélgetés óta. Chanyeol velem ellentétben úgy aludt, mint a bunda, így esélyem sem volt arra, hogy feltegyem neki a bennem kavargó kérdéseket. Felébreszteni viszont természetesen nem akartam, tehát nem maradt más, mint az órákon keresztül tartó forgolódás és az eredménytelen agyalás.
Eleinte legszívesebben megfogtam volna a párnámat és addig ütöttem volna a mellettem fekvő dalospacsirta ügyefogyott fejét, amíg él és mozog. Mostanra bizonyára kitaláltátok: Igen, dühös voltam rá. Elhittem neki, hogy minden rendben lesz. Hogy nem lesz semmiféle gond. Erre mit kaptam?! Egy olyan információt, ami pontosan azt jelenti, hogy semmi sincs rendben, sőt még csak meg sem közelíti azt!
De aztán, egy pár óra múlva, mikor már elég ideig kémleltem nyugodt arcát, s olykor meg-megrebbenő, hosszú, fekete pilláit, azt vettem észre, hogy lehiggadtam. Csak feküdtem ott, és néztem őt, ahogy mellkasa egyenletesen emelkedik fel, s le, mialatt valószínűleg éppen valami szépről álmodik.
Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon miféle álomképek lebeghetnek előtte. Sokféle verzió megszületett a fejemben, de egy percre sem vettem le róla a szememet eközben.
Aztán végül, miután már ténylegesen megnyugodtam, kezdtem más szemszögből látni a dolgokat. Rájöttem, hogy az, hogy -a döntése okáról mit sem tudva- dühöngök, nem old meg semmit. Nem fogok többet megtudni attól, ha esetleg jól állba verem, amíg szunyókál -pedig Istenemre mondom, baromi jól esne megtenni! Valószínűnek tartottam továbbá azt is, hogy ha most, hajnalok-hajnalán letámadom és számon kérem, olyan kómás lesz, hogy beszélni sem fog tudni, nemhogy magyarázatot adni. Így hát vártam; Egészen reggelig.
Olyan nyolc óra magasságában értem vissza a szobánkba, ő pedig pontosan ugyanúgy feküdt az ágyán, mint fél órája, mikor magára hagytam. Mivel már bőven felkelt a nap és én továbbra sem tudtam volna elaludni, jobbnak láttam, ha végre valami hasznossal is elfoglalom magam. Így történt hát, hogy a tíz percesnek szánt sétámból egy fél órás, sétával egybekötött reggeli- és kávévadászat lett. Az érkezésemet követően pedig, mivel még volt időm, megterítettem, minden általam vett finomságot kipakoltam, s miután végeztem mindennel, az asztalhoz leülve vártam, hogy Chanyeol végre felkeljen.
Újabb fél óra letelte után bekövetkezett az, amire várakoztam. Mocorogni kezdett az ágyán, majd miután megleste telefonján az időt, az ágyból ráérősen kikelve észrevett engem, ahogy látszólag éppen egy újságot olvasok. Pedig ha tudná, hogy az azért van nálam, hogy agyonüthessem vele...
- Jó reggelt! -foglal helyet mellettem fülig érő szájjal, annak ellenére is, hogy még csak most kelt. Nem tudom, hogy csinálja. Én ilyenkor ki tudnám irtani a fél világot egyetlen pillantásommal. Ellenben ő... Bámulatos!
