"- Oppának szólítalak, ha te meg engem Noonának!
- Én inkább Jagiyanak szeretnélek hívni."
Kira még nem tudja, Taehyung már igen.
Kira tagadja, Taehyung már elfogadta.
Kira bizonytalan, Taehyung már nem bírja.
Kira mással van, Taehyung meg...
K...
- Na, hogy nézek ki? – dobtam hátra a hajamat, miközben ide-oda forgolódva megmutattam a szettemet Nayeonnak, amiben az esti buliba akartam menni. Felülre egy fehér csipkés topot vettem, amihez egy majdnem földig érő sötét rózsaszín szoknyát párosítottam, aminek a bal lábamnál volt egy hosszú hasítéka, így könnyedén tudtam mozogni, és meleg sem volt benne. Cipőnek egy magasabb sarkú szandált húztam, aminek kacifántos pántjait egészen a térdemig kellett felkötnöm.
- Jungkooknak sok problémája lesz ma este övön alul, az biztos. – kacsintott Nayeon és elégedetten húzogatta a szemöldökét, míg én zavarba jöttem a megjegyzésétől. – Felettébb szükséges ez a bisz-basz a hajamba?
A szememet forgatva bólogattam, hogy jelezzem, igenis szüksége van arra a kis virágos csatra a hajában. Nayeon magát egy pánt nélküli csinos, piros ruhába bújtatta, ami kiemelte kecses alakját. Ehhez egy lapos talpú szandált választott tudván, hogy egész este táncolni fog, és nem akarja megkockáztatni, hogy leszakadjon a lába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Legalább kívülről tűnjön már úgy, mintha bájos lennél. – jegyeztem meg, mire Nayeon összehúzta a szemét és lebiggyesztette az ajkait. – Ne aegyozzál, ismerlek! Na, induljunk!
Nayeon megvonta a vállát, majd felpattant az ágyamról és még előttem kislisszolt a szobámból. Hoseok házáig gyalog mentünk, mert bár húsz perces séta volt, nem akartam kocsival menni, tudván, hogy alkoholt is tervezek fogyasztani. Jin ügyeletes a kórházban ma este, ahol a gyakorlatát tölti és ő felajánlotta, hogy értünk jön, ha hívom, mert úgyis fent lesz egész éjjel.
- Üdvözöllek benneteket a Hoseok féle party vonat nyárnyitó ünnepén! – fogadott minket Hobi tárt karokkal, miután csengettünk és kinyitotta nekünk az ajtót.
- Hallod, Hobi jobb lenne, lassan elfelejtenéd ezeket a neveket, amiket a bulijaidnak adsz. – veregette meg lekezelően Nayeon a fiú vállát. – Egyre rosszabbak.
- Sajnálom, de most kivételesen Nayeonnak van igaza. – húztam el én is a számat, mire Hobi unottan sóhajtott egyet.
- Komolyan lányok, szeretlek titeket, de olyan ünneprontók vagytok néha, hogy esküszöm elgondolkoztam nem hívlak meg titeket többet! – rázta a fejét csalódottságot színlelve, és még egy kissé hátat is fordított nekünk, hogy úgy tegyen, mintha egy könnycseppet törölne ki a szeméből. Visszakukucskált a válla fölött és mivel látta, hogy továbbra is ugyanúgy nézünk rá újra normalizálta magát. Már, amennyire tudta. – Jó, vicceltem. De amúgy milyen buli az, aminek nincs neve?
- Jó féle? – kérdezett vissza Nayeon, amitől felkacagtam.
- Na, menjetek, be mielőtt meggondolom magam. – forgatta a szemét Hobi és félre állva beengedett bennünket a már tomboló egyetemisták közé. – Jungkook a kertben van! – kiáltott utánam, amire én biccentve megköszöntem neki és barátnőm kezét megragadva a fiúm keresésére indultam. Jungkook egy évfolyamtársával beszélgetett az udvar közepetájékán kezében egy piros műanyagpohárral, ami feltehetőleg sörrel volt megtöltve.
