képtelenség | kth✔

Hetvenegy

Nagyon ritkán megyünk csak le a házunk pincéjébe, hiszen büdös, koszos és semmi értelme sincs lejárkálni oda, kivéve, ha démont akarunk űzni. Viszont pár nappal az indulás előtt kénytelen voltam megkérni anyát, hogy menjünk le megkeresni a sátrat, mert anékül a csillagos ég alatt kellett volna éjszakáznunk Taehyunggal, ami bár bulisan hangzik, az időjárás erőteljes lehűlést mond, így nem kockáztattam meg a dolgot.

- Büdös van. – fintorogtam az orrommal, miközben anya felkapcsolta a villanyt, ami nem tette sokkal barátságosabbá a pincénket. Alapvetően nem szerettem ide lejárni, mivel Seokjin egyszer gyerekkorunkba bezárt ide egy órára, mert poénosnak gondolta. Nem volt az, hét éves voltam és csoda, hogy nem okozott nagyobb traumát bennem, mert csak húsz percig voltam bent, amíg Taehyung be nem köpte apának a bátyámat. Ezek szerint már, akkor is ő volt a megmentőm...

- Jaj, ez olyan izgalmas. – kutatott anya lelkesen a fémpolcra kirakott dobozok között, hogy mihamarabb meg találja a sátrat és ne kelljen a kelleténél hosszabb ideig lent lennünk. – Egyetemisták, az őszi szünetben együtt kirándulnak! Emlékszem, amikor mi a nagynénéddel elmentünk a lányokkal Busanba pár napra, az volt az első kirándulásunk és...

Erőltetett mosollyal az arcomon hallgattam meg újból a sztorit, amit majdnem minden családi eseménykor elmesélnek. Igen elhagyták a panzió kulcsát, mert Jaeso beleesett a vízbe a hajókirándulás alatt. Nem tudták elérni a panzió tulaját, ezért kénytelenek voltak egész éjjel bulizni. Csodás történet, kár, hogy már mindannyian kívülről tudjuk.

- Igen biztos jó lesz a miénk is. – mondtam, de igazság szerint nem voltam meggyőződve erről a tényről. Tzuyu természetesen igent mondott az ajánlatunkra, amitől Jungkook olyan boldog lett, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Ezzel pedig csak azt érte el, hogy mi a többiek, akik tudják, hogy mi az igazi indoka Tzuyunak és nekünk is, elkezdtük szarul érezni magunkat, amiért Kook nem tudott mindenről. Csodás kirándulás lesz, kár, hogy valaki el fogja baszni.

- És nem zavar, hogy Jungkook új barátnője is veletek lesz? – kérdezte hirtelen anya, nekem pedig összeszaladt a szemöldököm a meglepettségtől. – Még két hónapja sincs, hogy szétmentetek. Nem fura ez?

- Ja... - köhintettem egyet, mert ekkor beugrott, hogy anya nem tudja, hogy együtt vagyunk Taehyunggal, majdnem azóta, hogy Jungkook és én szakítottunk. Annyira megszoktam már, hogy a barátaink meg hát a szüleinken kívül mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, hogy néha kimegy a fejemből az a kis tény, hogy anyáékat még nem avattuk be. Ezért nyilván ő nem tudja, hogy Jungkookal jobb a viszonyom, amióta szakítottunk, mint, amikor még együtt voltunk. – Tzuyu nem a barátnője, csak egy lány, aki tetszik neki. Ráadásul mi mondtuk neki, hogy hozza el. Meg egyébként is, barátok vagyunk, miért kéne, hogy zavarjon?

- Csak kérdeztem. – vonta meg a vállát anya, majd átlépett a következő polcosszekrényhez, mert az előzőn nem találta meg, amit kerestünk. – És az sem zavar, hogy Taehyunggal leszel egy sátorban, meg, hogy körülötted mindenki a párjával lesz?

Aish, anya miért vagy ennyire kíváncsi? Legszívesebben kinyögtem volna, hogy én is a barátommal leszek, de természetesen ezt nem tehettem, mert még nem érkezett el az idő. Nem a pincénkben akartam őt lesokkolni, miközben a család hímnemű tagjait a nappaliban néztek valami meccset.

- Anya, nem zavar. Taehyunggal jól megleszünk együtt. – vigyorogtam rá és úgy döntöttem segítek neki a keresésben, mert eddig csak álltam mellette sokkos állapotban, amit a pince váltott ki belőlem.

- Azt tudom, mindig is jóban voltatok. – motyogta anya behajolva egy nagyobb dobozba. – Bár mostanában feltűnően sokat vagytok együtt. Nem untatok még egymásra?