képtelenség | kth✔

Hat

Fáradtan, de végtelenül megkönnyebbülve jöttem ki június elején az utolsó vizsgámról. Lerogytam az előadó előtti padok egyikére, hogy megvárjam Nayeont, aki még nem végzett, közben pedig előszedtem a kis tükrömet a táskámból, hogy megigazítsam a frufrumat, ami szanaszét túrtam vizsga közben. Örültem, hogy sikerült letudnom ezt is, így végre nem kell a könyvtárban éjszakáznom szeptemberig. Annyi dolgom lesz mostantól három hónapig, hogy élvezzem a nyarat a barátaimmal és a barátommal. Könnyed mosoly csúszott az ajkaimra, ahogy eszembe jutott Jungkook. Hivatalosan két hete alkottunk egy párt, amitől nagyon boldog voltam. Habár a vizsgáink miatt ritkábban tudtunk találkozni, mindennap beszéltünk egymással. Kedveltem őt. De tényleg.

Azonban felettébb idegesített, hogy Taehyung került engem. Egy hónapja már, hogy hazaköltöztek, és az óta egy kezemen meg tudom számolni hányszor tudtam vele két-szónál többet váltani. Fogalmam sincs róla, hogy mi baja van, de most, hogy nem köti, le a figyelmemet az egyetem ki fogom deríteni és nem ússza meg a társaságomat! Ismerhetne már, annyira, hogy nem vagyok egy feladós fajta. Ez hat év alatt nem változott és élő példa rá, hogy sikerült töviről-hegyire megtanulnom a csalánozók és szivacsok össze fajának a nevét latinul. Na, persze nem csak a nevét, hanem a tulajdonságait is, de az már egy másik kérdés.

- Vízbe fojtottam az összes rohadt Spongyabobot és Patrikot! – rontott ki az előadó ajtaján Nayeon széttárt karokkal, amitől felnevettem, ugyanis nem egyedül ültem a folyosón így minden szempár rászegeződött. Aki ismerte őt, az nem lepődött meg, aki viszont nem az egészen furán nézett rá. – Mit bámultok? Nem volt gyerekszobátok? – oltott le két alsóbb éves lányt, akik tátott szájjal bámultak rá, majd megszeppenve tovább álltak.

- Ezek szerint, akkor jól ment minden. – mosolyogtam rá, miközben felkapva a táskámat felálltam a padról, hogy elinduljunk hazafelé.

- Halványlila gőzöm sincs. – vonta meg a vállát eléggé nem törődőm stílusban. – De az biztos, hogy mostantól három hónapig nem nyitok ki egy kicseszett enciklopédiát se. És egy Spongyabob részt sem fogok megnézni egy darabig. Valahogy nem visz rá a lélek.

A fejemet ráztam a kijelentésére, miközben egyébként teljesen egyet értettem vele. Mielőtt hazaindultunk volna benéztünk a táncszakosok épületébe is, hogy összeszedjük Hobit, aki szintén aznap tudta le az utolsó vizsgáját. A tánctermek előtt várakoztunk, amikor két kéz csusszant a szemem elé. Meglepetten felkuncogtam, és lágyan a világot előlem eltakaró kezekre csúsztattam az enyémet.

- Hiányoztam? – suttogta az „ismeretlen" a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Meglehet. – mondtam, mire ő levette a kezét rólam, és a derekamnál fogva maga felé fordított. Jungkook köszönésként egy gyors puszit cuppantott a számra, utána összekulcsolta az ujjainkat.

- Szia, Nayeon! – köszönt a mellettem álló lánynak, akire fogadni merek, hogy a szemét forgatva nézte végig a jelenetünket. – Hogy ment a vizsgátok?

- Faszán. – biccentett Nayeon könnyedén, miközben Jungkook magához húzott és, amíg én a vállára hajtottam a fejemet egy puszit nyomott a hajam közé. – Elhányom magam ennyi cukiságtól. Nem lehetnétek kevésbé aranyosak? Nem polcom ez a sok nyali-fali meg tököm tudja.

Kérlek szépen, bemutatom a legjobb barátnőmet Im Nayeont. Első ránézésre mindenki azt gondolja, hogy egy földre szökkent tündér, aki, ha kinyitja a száját majd cukorka vízesés fog folyni belőle. Ehelyett, akárhányszor megszólal, valaki mindig nevetni kezd, valaki meg döbbenten veszi tudomásul, hogy Nayeon stílusa kissé alpári.

- Két hete vagyunk együtt. – húztam el kissé a fejemet a barátomtól, hogy beszélni tudjak. – Mézeshetek tudod mi az?

- Nem mert általában az én kapcsolataim két hétig tartanak és kész. – tapsolt egyet lazán, én pedig bólintva igazat adtam neki, azonban Jungkook meglepetten nézett rá. – Nem vagyok híve a komolykapcsolatoknak. Az egyik mottóm, hogy „Tedd be, menj el, után még egyszer csak, akkor használd az ajtót és ne gyere vissza!"

Nyöszörögve belefúrtam a fejemet Jungkook mellkasába, hogy elfojtsam idióta kitörni készülő nevetésemet. Tíz év alatt hozzá szoktam Nayeon stílusához, de időnként még én is lemegyek az életről az ilyen kijelentései után.

- Pedig jó dolog, egyszer ki kellene próbálnod. – válaszolt Jungkook, eközben végig a hajamat simogatva, amitől összeszorult a mellkasom. Hihetetlenül imádom ezt a fiút! De miért facsarodik el néha a szívem, ha eszembe jut egy másik személy is?

˙Taehyung POV˙

A kezem között forgattam a telefonomat, közben pedig azon gondolkodtam, hogy jó ötlet-e, amire készülök vagy sem. Jimin mondta tegnap, hogy ma tudták le az utolsó vizsgájukat is, így ennek örömére Hoseok házában nagy bulit rendeztek. Jimin néhány napja bemutatta nekem a srácot, és igaza volt, valóban hamar megkedveltük egymást. Engem is meghívott a buliba, de valamiért nem volt túl sok kedvem elmenni. Tudtam, hogy nem szép, amit csinálok, de mióta Kira hazajött, azon az estén és elmondta, hogy összejött azzal a Jungkook nevű figurával, egyszerűen képtelen vagyok a közelébe menni. Ha csak belegondolok, hogy egy egész estén keresztül néznem kell, hogy valaki más öleli át a szerelmemet, belesajdul a szívem.

Biztos voltam benne, hogy észrevette kerülöm őt, de féltem engedni neki, hogy ismét barátok legyünk, mint anno. Akkor még vissza tudtam fogni az érzéseimet, mert nem tudtam, hogy milyen íze van a csókjának, és nem láttam, hogy csillogott a szeme, amikor megsimogattam az arcát. De most félek, ha újra közelebb kerülünk egymáshoz, és megismerem az új arcát, ami biztosan sokat változott hat év alatt, csak még jobban beleszeretek, és még jobban fogok szenvedni, amiatt, hogy szeretem.

Mégis fontolóra vettem, hogy elmegyek a buliba. Hiányzott és látni akartam. Akármennyire is távol akartam maradni tőle, egy ponton már nem bírtam tovább. Az életem részének akartam tudni, még úgy is, hogy csak az unokatestvére, a barátja lehettem. Legnagyobb bánatomra ez nem az a tökéletes világ, ahol Kira viszont szeret, és boldogan élünk, amíg meg nem.

Erőt vettem magamon és a fürdőszobába indultam, hogy elkezdjek készülni az esti bulira. Meg kell ismernem Kira barátját, hogy tudjam milyen ő. Látnom kell őket, ahhoz, hogy elinduljak az elengedés göröngyös útján és találkozzak valakivel, aki sikeresen viszont szerethet engem. Kíváncsi voltam erre a Jungkookra. Jimin állítása szerint jó fej gyerek, sőt Hobi is mondta, hogy nagyon rendes és tényleg odáig van Kiráért. Ez csupán, annyiban könnyebítette meg a lelkemet, hogy legalább tudtam, Kira jól van emellett a fiú mellett.

Hiába, valamiért ott lebegett a szemem előtt, hogy ennek még nincs vége. Ha nagyon akarnám, esetleg sikerülne beismertetnem Kirával, hogy neki velem kell lenni. De még nem álltam rá készen, hogy megtudjam ez tényleg összejönne-e. Egyelőre vissza kellett költöznöm az életébe így vagy úgy. Akárhogyan is, nem bírok ki több percet nélküle. Ha belehalok is, hogy csak barátilag ölel át, legalább, addig is vele lehetek.