képtelenség | kth✔

Harmincegy

Ijedten figyeltem, ahogy a feltehetőleg részeg Dahyun teljes erejéből ütlegeli Taehyungot, miközben hallottam, hogy hangosan zokog. Tae azt sem tudta hirtelen mit csináljon, csak állt tehetetlenül és próbálta elkapni a lány kezeit, de ő gyorsabb volt nála és mindig kitért előle.

- Bassus, unni! – jelent meg a semmiből egy rövid szőke hajú lány, akiről feltételeztem, hogy Dahyun barátnője lehet. Fújtatva nézte a jelenetet, majd, amikor észrevett engem egyből meg is szólított. – Mit állsz ott? Segíts leszedni! Dahyun részegen borzalmas dolgokat csinál!

Együtt mentünk oda hozzájuk, miközben Dahyun már Tae tincsei felé nyúlt, gondolom azzal a szándékkal, hogy azokat jól megtépi. Éppen időben kaptuk el a szőkével mindkét karját és rántottuk el Taetől, akinek a szemei nagyobbra voltak kerekedve szerintem, mint amekkorára lehetne. Dahyun verekedés közben kiejtette a kezéből a pezsgősüveget, ami hangos csattanással érkezett a betonra és a szilánkok az én lábamba és a Taehyungéba is belefúródtak. Csupán, annyi volt a probléma, hogy nem volt időnk ezzel foglalkozni.

- Engedjetek el! – csapkodott idegbetegen a lila hajú lány, mire a szőke biccentett felém, így levettem róla a kezemet, hogy ő mindkettőt megragadva maga felé fordítsa. Csakhogy nem volt elég gyors és Dahyun már fél kézzel megint felénk nyúlt. – Te, te utolsó ribanc! – mutogatott felém vicsorogva, amitől kiült az arcomra a döbbenet. Én mi rosszat tettem?

- Állítsd le magad, Da! – kelt a védelmemre azonnal Taehyung és mellém állva átkarolta a vállam. A szőke lány kihasználva Dahyun pillanatnyi hezitálását megragadta a szabad kezét és kissé megcsavarva a másik lány háta mögé szorította őket. – Mi a franc ütött beléd? Normális vagy?

- Utállak Kim Taehyung! – üvöltötte az arcán lecsorduló könnyekkel. – Elérted egy puszta pillantásoddal, hogy beléd szeressek és hetekig azt hittem te is szeretsz engem! Erre kiderült, hogy te neked csak ez a picsa Kira létezik, aki le se szar téged! Mással jár, de te még ennek ellenére sem mondtál le róla. Pedig én itt voltam neked! Szerethettelek volna, tökéletes barátnőd lehettem volna, de nem! És miért? A tökéletes, és csinos és gyönyörű Kira miatt, aki most is szentként áll melletted és fogadni mernék, hogy ő ennek ellenére sem lát bennem semmi rosszat. Igaz, Kira? Te ilyen jótétlélek ribanc vagy!

- Fejezd be, Dahyun! – rántott a lányon egyet barátnője. Én azt sem tudtam, hogy most hol vagyok fejjel és mi történik velünk. Fájt a lábamba csapódott szilánk és éreztem, hogy a vérem lassan folyik le a bokám felé. Az agyamat pedig megzúdították kérdések, hiszen az elmúlt alig egy percben több információ jutott el az agyamig, mint, amennyit be tudtam volna fogadni.

- Nem fejezem be, Chaeng! Tudniuk kell! – nyomult előre újból, amit az ezek szerint Chaeng nevű lány megakadályozott egy laza mozdulattal. – Miattad van az egész, Kira! Te tetted tönkre a kapcsolatunkat. Miattad nem szeretett belém Tae oppa! Miattad nem feküdt le velem és miattad nem lehetek most vele boldog. Jobban járna, ha békén hagynád és maradnál a pattogós pasid mellett! Nem érdemled meg őt! Kurvára jobbat érdemel nálad!

- Az Isten szerelmére, Dahyun! – húzta fel magát most már Tae is. – Mit képzelsz magadról? Letámadsz minket részegen az utcán? Erre leszel büszke? Majd azt hiszed így fogsz visszaszerezni? Szánalmas, amit csinálsz. Komolyan mondom. – rázta a fejét ingerülten, én pedig rádöbbentem, hogy még nem láttam őt ennyire mérgesnek talán soha. – Én megpróbáltam normálisan véget vetni a kettőnk dolgának, és jobb, ha most tudod meg, nem Kira miatt szakítottam veled! Nem voltam beléd szerelmes, semmit nem mozgattál meg bennem. Üresnek éreztem magam melletted és nem akartalak tovább hitegetni.

- Akkor miért mondtad, hogy szerelmesebb vagy Kirába, mint valaha? – fröcsögte a lila hajú lány, továbbra is sírva.

- Mert így van. – mondta ki, nekem meg egyre magasabbra szökött a pulzusom. – Igazságtalan lett volna veled szemben, hogy úgy vagyunk együtt én Kirát szeretem. De nem ez volt a fő okom, hogy szakítsak veled.

Dahyun hangosabban kezdett sírni, majd fintorogva megrázta a fejét és kiszabadulva barátnője szorításából egyetlen szó nélkül elfutott. Chaeng kétségbeesetten bámult utána, de mielőtt utána indult még visszanézett ránk.

- Ne haragudjatok, kérlek! – hajolt meg tisztelettudóan. – Sajnálom, a nevében is!

- Menj nyugodtan, Chaeyoung, te nem csináltál semmi. – biccentett felé Taehyung, majd a lány így is cselekedett.

Lefagyva pislogtam magam elé. Egyszerűen nem jutottak el rendesen az agyamig az információk. Taehyung szerelmes belém! Ezt itt most a fülem hallatára bevallotta. Miattam szakított Dahyun miatt.

- Jól vagy? – fordított óvatosan Tae maga felé. Ahogy a szemébe néztem, a szememből elindultak a könnyek. Túl sok volt ez nekem egyszerre. Ő csak lecsúsztatta a kezét a derekamra és magához húzott egy ölelésre. Zokogva fúrtam bele a vállába a fejemet, miközben igazságtalannak éreztem a helyzetet. Őt is kiosztotta az exe, nem csak engem. Mégis engem viselt meg jobban. – Gyere, hazaviszlek. Kiszedem ezeket a szarokat a lábadból. – azzal megfordult és jelezte, hogy ugorjak a hátára. Nem ellenkeztem, csak szó nélkül teljesítettem a kérését.

Hazáig csendben utaztunk. Egyikünk sem tudott megszólalni, a hirtelen sokktól. Nem tudtam mit kellene neki mondanom. A rögtönzött vallomása, amit nem is nekem mondott konkrétan még mindig a fülemben csengett. Ugyanúgy, ahogy Dahyun szavai is, miszerint nem érdemlem meg őt. Vajon igaza van? Tényleg jobb lenne, ha kiszállnék az életéből? De hiszen arra képtelen lennék! Nem tudnék nélküle élni. Az elmúlt hat évbe is majdnem belehaltam! Most, hogy újra itt van, velem nem akarok nélküle lenni. Az, képtelenség lenne.

Nem emlékszem, hogy kerültem a konyhánk pultjának a tetejére, legközelebb csak arra eszméltem, hogy ott ülök, a lábamnál pedig Taehyung próbálja kihalászni a kisebb szilánkokat a térdemből és a bokámból.

- Az én hibám, hogy nem tudsz boldog lenni? – szólaltam meg a semmiből, magamat is meglepve. Tae értetlenül pislogott fel rám guggoló helyzetéből és még a keze is megállt egy pillanatra a fertőtlenítésben.

- Te meg miről beszélsz, Kira? – mosolyodott el zavartan. Felállt, hogy szemmagasságban legyünk egymással, amitől újra könnyezni kezdtem.

- Jobb lenne az életed nélkülem? Azért nem tudsz más lánnyal lenni, mert engem szeretsz? – motyogtam szipogva, ahogy kiszakadt belőlem a zokogás. Taehyung mosolya fent maradt az arcán. Visszatette a fertőtlenítő sprayt az elsősegély dobozba, majd immáron szabad kezével az arcomra simított, hogy letörölje a könnyeimet. A szám megremegett az érintésétől, és ösztönösen simultam bele az érintésébe.

- Szeretlek, Kira. – mondta ki mélyen a szemembe nézve. – És nem tudok más lányra nézni, mert te vagy számomra az egyetlen.

Az újabb vallomástól csak még jobban sírni kezdtem, annak ellenére, hogy ezt a gyengeséget ritkán engedtem meg magamnak.

- Akkor jobb lenne, ha mi többé nem... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Taehyung ajkai összetalálkoztak az enyémmel. Meglepetten fogadtam a puha párnákat, amik belém folytották a mondandómat. Az agyam kikapcsolt és nem működött tovább. Minden porcikám csak a hirtelen csókot érzékelte, amik felidéztek bennem mindent. Újra éreztem, annak a nyári napnak a melegét magamon, ami hat éve sütött rám, amikor megkaptam életem első csókját. Újra bizsergette a bensőm, életemben először, attól a fiútól, akibe a lelkem mélyén mindig is szerelmes voltam. Mert bár eltitkoltam és elnyomtam magamban, valahol tisztában voltam vele, hogy Taehyung számomra nem a testvérem, vagy az unokatestvérem. Ő Taehyung, a fiú, akibe buta kislány korom óta szerelmes vagyok!

Nem foglalkozva a világgal, a gondolataimmal, a helyzet helytelenségével a kezeim önálló életre keltek és Tae nyakába csusszantak. A nyelve megtapintott az alsó ajkamat, amitől utat adtam neki egy lágy, édes keringőre. A csókja felélesztett bennem minden elfeledett érzelmet. Olyan volt, mintha minden egyszerre zúdult volna rám. Élveztem a nyelvének játékát az enyémmel, miközben kezével a csípőmbe markolva húzott magához közelebb. Ujjaimat a hajába vezettem puhán cirógatva őket. Nem volt vad vagy szenvedélyes a csókcsatánk. Lágy volt, teli érzelmekkel.

Néhány percnyi csókolózás után tudtunk egymástól elszakadni. Most nem akartam elfordulni. A szemébe akartam nézni, látni akartam a reakcióját. Tae csillogó szemei nem hazudtak.

Kristálytiszta szerelmet láttam benne.