képtelenség | kth✔

Tizenhét

- És ehhez mit szólsz? – húztam magam elé egy halványkék, fehér virágokkal díszített, spagettipántos ruhát, miközben a másik kezemben már a következő lehetőséget is ott tartottam.

- A sárga jobban tetszett. – mérte össze az előző ajánlatommal a mostanit Nayeon a szemöldökét ráncolva. Sóhajtva bólintottam egyet, és visszaraktam a két kezemben levő ruhát a szekrénybe, hogy végül a sárga ruhámat vegyem fel. – Biztos jól átgondoltad te ezt?

Nem tudtam neki válaszolni. Felakasztottam a vállfát a szekrényben, közpen pedig megvontam a vállamat. A kutyafürdős délutánunk után pár nappal Taehyung átjött hozzánk, mert Jinnel, Jiminnel és Namjoonal készültek valami sport napra és, akkor tudtam meg, hogy azzal a Dahyun nevű lánnyal hivatalosan is összejöttek. Régen sírtam, annyit utoljára, de, amint elapadtak a könnyeim, megvilágosodtam. Én is élem az életemet, a barátommal nélküle. Nem lehetek ilyen szemét, hogy neki ezt nem engedem meg. Fogalmam sincs, hogy jelenleg mi van köztünk, hiszen fura mód semmi nem változott. Ugyanúgy beszélünk mindennap, ugyanúgy átmegyünk egymáshoz, csak nem tudom. Érdekes a szituáció. Ennyi.

Tegnap, amikor délután átugrott egy pár órára dumálni, én hoztam fel neki, hogy szeretném megismerni a barátnőjét. Meglepődött a kijelentésem hallatán, de végül beleegyezett, így estére foglalt asztalt a központ egyik éttermébe, ahol dupla randizni fogunk.

- Igen, Nayeon. – bólintottam becsukva magam mögött a szekrényajtót. – Én Jungkookal járok ő meg azzal a pi... Dahyunnal.

- Te azt akartad mondani, hogy picsával? – tátotta el a száját nevetve Nayeon, mire hozzávágtam egy párnát. – Csak nem féltékeny vagy, Kira baba?

- Én? Dehogy, Nayeon, dehogy. – ráztam a fejemet hevesen. – Ő is megkedvelte Jungkookot, és ki tudja? Talán én is megkedvelhetem a khm... barátnőjét. Nem?

- Én már nem tudok kiigazodni rajtatok. – vonta meg a lány a vállát. – De megígértem, hogy nem pofázok bele többet ebbe, amíg te nem kéred. És azt érzem, hamarosan kérni fogod.

- Igen, pontosan azon a napon, amikor végre elmondod ki az a pasi, aki miatt időnként órákra felszívódsz. – vágtam vissza, Nayeon pedig egy semleges mosolyra húzta az ajkait.

- Megbeszéltük. – kacsintott, amitől mindketten felnevettünk. Tudtam, hogy van valakije, ő is tudta, hogy tudom, de tiszteletben tartottam, hogy nem akarja elmondani. Nem tudom, hogy miért, de sokáig már úgysem bírja magában tartani, az szent. Bár lehet, csak azért tartja titokban, mert nem komoly a dolog és hamarosan véget ér. De most először azt gondolom ez más lesz, mint az eddigi kapcsolatai.

Este hat körül ért hozzám Jungkook, hogy felvegyen, és együtt induljunk az étterembe.

- Minden rendben van, Jagi? – fordította el egy pillanatra a szemét az útról, hogy rám pillantson. Elengedtem a szoknyám alját, amit eddig gyűrögettem és megeresztettem felé egy halovány mosolyszerűséget.

- Persze. – pislogtam a szememmel bólintás helyett. – Kíváncsi vagyok már erre a Dahyunra.

- Biztosan jó fej, mint, amilyen Taehyung is. – szegezte újra figyelmét az útra. – Remélem, olyan jóban leszel vele, mint, amilyen jóban Taehyunggal is és sokat járhatunk majd négyesben el.

- Aha, én is. – nyeltem egyet furán, de igyekeztem megtartani a mosolyomat.

Amíg az étteremhez értünk másról kezdtünk inkább beszélni, mert nem szerettem volna tovább nyúzni ezt a témát. Hevesen dobogott a szívem, amikor Jungkook leparkolt és az oldalamra sietett, hogy ajtót nyisson nekem és kézen fogva bemehessünk. Na, akkor essünk túl rajta!

˙Taehyung POV˙

Dahyun a kezem után nyúlt, hogy összekulcsolja az ujjainkat az asztal alatt, de egy ügyes mozdulattal felnyúltam az asztalra a poharamért. A lány zavartan elkapta rólam a tekintetét, de szerintem nem vette észre, hogy kicseleztem.

Ideges voltam, mert tudtam Kook és Kira bármelyik pillanatban besétálhatnak az ajtón. Nem is értem miért mentem bele ebbe az idióta duplarandiba! Még két hete sem jártam együtt Dahyunnal, de Kira ragaszkodott hozzá, hogy megismerje. Kellemetlen érzésekkel töltött el az este gondolata, hiszen Dahyun nem tudja, hogy Kira a lány, aki miatt nem akartam kikezdeni senkivel a buliban. Jungkook pedig nem tudja, hogy köztem és a barátnője között volt valami. Vagy van, már magam sem tudom.

A menhelyen végig hallgattam a telefonbeszélgetését Jungkookal, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a szemét ellepték a könnyek. Annyira ösztönösen nyúltam utána, amikor letette a telefont, mintha egész életemben ezt tettem volna. Ha róla volt szó, minden természetesen jött, nem kellett megerőltetnem magam. Bezzeg itt volt Dahyun! Oké, csinos lány és nagyon szép. Tudunk beszélgetni meg ilyenek, de, amikor meg akarja fogni a kezem, vagy meg akar csókolni, valamiért mindig kifogásokat gyártok vagy kikerülöm. Olyan rossz belegondolni, hogy kedvelem ugyan, de egy részem csak Kira pótléknak tartja. Napok óta azon jár az agyam, hogy melyik kívánság lenne a megfelelőbb. Beleszeretni Dahyunba vagy elérni, hogy Kira elfogadja, amit irántam érez? Az utóbbi miatt is tiszta lelkis voltam, mert kedveltem Kira barátját. Nem akartam, hogy megbántódjon, és nem akartam elszakítani tőle a lányt. De a lelkem mélyén mégis magamnak akartam, mert letagadni sem tudtam mennyire szeretem.

- Nézd, ők azok? – bökte meg finoman Dahyun a vállamat és egy belépő párocskára mutatott. Kira érdekes mosollyal az arcán szorította Jungkook kezét, miközben a srác lazán sétált mellette. Ó, a rohadt életbe! Miért kell ennyire átkozottul gyönyörűnek lennie?

- Igen ők azok. – nyeltem egyet és felálltam a székemről. Dahyun követte a példámat, és mosolyogva várta, hogy hozzánk érjenek.

- Hyung, sziasztok! – köszöntött vidáman Jungkook és hozzám lépve lazán megölelt.

- Sziasztok. – motyogta Kira bizonytalanul, majd tétovázva az egyik lábáról a másikra állva nézett rám. Végül egy szokásos puszit nyomott az arcomra, amit Jungkook már megszokott, mert egyébként Kira majdnem mindenkit ezzel a kis gesztussal üdvözölt. Legalábbis azokat a személyeket, akik közel álltak hozzá.

- Kim Dahyun vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. – hajolt meg Dahyun mellettem, mire a két másik is hasonlóan cselekedett.

- Dahyun ő az unokatestvérem, Kira. – mutattam a lányra, majd a mellette álló fiúra. – Ő pedig a barátja, Jungkook.

- Mi is nagyon örülünk, hogy megismerhetünk, Dahyun. – válaszolt Jungkook Kira helyett, aki érkezése óta kissé szótlanul állt párja mellett.

Összeakadt vele a tekintetem és egyből görcsbe rándult a gyomrom. A szeme nem csillogott mosolygás közben, ahogy szokott, máshogy nézett rám teljesen. Éreztem, ahogy elfacsarodik a szívem, amikor rádöbbentem, hogy szomorú. Óvatosan megnyalta az alsó ajkát, majd megrebegtetve a pilláit leült Jungkook mellé.

Ez az első randim Kirával, de mégsem vele, hiszen másokkal érkeztünk. Hogy tudtam ezt így elrontani vele? Van még esélyünk rá, hogy helyrehozzuk?