képtelenség | kth✔

Hatvankettő

- Te komolyan szőkére festetted a hajad? – kerekedett ki Nayeon szeme, miközben leült velünk szemben a menzán. Tekintetét erősen a mellettem ülő fiúra vezette, aki vigyorogva bámult barátnőmre újdonsült frizurája alól.

- Nem értelek. – ráncoltam a szemöldökömet fél kezemmel kibontva a szívószálamat, majd beledugtam a tejes dobozomba. – Tegnap este küldtem neked képet róla, hogy festjük Taehyung haját.

- Nem, cicavirágom. – rázta meg a fejét ő is elvégezve az előbbi mozdulatsoromat. – Te küldtél egy képet, amin babapofi vizes hajjal, félmeztelenül néz csábosan a kamerába.

A tejes dobozom fél úton megállt a szám felé menet és éreztem, ahogy a szemeim a kétszeresére tágulnak. Hogy mi? Azonnal visszatettem a kartont a tálcámra és kihalásztam a táskámból a telefonomat, hogy megnézzem melyik képet küldtem el este Nayeonnak, mert ezek szerint nem azt kapta, amit én el szerettem volna küldeni.

- Basszus! - húztam el a számat, miközben visszagörgettem a beszélgetést és rádöbbentem, hogy Nayeonnak igaza van. Taehyung fölém hajolva csekkolta a beszélgetést, majd ciccegve elnevette magát. – Na, mindegy most már megkaptad te is a privát képemet. – vontam meg hanyagul a vállamat, mire Nayeon hangosan nevetni kezdett.

- És milyen faszányos indíttatásból mázoltad át a fejedet? Idolnak képzeled magad vagy mi? – könyökölt fel Nayeon az asztalra és a szempilláját rebegtetve pislogott a barátomra.

- Igazából most csak leszivattam a feketét, mert meguntam. – túrta fel a tésztáját Tae a pálcikájával beszéd közben. – Most pihentetem, hogy azért ne kopaszodjak meg idő előtt, de pár héten belül be akarom festeni rózsaszínre vagy kékre!

- Aha, vágesz. – bólogatott Nayeon, majd felém fordult. – És te ehhez mit szólsz? Nem gáz, hogy a Rózsaszín Párduccal vagy Törpapával fogsz dugni?

- Szeretem a meséket. – kacsintottam rá barátnőmre, amitől a mellettem ülő felkacagott. – Egyébként nem az anyja vagyok, hogy eldöntsem milyen színűre akarja festeni a haját. Ha ez tetszik neki, akkor csinálja!

Nayeon a szemét forgatva fordult vissza az ebédjéhez és inkább más témákról kezdtünk beszélgetni, amíg vártuk, hogy a táncos barátaink is végre képviseltessék magukat. Momo néhány perccel később, lihegve egy üveg vizet szorongatva esett le Nayeon mellé és úgy szedte a levegőt, mintha a maratont futotta volna le.

- Ya, mi van veled? – bökte meg Nayeon a lány oldalát, és még én is megálltam az evésben, ahogy elnéztem Momot. – Kerget a rendőrség mert megtudták, hogy állatkínzó vagy, mert egy lóval kefélsz?

- Nem, azért kergetnek, mert rájöttek, hogy füvet termesztek az erkélyen. – legyintette két levegővétel között én meg nem tudtam elmenni a tény felett, hogy még fáradtan is képes tökéletesen lereagálni Nayeon beszólásait. Tökéletesen illett közénk, ez vitathatatlan volt. – Jesszus, szóval. Siettem, hogy elmondhassam nektek egyből az előadásom után!

- Ezek után remélem egy Shawn Mednes félmeztelen koncertet fogsz benyögni! – biccentettem felé vicceskedve. Momo kiseperte izzadt frufruját az arcából és vigyorogva válaszolt.

- Viccelsz? Azt el sem mondanám, hogy ne jöjjön el senki, és egyedül legyek vele! – öltötte ki a nyelvét rám ezzel újból megnevettetve minket. – Nem, na most komolyan! Hallottam az egyik csoporttársamtól, hogy jövő hétvégén be akarnak szökni az egyetemre valami nagy bulit tartani, de csak jelszóval és maszkkal lehet jönni, ha kapsz meghívót!

- Szivatsz! – kezdte el ütögetni Nayeon izgatottan Momo kezét. – És te kaptál meghívót?

- Még nem kapott senkit, egyelőre csak beszélnek róla, de két sráctól kapta a csoporttársam az információkat, és állítása szerint Kira nevét legalább tízszer kimondták, hogy biztosan meghívják... - forgatta unottan a szemét, amitől én is felhorkantottam.