képtelenség | kth✔

Tizenöt

- Hogy mi? – tátotta el a száját Nayeon és a kelleténél hangosabban beszélt hozzám.

- Ne kiabálj már! – próbáltam a szája elé tenni a kezemet, de ő ellökte onnan, és a fejét rázva huppant le az ágyamra.

- Mer? A szüleid dolgoznak, Jin gyakorlaton van és be van zárva az ajtód. – tárta szét a karját hitetlenül. – Meg azok után, amit csiripeltél, azt hiszed, majd be fogom fogni a számat?

Fejemet a ruhásszekrény ajtajának döntöttem, és kelletlenül nyögtem egyet. Két nap telt el a kis grillpartink óta, ahol Taehyung majdnem megcsókolt. Bár azt mondtuk elfelejtjük, vagy tudom is én, képtelen vagyok kiverni a fejemből a képet, ahogy a homlokát az enyémnek dönti, közben pedig lágyan simogatja az arcomat. Érzem a számon a kiengedett levegőjét és még most is bizseregni kezdek, ha belegondolok, mennyire közel állt hozzám.

- De nem történt meg, Nayeon, oké? – fordultam felé, és mint valami rossz szerelmes filmben a hátamat neki döntöttem az ajtónak és hagytam hátra esni a fejemet.

- Ja, azt vágom. – biccentett barátnőm lazán felém. – De akartad volna, hogy megtörténjen?

- Ez a baj! – temettem az arcomat a kezembe frusztráltan. – Hogy igen. Nem én álltam le, hanem ő. Ha rajtam múlt volna, csókolózunk!

- Hát a hajam eldobom, te lány! – fújta ki a levegőt hangosan, arcára pedig kiült egy bugyuta vigyor. – Egy hete még ellenkeztél, és hajtottad, hogy semmi nincs köztetek és nem is lesz. Most meg haldokolsz, amiért nem csókolt meg! Kiégetsz a francba, hallod!

Lelkiismeretfurdalásom volt, amiért így éreztem. Volt barátom, akiért odáig voltam, erre most egy másik fiú majdnem csókján járt az eszem. Aki nem mellesleg az unokatestvérem! Hát mi ez basszus? Nem akartam, hogy így legyen, én tényleg nem. Két nappal ezelőttig meg voltam győződve, arról, hogy, ami hat éve történt, azt mindketten lezártuk. De nem. Taehyung rájött, hogy kicseleztem, és most már nem tudom, mi a fene történik. Össze vagyok zavarodva, és nagyon bizonytalannak érzem magam. Ugye nem vagyok tényleg szerelmes belé? Én Jungkookba akarok szerelmes lenni, ő a fiúm, aki kedves és törődik velem. Ő mentett ki a hat éves letargiámból, amibe Tae miatt kerültem, mert hátra hagyott. Jár nekem a boldogság mellette! De akkor miért szorul el a szívem, amiatt, hogy Taehyung ezt megadj nekem? Miért akarom, hogy jobban küzdjön, vagy egyáltalán tényleg harcoljon a szívemért?

Kivettem egy kantáros rövidnadrágot a szekrényemből, amihez egy piros alapon fekete pöttyös topot vettem fel. Bekötöttem a tornacipőmet, majd Nayeonnal bepattantunk a kocsimba, hogy elinduljunk a kerület egyik kutyamenhelyére. Nayeon szülei üzemeltették a helyet és időnként mi is szerettünk, sőt akartunk nekik segíteni ahol tudtunk. A mai napra az Im szülők nagy kutyafürdetést szerveztek, így az összes barátunkat felhívtuk, hogy jöjjenek, és örömmel fogadták is a meghívást. Mielőtt a menhelyre értünk, összeszedtük Hoseokot is, akinek a kocsija a múlt hét folyamán úgy döntött nem indul be, így egy ideje velem cipeltette magát mindenhova.

- Azta, megérkeztünk Nayeon születési helyére! – tátotta el Hobi a száját viccelődve, miközben lazán átdobta a kezét az én és a barátnőm vállán.

- Te állat! Menj és köszönj a rokonaidnak, hátha felismernek! – fújtatott Nayeon, közben a szemével mosolyogva. – Ja, bocsánat a szüleim nem lovardát vezetnek! Szívás!

- Igazatok van tévedtem. Nem itt született Nayeon-ah. – csettintett Hobi fel sem véve a lány oltását és inkább felé fordulva folytatta. – Mondd, megvan még a majomcsaládod telefonszáma a szüleidnek, akiktől örökbe fogadtak? Szívesen felhívom őket, hogy mostantól velük szeretnél élni tovább!

- Nem tudom, szerintem a gebe, aki téged a világra hozott megette a múlt héten. – vigyorgott Nayeon gúnyosan, én meg a fejemet rázva nevettem el magam. Ezek ketten úgy tudták oltani egymást, mint egy veszekedő testvérpár. És pontosan ezért imádtam minkettejüket, annyira.

- Na, látom, megvan az alaphangulat! – érkezett egy hang a hátunk mögül, mire a tengelyem körül megfordulva megpillantottam az éppen érkező Jimint és Taehyungot. A szívem hevesebben kezdett dobogni a fiú látványától, és éreztem, hogy a kezem izzadni kezd. A farncba már, hogy Jungkooknak plusz műszakban kell dolgoznia és nem tudott ma velünk jönni!

- Már csak te hiányoztál az életemből! – forgatta a szemét Nayeon egy hatalmas kamu sóhaj kereteiben. – Menjünk hátra és kezdjünk neki, mert mindannyiunkra legalább négy kutya jut. És nem mindegyik kedves és cuki, aki szereti, ha megfürdetik!

Jimin kacsintott egyet a lányra, amitől ő furán elmosolyodott és megindult előre. Hoseok követte őket és én is szerettem volna hasonlóan cselekedni, de Taehyung visszahúzott, mielőtt elindulhattam volna. Megszeppenve, erősen koncentrálva, arra, hogy ne legyen az egészfejem eperszínű, rámosolyogtam és a lehető leglazább mosolyommal néztem fel rá.

- Nem hívtál tegnap vissza. – billentette félre a fejét, közben láttam, ahogy a szemét óvatosan végig futtatja rajtam. Nyeltem egyet a gondolattól és inkább megráztam a fejemet.

- De visszahívtalak, csak ki voltál már kapcsolva. – válaszoltam a szemöldökömet ráncolva, mert valóban így történt. Anyának segítettem a kertben délután átültetni néhány virágot és locsolni. Amikor bementem a házba vettem észre, hogy egy másfél órája keresett Tae és egyből visszahívtam, de kisípolt, mielőtt a hívás elindulhatott volna.

- Basszus, lehet. – vette elő a telefonját, hogy meglesse igazat beszélek-e. – Ne haragudj, Noona, én tévedtem.

- Se-semmi baj. – nyöszörögtem megdöbbenve a megszólítástól, hiszen még soha nem hívott ezelőtt így. – Fontos volt?

- Csak hallani akartam a hangodat, de nem számít. – csúsztatta vissza a zsebébe a készüléket, miközben finoman rám mosolygott, amitől azt éreztem menten elolvadok. Miért nem vagyok képes normálisan viselkedni? – Megyek a többiek után. Jössz te is?

Szótlanul bólogattam, de nem követtem azonnal. Bambán bámultam utána, megpróbálva feldolgozni az előbbi eseményeket. Most vajon megpróbált flörtölni velem? És miért dadogtam? Miért szólított Noonanak? Szomorúan összepréseltem a számat, és megemberelve magam én is elindultam a többiekhez. Össze kell szednem magam, mert különben nagyon nem lesz ez így jó! Jungkook a barátom, ő vele járok, és kedvelem. Nagyon kedvelem. Tényleg.

De miért volt kikapcsolva Taehyung? Sosem kapcsolja ki a telefonját. Érdekes.

Huppsz, ez eléggé egy átvezető részre sikeredett, ne haragudjatok, de a nagy események előtt kell egy kis ilyen is! Remélem felkészültetek a következő részekben kezdődő drámára! ;) Vagy legalábbis valami olyasmire...