képtelenség | kth✔

Negyvenöt

Abban a tizedmásodpercben, ahogy becsukódott mögöttem a faház ajtaja, Taehyung a számhoz tapadt, mint egy kiéhezett vadállat, ezzel tökéletesen értésemre adva, hogy milyen szándékai vannak velem kapcsolatban. Ha akartam se tudtam volna ellenkezni a gyengéd mégis tekintélyt parancsoló csóknak. A kezemet puha hajába vezettem, míg ő egy könnyed mozdulattal neki tolt az ajtónak, ami fura nyikorgó hanggal adta tudtunkra, hogy ennek nem örül, annyira. Nem foglalkozva a külső tényezőkkel folytattuk a csatánkat, miközben komótosan elindultunk a hálórész felé, útközben megszabadítva egymást a kissé már izzadt ruháinktól.

- Tae... - nyöszörögtem két csók között, de nem sikerült folytatnom, mert a fiú morogva ragaszkodott a párnáimhoz, amitől elmosolyodtam és két vállánál fogva eltoltam őt magamtól. – Zuhanyoznunk kellene! Egész nap túráztunk!

- Teszek rá. – kapott volna újra a szám után, de én elrántottam a fejemet így a csókja az arcomra érkezett. – Oké, de együtt zuhanyzunk!

- Miért? Mire számítottál? – forgattam a szememet kilépve a cipőmből. Elhajítottam a pólómat, ami már félig a nyakamban csüngött és az ajkamat harapdálva figyeltem, ahogy a velem szemben álló fiú is hasonlóan cselekszik, és ő is csupán egy szál alsónadrágra vetkőzik.

Ahogy ott álltunk egymással szemben, csupán fehérneműkben jól esően végig szaladt a hátamon a hideg Taehyung elsötétülő szemei láttán. Nem is lepett meg újabb szenvedélyes csókja. A fenekem alá nyúlva az ölébe kapott, én meg, mint ahogy már korábban is csináltam belé kapaszkodva hagytam neki, hogy a zuhanyzóig menjen velem. Még éppen, annyira volt erőnk, hogy leszaggassuk magunkról a megmaradt felesleges darabokat, valamint megengedjük a vízsugarat, de eddig a pontig bírtuk, mind a ketten. A lábaim között éreztem Taehyung egyre ágaskodóbb férfiasságát, amitől akaratlanul is nyögdécselni kezdtem. Csókjait Tae átvezette a számról a nyakamra, ami így, hogy a kellemes langyos víz ránk zúdult elképesztően jó érzés volt. Fokozatosan haladva lejjebb kebelezte be testem minden négyzetcentiméterét. Körmeimet a hátába vájtam, a gyönyörtől és éreztem csupán ennyitől is képes lennék elélvezni.

- Meg akarlak csókolni. – jelentette ki erősen a csípőmbe markolva ezzel rántva magához közelebb.

- Nem értelek. Eddig mit csináltunk? – ráncoltam a szemöldökömet. Taehyung köhintett egyet, majd olyan sötét tekintettel nézett újból rám, amitől felpezsdült a vérem.

- Úgy értem. Odalent. – nyalta körbe már amúgy is nyáltól és víztől fényló ajkait. Egy elfojtott sóhaj közepette haraptam az ajkamba. – Ne csináld ezt, Kira! Megölsz!

- Vigyél vissza a szobába, Kim Taehyung! – szorítottam meg erősen a vállát, majd magam mögé nyúlva leállítottam a víz csobogását. Ő meglepetten bámult rám ugyan, de nem tétovázott.

Őszintén nem tudom, hogyan jutottunk el az ágyig. Csurom vizesen zuhantunk a tiszta ágynemű közé, és éhesebben tapadtunk egymásra, mint, amennyire az lehetséges. A csókjai egyre lejjebb haladtak a bőrömön. A hasamnál hosszan elidőzött, mert tegnap este kiderült, hogy kimondottan tetszik nekem ez a pontom. Ahogy közeledett féltett pontom felé, nehezebben kapaszkodtam magam mellett a paplanba. Egy hangos sikoly szaladt ki a számon, amikor megéreztem Taehyung nyelvét magamon. Nem bírtam visszafogni magam a gyönyörtől, amit ő okozott nekem. Tettem magasról az illemre, és olyan hangokat adtam ki magamból, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Csak átlendültem az élvezet oltárán, ezzel elérve, hogy csak Tae létezzen a számomra és senki más ezen a világon. Tökéletes volt, ahogy figyelve rám próbált nekem örömet okozni, és sikeresen eljuttatott többször is egymás után, addig a bizonyos csúcsig.

- Annyira, piszkosul kívánlak. – súgta a számba, miután visszatért hozzám. Az alsó felünket még nem engedte össze, csupán egymáshoz simította őket többször is egymás után. Egyik kezével az arcomat cirógatta, míg a másik kezének ujjait szorosan az enyéimre kulcsolta. – Egész nap, erre vártam. Hogy újra az enyém legyél.

- A tiéd vagyok, oppa. Csak a tiéd! – sepertem ki az előre hulló izzadt tincseit az arcából. Ajkaira felkerült utánozhatatlan kisfiús mosolya, amitől csak még jobban imádtam.

- Mondd még egyszer. – kérlelt puszit nyomva az orromra.

- A tiéd vagyok, oppa! – ismételtem el magam a mondat végén nehezen mondva, hiszen Taehyung ezt a pillanatot választotta, arra, hogy belém engedje magát.

˙Taehyung POV˙

Ott szuszogott a karjaim között, belebugyolálva a fehér még mindig kissé vizes lepedőbe és a változatosság kedvéért az én pólómba. Buksiját a mellkasomba fúrta, jobb kezével szorosan átölelte a derekamat. Egyik lábával átkulcsolta az enyémet, haja szinte a számba ért, de nem bántam. Boldogabb voltam, mint egész életem során, eddig valaha. A lány, akit szerettem az enyém lett. Még ha nem is teljesen, de valamennyire az enyém volt.

Nem mertem és nem is akartam belegondolni mi vár ránk otthon. Csak ki akartam élvezni minden másodpercet ezzel a csodával a kezeimben. Ölelni akartam, csókolni és annyiszor a magamévá tenni, ahányszor esélyem nyílt rá. El akartam neki mondani minden pillanatban, hogy ő a legjobb dolog az életemben, hogy mennyire őrülten szerelmes vagyok belé. Tudatni akartam vele, hogy a mosolya a leggyönyörűbb dolog a világomban és azért lélegzem, hogy ezt minden napomon újra és újra láthassam.

Vigyázva, hogy ne keltsem fel, eligazgattam a haját, hogy ne lélegezze be alvás közbe. Úgy helyezkedtem, hogy én is alvásra hajthassam végre a fejemet, de mielőtt engedtem volna magamnak az elalvást még odahajoltam hozzá és puszit nyomtam még mindig picit izzadt homlokára.

- Taehyung... - motyogta, amitől azt hittem, hogy felkeltettem, de mivel nem nyílt ki a szeme úgy véltem, csak álmában beszélhetett.

Komolyan jól hallottam? A szerelmem velem álmodik? Látszólag elég nyugodtnak tűnt, nem ficánkolt, nem mozgolódott, így abban bíztam valami szép történhetik ott, ahol most ő van.

Mosolyogva lehunytam a szememet, és azt kívántam vigyenek el az álommanók engem is oda, ahová Kirát. De mihamarabb hozzanak vissza, mert a valóságom most először szebb volt, mint az álmaim.