képtelenség | kth✔

Negyvenhat

˙Taehyung POV˙

Finoman kimásztam az ágyból, hogy még véletlenül se ébresszem fel Kirát. A szekrényemből halkan kihalásztam egy nadrágot és egy pólót, majd útban az ajtóig magamra kapkodtam őket és igyekeztem a lehető legcsendesebben elhagyni a kisházat. Szerettem volna valamivel meglepni Kirát holnap a születésnapján, mert egyszerűen azt éreztem a kis ajándékcsomag, amit vettem neki nem lesz elég. A korai órákban még nem sokan lézengtek a faházak között, ezért egészen nyugodtan haladtam a recepció felé. Ahogy kinyílt előttem az elektromos ajtó, furcsa szemöldökráncolással vettem tudomásul, hogy Jeongyeon már ilyenkor is sugárzó mosollyal az arcán fogadott.

- Te nem szoktál hazamenni? – nevettem fel hitetlenül közelebb sétálva a pulthoz.

- Reggel hattól, este hatig állok szolgálatra. – bólogatott büszkén és valóban úgy tűnt nem okoz neki problémát a munkája. – Miben lehetek segítségedre? Hozzak neked egy doboz óvszert?

- Hogyan? – kerekedett el a szemem meglepettségemben, amitől a lány a szája elé téve a kezét kuncogni kezdett.

- Ne haragudj. Kira tegnap reggel itt járt és eseményutáni tablettát keresett. Gondoltam megviccellek. – kacsintott rám játékosan, amitől magamban felnyögtem. Én idióta! Annyira lekötött, hogy végre beteljesedik a vágyam a lánnyal, akit szeretek, hogy nem is gondoltam a biztonságra. Még szerencse, hogy neki több esze van nálam, bár ha jobban átgondolom, elbírnék viselni egy gyereket tőle, de... nem Tae, hiszen még együtt sem vagytok, és ki tudja. Na, jó, szóval...

- Ja, értem. Okos lány, okosabb, mint én. – könyököltem fel a pultra, majd megint leesett valami. – Te honnan tudsz rólunk?

- Ne viccelj már, rátok van írva, hogy halálosan szerelmesek vagytok egymásba! – horkantott egyet Jeongyeon, én pedig szégyenlősen elmosolyodtam. – Úgyhogy mondd, miben segítsek neked. Ezer örömmel veszek részt romantikus történetek alakulásában!

- Oké. Igazából fogalmam sincs, hogy a környéken milyen kis aprósággal tudnám őt meglepni, szóval gondoltam... - kezdtem bele, mire a lány azonnal félbeszakított.

- Tudtad, hogy szállodánkban évente több mint kétszáz lánykérés történik? – mosolygott csillogó szemekkel mondva a betanult promóciós szöveget. – Tudom, hogy te nem akarod megkérni a kezét, de a lényeg, hogy az északi szárnyban, ahol van a wellness központ, ott van egy csodás kis pavilon is tudod, mint azokban a romantikus filmekben. Ha gondolod én és Mina a kolleganőm holnap, amíg várost néztek feldíszítjük és te meg hozzá teheted, amit szeretnél. Mit gondolsz?

- Szuper ötlet. Köszönöm, Jeonyeon-ah. – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve. – De kérlek, ne kapjátok túl, mert Kira nem igazán rajong a giccses dolgokért. Legyen egyszerű és szép. Ja, és lenne itt még egy kis apróság...

˙Kira POV˙

Nagyot nyújtózkodva ébredtem fel reggel, és abban a percben, hogy kitapintottam magam mellett az üres helyet, a szemeim csalódottan pattantak ki. Ajkamat lebiggyesztve tudatosítottam magamban, hogy Taehyung nincsen mellettem, aminek kifejezetten nem örültem. Az elmúlt két napban folyamatosan együtt voltunk, így ez alatt a pár perc alatt, amióta felkeltem máris megéreztem a hiányát. Térerő és wifi hiányában, úgy döntöttem lezuhanyozok, ha már tegnap csak félig jött össze. Ahogy ledobtam magamról Taehyung pólóját és megcsapott az édes férfi illat, a gyomrom görcsbe rándult és egy bolond vigyor kúszott az ajkaimra. Megengedtem a vizet, és nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy elvesztettem a szüzességemet, ráadásul azzal a fiúval, akire sosem tippeltem volna. Meglehet, titkon mindig is többet éreztem iránta, de a családi dolgaink miatt nem akartam engedni ennek az érzésnek. Egészen, addig, amíg meg nem csókolt hat éve, és fel nem ébresztette bennem a szunnyadó érzéseket. Az arcomról egy másodperc alatt eltűnt a vigyor, amikor bekúszott egy másik fiú, nevető arca a képzeletemben. Igen, tisztában vagyok vele, hogy megcsaltam Jungkookot, ami miatt borzasztóan éreztem magam. Viszont Taehyung mellett, a vallomásai és érintése mellett, ezek a rossz érzések teljes mértékben eltörpültek. Ezért is határoztam úgy, hogy a fennmaradó napokban engedek neki és vele leszek. Amíg itt vagyunk az isten háta mögött, senki nem tudja, mi történik a négy fal között. Ráérek vezekelni a bűneimért, amikor már kénytelen leszek szembenézni a valósággal.

Elzártam a vízsugarat, kinyúltam a szárítóra egy törölközőért, amibe kényelmesen belebugyoláltam magam, majd kiléptem a zuhanyzó alól, ahol megpillantottam magam a tükörben. A kulccsontomon apró, lilás foltok jelezték, hogy elvesztettem érintetlenségemet. Az arcom kissé ki volt vörösödve és hatalmasabb mosoly volt rajta, mint eddig valaha. Kit álltatok még? Őrülten szerelmes vagyok Kim Taehyungba, és minden percben újra beleszeretek, amikor mellette vagyok!

Végig húztam a nyakamon és a felsőtestemen az ujjaimat, ezzel megérintve a kifoltosodott területeket. A szememet lehunyva újra magam előtt láttam az előző éjjel minden másodpercét, amitől elöntött a bizsergés. Még szerencse, hogy tegnap Tae túlméretezett felsőjében szlangáltam az erdőben, hiszen, amint feltűnt volt egy két olyan sötét pont is a mellkasomon, amik nem voltak egészen frissek. Az ajkamba harapva visszasétáltam a szekrényekhez és némi hezitálás után kivettem egy rövidnadrágot, majd a vállamat megvonva kihalásztam Taehyung felsői közül egyet. Két okból is kénytelen voltam újra az ő ruháiba bújni. Egyrészt tudtam, hogy imádja és megőrül tőle. Másrészt túl meleg volt, ahhoz hogy sálat hordjak, a sminkelésben meg nem voltam túl jártas, így maradt a másfajta takargatás a szüleim elől.

Egy kis hezitálás után úgy alakítottam a hajamat, hogy miután végig szántottam rajta a fésűvel, sikerült eltakargatni a nyakam kilátszó pontjait is. Elégedetten bólintottam egyet a látványra és már majdnem kiléptem a bejárati ajtón, amikor az hirtelen feltárult és egy magas, elképesztően helyes srácot küldött be hozzám. Leplezetlenül végig vezette rajtam a tekintetét, amitől érdekes módon nem jöttem zavarba csak pimaszul a szemébe néztem.

- Bocsi. – vontam meg a vállamat megszakítva a csendet. – De miattad szívás nyomok vannak a felsőtestemen ezért el kellett őket valahogy takarnom.

- Ha ez kell, ahhoz, hogy az én ruháimban mászkálj, mindenhol ki fogom szívni a bőrödet! – jelentette ki, majd fél kézzel a derekamhoz nyúlt és magához rántott. Másik, szabad kezével könnyedén lejjebb húzta a felsőt rajtam, és elégedet vigyorral az arcán méregette a munkáját. Az ujjammal eltoltam onnan az arcát, majd visszaigazítottam a ruhát magamon és inkább a nyaka köré fonva a karomat próbáltam neki jelezni, hogy szeretném, ha megcsókolna. Nem kellett sokáig várnom, szinte azonnal az ajkaimra tapadt egy pillanatra, ami után elhúzódott tőlem. Csúnyán próbáltam rá nézni, de a lebiggyesztett ajkaimmal és az összehúzott szemeimmel csak szélesebb mosolyt sikerült elérnem nála. – Odáig vagyok érted, kislány. Ezt már lehetetlenség tova fokozni!

- Én azért megpróbálom! – pipiskedtem egy kicsit, majd egy mozdulattal lehúztam őt a nyakánál fogva magamhoz és erőteljesen a szájára tapadtam, hosszasan megcsókolva őt. A nyelvem örömtáncot lejtett az övével, amitől belemosolyogtam a pillanatba, és mielőtt elhúzódtam tőle, fogammal lágyan belekaptam az alsó ajkába.

- Nyertél. – nyögött fel elhúzódva tőlem, homlokát az enyémnek támasztva. – Most jobban szeretlek, mint eddig.

Kuncogva fogadtam újabb csókját, ami után félő volt lekéssük a reggelit. De még a mai napra betervezett programot is.