képtelenség | kth✔

Hetvenöt

Igyekeztem a lehető leg kevesebb mozgással kinyújtóztatni magamat, amikor kora reggel kinyitottam a szememet. Taehyung még arcát szorosan a párnájába temetve szuszogott. A homlokába teljesen belehullott szőke haja, szája pedig kissé elnyílt, ahogy szedte a levegőt. Nyakig be volt takarózva, de a keze még ennek ellenére is a derekamon pihent, amitől elmosolyodtam. Az éjjel veszett hideg volt mivel a sátorban nyilván nincs fűtés, ezért fél álomban muszáj volt valahogy visszaügyeskednünk magunkra a ruháinkat, ha nem akartunk összetalálkozni jó barátunkkal: tüdőgyulladással.

Odahajoltam a fiúhoz, hogy egy puszit nyomjak a homlokára, de ő erre csak valami fura nyammogó hangot adott ki és átfordult a másik oldalára, jelezve nekem, hogy nem nagyon áll még szándékában felkelni. Kibújtam a takaró alól és nagyon halkan megpróbáltam magamra húzni a bakancsomat, hogy kimehessek az ideiglenes lakhelyünkről. Ahogy visszazártam a sátor kis ajtaját, a számon kiszökött egy hatalmas sóhaj, amitől még kissé be is könnyeztem. Még éppen, hogy hajnalodott, hiszen nem volt teljesen világos, de valamiért ez csak szebbé tette a minket körül ölelő hegyvonulatokat és a kristálytisztán csillogó tavat.

- Jó reggelt. – suttogta mosolyogva Momo, aki a pulcsijának a cipzárját rángatva lépett ki a sátrukból.

- Jó reggelt. – mosolyogtam rá vissza, majd megkérdeztem, hogy valaki más is ébren van-e, de nem tudott rá válaszolni, tekintve, hogy még ő is csak most kelt fel. – Gyere, főzzünk egy kávét. – intettem neki, mire ő belém karolva indult meg velem a faház felé, ahol egyébként kávéfőző nem volt, csupán vízforraló, így a klasszikus leforrázzuk a darált kávét megoldást és megízesítjük, ahogy tanultuk megoldást fogjuk valószínűleg választani.

- Ti nem keltetek fel pár órája Hoseok horkolására? – érdeklődött kikerülve egy kisebb pocsolyát, amitől cukin ugrálnia kellett. – Mert én felkeltem rá háromkor és az óta ébren vagyok...

- Miért most hány óra van? – ráncoltam a szemöldökömet, hiszen el is felejtettem megnézni mennyi is az időpontosan, miután kikászálódtam a takaróm melege alól.

- Hat óra körül van, azt hiszem. – hümmögött Momo, de utána hozzá tette, hogy nem teljesen biztos benne, hiszen egy ideje nem nézte az órát.

Megérkeztünk a kis faházhoz, de mielőtt beléphettem volna az ajtaján, Momo megragadva a karomat visszarántott maga mellé és a szája elé téve a kezét jelezte, hogy hallgassak. Értetlenül meredtem magam elé, egészen, addig, amíg meg nem hallottam a bentről kiszűrődő hangokat.

- De muszáj még itt maradnom ma és holnap is, Chaeyeonie unnie, nem tehetek róla. – hallatszott bentről Tzuyu hangja én pedig legszívesebben fejbe vertem volna, amiért ilyen idióta, hogy kockáztatja a saját lebukásának kockázatát. De legalább közben megértettem Momo miért torpant meg olyan gyorsan. – Ne féltékenykedjél már folyamatosan! Te is tudod, hogy én vagyok az egyetlen, aki itt lehet, mert titeket rühellnek a többiek, rólam meg nem is feltételeznének semmit!

Momo szája tátva maradt a döbbenettől és szerintem, ha nem fogtam volna le a kezét simán megindult volna be, hogy megmutassa a csajnak kikkel is van dolga. Valamint így számára is világossá vált, hogy igazat mondtunk neki Taehyunggal. Igyekeztünk a lehető legnesztelenebbül hallgatózni, amikor is megpillantottunk egy árnyat felénk sétálni a fák közül.

- Sziaszt... - köszönt volna nekünk Jungkook, de én egy határozott mozdulattal behúztam magam mellé és a szájára tapasztottam a kezemet. A srác kikerekedett szemekkel meredt rám, mire én a fejemmel a ház felé biccentettem, de ő csak nyöszörögve megpróbált elszabadulni a szorításomból.

- Nem akarnád ide adni Dahyunie unniet, hogy inkább vele beszéljek? Kettőtök közül ő az értelmesebb! – hallatszott újra odabentről Tzuyu hangja, de valahogyan felismerhetetlen volt a kislányos hangsúlya és cuki nevetése nélkül. Jungkook abbahagyta a kezemben a rángatózást, nekem pedig elernyedt a kezem és tudtam, hogy nem kell tovább lefognom, magától is nyugton fog maradni. – Információt akartál, amivel szét tudod szedni az álompárt? Hát, most megkapod, csajszi! Tegnap Kira egy órán keresztül panaszkodott, hogy Taehyunggal elhidegültek egymástól, sokat veszekednek és olyan, mintha már csak a szex miatt lennének együtt. – folytatta és feltehetőleg ezt már Dahyunnak mondta, aki ezek szerint Chaeyeonnal együtt várta a lány hívását. Jungkook pislogás nélkül meredt rám én pedig megráztam a fejemet jelezve, hogy ez nem igaz. – Nem kell az a videó a francnak se, egyszerűen legyél kedvesebb Taehyunggal, itasd le vagy tudom is én és meglátod, hogy pikk-pakk dobja Kirát érted!