képtelenség | kth✔

Tizenhat

- Kutyasampon, szivacs, törölköző és lavór. – nyomta kezembe sorozatosan a tárgyakat Nayeon anyukája, én meg igyekeztem mindent a nagy fürdető lavórba helyezni. Huszönt kutya tartózkodott jelenleg a menhelyen, így mindannyian magunkra vállaltunk legalább hármat, hiszen heten voltunk rá, de így sem sikerült igazságosan elosztani. Így én, Nayeon az anyukája és Taehyung plusz egyet bevállaltunk, hogy minden kutyuska tiszta lehessen a nap végére. – Elfelejtettem volna valamit? – forgolódott a polcok között Im néni.

- Nem, anya, már mindent kiosztottál. – szólalt meg mellettem Nayeon. – Menjünk, mert van egy-két kutya, akik nem szeretnek fürdeni. Remélem Jimin és Hoseok kapják őket.

- Gonosz vagy. – nevettem rá, mire ő csak vállat vont.

- Te is kaphattad volna őket, de téged szeretlek. – legyintett a szabad kezével, majd kilökte a raktár ajtaját és elindult a menhely üzlethelyiségének a hátsó udvarára, ahol a kutyafuttató, vagy inkább szerintem kisebb játszótér volt kialakítva a kis drágák számára. Az Im szülők igyekeztek a lehető legbarátságosabb környezetet varázsolni a magukra maradott kutyáknak, és mindenhol reklámozták magukat, hogy befogadnak bárkit, valamint örökbe is adnak kutyusokat. Nyílván ez nem a főállásuk volt, de ezt szerették a legjobban csinálni a világon.

Kiértünk az udvarra, ahol a fiúk már össze is haverkodtak a kutyusokkal, akiket egyelőre kiengedtek az elkerített lakhelyükről. Mérhetetlenül aranyos látvány volt, ahogy a három eszméletlen helyes fiú, gyerekeket megszégyenítő módon játszanak a kiskutyákkal. Rohangáltak velük, lefeküdtek a földre hozájuk, és hagyták, hogy össze-vissza nyalogassák az arcukat örömükben.

- Srácok, munkára, mert túlságosan játékosak maradnak, és nem lehet rávenni őket a fürdésre! – tapsolt kettőt izgatottan Im bácsi, majd a locsolókhoz invitált bennünket, hogy megengedjük a lavórjainkat vízzel és kezdetét vehesse a móka.

- Oké, akkor Nayeon a tiéd Bogyó, Kiráé Szőrcsomó, Hoseok hozzád megy Riri, Jiminhez Mogyoró és Taehyung fürdeti először Jaejit. – osztotta ki az első kört számunkra Im néni, mire mind megkerestük a nyakörvekkel ellátott állatokat és nekiestünk a fürdetésnek. Szőrcsomó egy halál édes, és igencsak sok szőrrel megáldott spániel volt, aki folyamatosan nyalogatta a kezemet, miközben a lavórhoz vittem az ölemben. Nem zavarta a fürdés, sőt kimondottan élvezte, ahogy a hátát sikálom egy direkt kutyusoknak kialakított kefével.

Így ment ez két körön keresztül, habár Nayeonnak igaza volt, és volt négy véreb, akik majdnem megharapták Jimint és Hoseokot, amikor bele akarták tenni őket a vízbe. Nagyokat nevettünk, amikor valamelyikünkre a vizes kutya ráugrott, ezzel minket is jól összevizezve. Jó hangulatban dolgoztunk, bár nem is igazán tartottuk munkának, amit csináltunk, ugyanis piszkosul élveztük minden másodpercét.

Im néni kiosztotta az utolsó kört nekünk, és miközben mentünk a kenelekhez, egy pomerániai, szőrös cukorbogyó rohant el a lábaink között egyenesen Taehyung felé. A kutyuli apró tappancsaival próbált a magas fiúhoz felugrani, mire ő hatalmas mosollyal az arcán leguggolt hozzá, hogy megsimogathassa a fejecskéjét.

- Hogyhogy van most itt egy pomerániai kutya? – kérdeztem tátott szájjal a mellettem álló Im bácsit, hiszen az ilyen kutyákat általában hatalmas összegért lehetett a tenyésztőtől elvinni.

- Múlt hónapban járt itt egy thai kereskedő, ő hozott nekünk négyet, mert egyszerűen sehol nem tudta őket elpasszolni. Rémes egy ember volt, úgyhogy fizettünk neki és megvettük a drágaságokat. Hármat már el is vittek, de ő még megmaradt. Hihetetlen energiabomba, nem is értem miért nem vitte még el senki. – nézte mosolyogva az összemelegedő párost mesélés közben Im bácsi. Még én is képtelen voltam elszakítani a tekintetemet a már szinte földön fekvő Taehyungtól, akire a kutya felmászott és fekvőhelynek használta.