"- Oppának szólítalak, ha te meg engem Noonának!
- Én inkább Jagiyanak szeretnélek hívni."
Kira még nem tudja, Taehyung már igen.
Kira tagadja, Taehyung már elfogadta.
Kira bizonytalan, Taehyung már nem bírja.
Kira mással van, Taehyung meg...
K...
Visszaraktam a szemceruzámat a helyére, és végig néztem magamon a fésülködő asztalom tükrében. A hajamba apró hullámokat varázsoltam és kivételes alkalom volt, hogy a frufrumat sikerült úgy beállítanom, hogy nem nyílt szét sehol. A sminkemet sem túloztam el, csupán a hétköznapi kis barna szemsminkemet készítettem el, amit egy sötétebb színű rúzzsal dobtam fel. Ruhának egy térdnél kissé kiszakított farmert választottam, amihez egy fekte toppot párosítottam, ami miatt egy ponton kikandikált a hasam. Erre felvettem egy fehér alapon, fekete kockás inget, mert bár május vége felé jártunk, az idő néha kellemetlenné változott.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Egy sóhajt követően magamra vigyorogtam a tükörben, majd a táskámat magamhoz véve készen álltam egy újabb randira Jungkookkal. Lebaktattam a lépcsőn, és a nappaliban egy meglepetés vendégbe botlottam.
- Taehyung, szia! – köszöntem a fiúnak, aki fél kezében egy zacskót tartott csordultig megpakolva nassolni valóval és üdítőkkel. A fejét félre biccentve mért végig, majd haloványan rám mosolygott.
- Csinos vagy. – jegyezte meg, amitől kissé elpirultam, habár fogalmam sincs miért. – Készülsz valahova?
- Randija lesz! – jelent meg hirtelen Seokjin mellettem, amitől majdnem szívszélütést kaptam. Lazán átdobta a vállamon a karját és közelebb rántva magához nyomott egy puszit a hajam közé. – Igaz, húgi?
- Igaz. – hajtottam le a fejemet zavartan, és az idegesen mozgatott lábamat kezdtem fürkészni. – Ti mit terveztek? – érdeklődtem megigazítva a lecsúszott ingemet a vállamon, ami akkor eshetett le, amikor Jin magához ölelt.
- Átjön Namjoon és Jimin is, és nagy Xbox bajnokságot rendezünk, hogy megünnepeljük az elveszett fiú hazatérését! – jelentette be ünnepélyesen Jin, amitől lágyan elmosolyodtam és a másik személyre vándoroltattam a tekintetemet. Taehyung szótlanul nézett minket, arcán féloldalas mosollyal. Leeresztette a kezét, amiben a zacskót tartotta és aprót bólintott.
- Mikor jössz haza? – kérdezte, miután észrevette, hogy őt nézem. Az ajkamba harapva elfordítottam a fejemet, hogy a nappali nagy digitális óráján megnézzem a pontos időt. Pár másodpercig mérlegeltem, majd megszólaltam.
- Kilencre legkésőbb itthon vagyok. Itt lesztek még? – érdeklődtem, mert reménykedtem benne, hogy sikerül még elkapnom Taet, hogy dumáljunk egyet. Mióta hazaköltöztek nem sikerült rendesen beszélnem vele. Akárhányszor hívtam dolga volt, vagy nem ért rá, hozzánk pedig mindig, akkor jött át, amikor én nem voltam itthon. Kezdtem azt érezni, hogy kerül engem, szinte már feltűnően, amit nem tudtam hova tenni. Vajon mi rosszat csinálhattam? Talán mégsem akarja, hogy barátok legyünk, mint, annak idején?
- Igen. – válaszolt Tae a kérdésemre egyszerűen. – Te is be akarsz szállni majd a játékba?
- Az is megeshet. – nevettem el magam. – Csak reméltem, hogy elszakíthatlak egy pár percre, hogy tudjunk beszélni. Mostanában nem nagyon jött össze...
