képtelenség | kth✔

Harmincnyolc

- Szóval besétáltam a főnök irodájába, mert hívott. Leültem abba a fotelbe, várom, hogy mi a tosz lesz, mert ötletem sem volt, hogy mégis mit cseszhettem el. Erre megkérdezi „Nayeon-ah, te mennyire gondolod komolyan ezt a tengerbiológia szakot?" Pislogtam kettőt és szépen nőiesen visszakérdeztem, hogy „He?". Azt mondta, hogy örülne neki, ha leadnám a szakomat, átmennék üzletvezetést tanulni és a diplomaosztóm után átvenném tőle a boltot, mert én vagyok a legjobb alkalmazottja. Na, erre én kifinomultan közöltem vele, hogy kurvára nem azért nyaltam be a tintahalak jellemzőit, fellelőhelyét és párzási szokásait latinul, hogy utána egy életen át egy kávézóban basszam a rezet. Megmondtam, hogy a diplomámmal együtt fel is mondok, itt szóval érjék be velem, addig. – Nayeon felemelte a kezét ezzel jelezve, hogy véget ért a története, amit hangosan nevetve hallgattam végig a kanapén ülve. Örültem, hogy végre sikerült egy kis időt kettesben töltenünk, még annak ellenére is, hogy kint szakad az eső így a strandolásunkat újból félre kellett tennünk.

- És? Kirúgtak? – meresztettem a szememet várva a fejleményeket. Nayeon felhorkantva kezdett el kutatni a táskájában.

- Francot. Csak közölték, hogy ez az ajánlat érvényes, amíg gondolom. Mondom, ok. Ha ennyire gyászosak, hogy nem találnak nálam jobbat, felőlem. – vonogatta a vállát, majd feltehetőleg megtalálta a keresett dolgot a táskájában, hiszen egy kis fém süteményes edényt vett ki, amit felém nyújtott. – Nesze. Tegnap takarítottuk azzal az idegesítő Chaeyeonnal a raktárat, és megtaláltam a kedvenc sütidet, szóval lenyúltam, mert megtehetem.

- Hihetetlen vagy. – vettem át tőle az edényt, amiben valóban a kedvenc kakaós-mogyorós teasütim volt. – Pont ezért szeretlek, annyira.

Nayeon rám kacsintott, majd maga alá húzta a lábát, miközben én majszolni kezdtem a sütijeimet.

- Na, és mizu? Jól sejtem, hogy ezek szerint Jungkookiet választottad? – helyezte a súlyát a kanapé karfájára támasztott kezére. Mivel tele volt a szám keksszel csak a fejemmel jeleztem neki, hogy igen. – Mit ne mondjak, megleptél, ribi. Meg voltam győződve róla, hogy babapofit választod!

Majdnem félrenyeltem, ahogy meghallottam a kijelentését. Párszor meg kellett ütögetnem a mellkasomat, hogy sikerüljön a kis falatot normálisan lenyelnem, amire ittam is gyorsan egy korty vizet.

- Áh, ne legyél hülye! – ráztam a fejem köhécselve, kissé bekönnyezett szemekkel az erőlködéstől. – Az csak egy félreértés és fellángolás volt. Taehyung is megmondta, hogy félreértette irántam az érzéseit. Nem szerelmes belém?

- És te komolyan elhitted neki? – nevetett fel Nayeon hangosan, amitől zavarba jöttem. – Kira, okos lány vagy, te. De ha pasikról meg szerelemről van szó vakabb, vagy, mint a kilencven éves dékán asszony, aki elhitte, hogy a kék bálnát rajzoltam a lapomra neki óriás cápa helyett. Az már egy másik kérdés, hogy húsz éves egyetemistáknak miért ez a feladata, de nem terelünk témát! A lényeg, hogy bekajáltad, hogy Taetae nem szerelmes beléd?

- Miért hazudott volna nekem? – vonogattam a vállam egy újabb sütit rágcsálva. – Tae nem szokott hazudni, főleg nekem nem. Nem is tudna, mert tudom, hogy milyen... - néztem félre, amikor hirtelen bevillant a beszélgetésünk, amitől felhorkantottam. – Nem, Nayeon! Taehyung igazat mondott! Nem szerelmes belém, én se belé, mert én Jungkookot szeretem! Értve?

- Belefojtom magam a nyálamba, amíg a drámádat nézem. Izgalmasabb, mint az a sorozat, ahol a csajszi mindig meghökken és elbújik, amikor az a jó csávó, mi is a neve? Chan Eunwoo! Az, na, megjelenik és így sétál, mint a helyi vagány csávók! – mutogatott maga elé, megpróbálva eljátszani az, amúgy kedvenc sorozatom egyik jelenetét. – De hát te tudod, cicalány. Ha te úgy érzed jól döntöttél, támogatlak és melletted állok, mert én vagyok a te nyálas gusztustalan legjobb barátnőd, szóval érezd a szeretetemet!