képtelenség | kth✔

Húsz

˙Taehyung POV˙

Igazság szerint nem is mondtam el Dahyunnak, hogy bulizni megyek Jinékhez. Úgy éreztem, hogy a barátaim valóban nem kedvelték őt és, be kell, valljam, ahogy egyre jobban megismertem, kezdtem érteni miért. Valamint lett egy fura szokása a lánynak, hogy folyamatosan nézte és kérdezte kivel üzengetek, ki telefonálgat ilyenek. Ráadásul, ha szóba került Kira feltűnően húzta a száját és megsértődött. Így nemes egyszerűséggel azt mondtam neki, hogy Jiminnel leszek egész este, és pizzát zabálunk, miközben videójátékokkal játszunk. Szerencsémre Jimin az éjszakát Nayeonnal tölti, így ha Dahyun véletlenül felhívná, ki lenne kapcsolva, mert olyankor sosem elérhető egyikőjük sem. Jó lenne, ha lassan eldöntenék, mit akarnak egymástól, mert nem szeretem, hogy egyedül én tudok róluk, Kira pedig csak találgat.

Útközben a saját telefonomat is kikapcsoltam, mert nem akartam fél óránként Dahyunnal beszélni, és elhessegetni a féltékenységét. Igen, kezdett idegesítővé válni a dolog közöttünk, holott egy hónapja sem tartott még a kapcsolatunk. És hogy miért nem szakítottam még vele? Egy egészen egyszerű ok miatt, aki éppen a konyhaajtóban állva ivott egy sojut és közben engem figyelt. Lazán megálltam előtte, rá mosolyogtam, ő pedig szaporán pislogva nézett rám.

- Szia, Kira. – szólítottam meg, mire a lány hangosan nyelt egyet. Ő volt az egyik plusz oka, amiért egyedül akartam ma idejönni. Ha velem jött volna Dahyun, nem tudtam volna vele beszélni, amit már hetek óta nem tudok. Kezdtem azt érezni, hogy most ő kerül engem és bár sejtettem miért teszi, nem tudtam volna biztosra mondani. A ma este folyamán szerettem volna visszaállítani a barátságunkat vagy valami, mert nem akartam, hogy megint távolodjunk. Már sejtem milyen rossz lehetett neki, amikor hazaköltöztünk és elkerültem őt!

- Sz-szia, Tae. – villantotta meg szokásos Kira mosolyát, és maga mellé engedte a kezét, amiben az alkoholos üvegét fogta, ami már csak félig volt teli. – Jó, hogy jössz! Képzeld, Nayeon és Jungkook nem jönnek! – biggyesztette le szomorúan a száját én meg hirtelen túl sok információt tudtam meg egy perc alatt. Először is, Kira ma a barátja és legjobb barátnője nélkül fog bulizni, ami azt jelenti, hogy senki nem fog mellette lepzselni. Másodszor pedig megéreztem, hogy ez feltehetőleg már nem az első üveg sojuja, hiszen kicsit furcsán formálta a szavakat.

- Akkor ma este én fogok vigyázni rád! – kacsintottam rá, magamban pedig tudtam, hogy jobban kell vigyáznom, mert ha én is inni kezdek, nem fogok tudni megálljt parancsolni az érzelmeimnek, ha Kira a közelemben lesz. Márpedig nem akartam elrontani semmit. Szerettem ez nem változott és egyre biztosabb voltam benne, hogy ő is így érez. Azonban nem akartam se Dahyunnal, se Jungkookal rosszat tenni!

Kira jól meghúzta az üveget, és az utolsó cseppet is felhörpintette belőle. Hátra döntötte a fejét, amitől a haja kiesett a nyakából ezzel feltűnt, hogy halovány izzadság cseppek folytak végig a nyakán. Erősen vennem kellett egy levegőt, ahogy újra előrehajolt és rám mosolygott.

- Gyere! Menjünk táncolni! – ragadta meg szabad kezével az én kezem és útközben, amíg kimentünk a kertbe ledobta az asztalra a kiürült üvegét. A kert hangos volt a zenétől, és a sok embertől, akik egyszerre akartak mindent kiabálva megbeszélni. Akárhogyan forgattam a fejemet se Hobit, se Jint nem szúrtam ki. Csak az előttem rohanó lány sziluettjét láttam a lemenő nap sugaraiban. A haja fel-fellibbent futás közben, én meg, mint valami rossz szerelmes filmben mentem utána. Esküszöm, hogy miközben hátrafordult lassított felvételként játszódott le a jelenetünk. Kira teste a zene ütemére kezdett mozogni. Az ajkába harapott, haját kiseperte a szeméből, közben pedig ide-oda mozgatta a csípőjét. El akartam fordítani róla a tekintetemet, de képtelen voltam rá. Lassan én is táncolni kezdtem, közben pedig Kira rám nevetett és a kezemet megfogva valami idióta közös táncba kezdtünk.

- Jó, hogy itt vagy, Tae! – hajolt hozzám közelebb és egyre jobban éreztem rajta az alkohol hatásait. – Kibaszottul hiányoztál nekem! Komolyan! El sem tudod képzelni mennyire!

Meglepetten hallgattam a szavait, és egy hatalmas mosolyra szaladt a szám tőle.

- Te is hiányoztál nekem, Kira! – simítottam végig a vállán, neki pedig jól láthatóan libabőrözni kezdett a bőre az érintésem nyomán. Kira visszafojtott lélegzettel nézett vissza rám, amitől az én szavam is elakadt. Néhány másodpercig csendben néztük egymást, amikor a lány felkacagott és kijelentette, hogy hoz még magának egy sojut. – Ki van zárva, kislány. – nyúltam a keze után és egy percnyi töprengés után az ujjaimat az övére kulcsoltam. Nem érdekelt, hogy mennyire helytelen vigyázni akartam rá. – Nem mész nélkülem sehova!

- Akkor gyere velem. – nevetett pimaszul és ugrándozni kezdett vissza a konyhafelé. Hihetetlen ez a lány! Még mindig képes engem levenni a lábamról és egész egyszerűen az egész személyisége elvarázsol. Miért, miért nem lehet még az enyém? Pedig esküszöm, jó lennék, hozzá, a tenyeremen hordoznám, és a csillagokat lehoznám neki az égről. A világ legboldogabb nője lehetne mellettem! De egyáltalán hogy mondhatom ezt? Ő Jungkookal jár, és boldog vele! Én meg ezt elméletileg már elfogadtam, ugye?

- Soju Kirának – öntötte ki Kira remegő kezekkel először a felé eső pohárba az alkoholt. – És soju Taenek. Hű, ez milyen szuperül hangzik együtt! – ábrándozott, miközben visszatette a kupakot az üvegre. Felemelte a poharakat és az egyiket felém nyújtotta. Az ujjaim véletlenül az övéhez értek, amitől Kira keze még jobban megremegett. A pohárka hangos csattanással tört szilánkosra az asztalon. A darabkák a földön is kikötöttek, úgyhogy gyorsan elakartam volna indulni seprűért, amikor egy kéz nehezedett a vállamra.

- Hagyd, Tae. – hallottam meg magam mellett Jin hangját. – Menjetek vissza az udvarra. Ezt elintézem én, végül is az én bulim!

- Felelősségteljes, oppa vagy, Jinie! – vágott ijesztően aranyos arcot Kira, majd lábujjhegyre állva egy hatalmas puszit nyomott a bátyja orrára. – Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?

- Én is szeretlek, Kira. – lapogatta meg Jin a lány hátát, majd gyorsan a fülemhez fordult. – Ne engedd neki, hogy többet igyon! Amit eddig ivott hamarosan beüt, ha még többet iszik, vihetjük gyomormosásra!

- Ne aggódj, hyung, vigyázok a húgodra! – ígértem meg, és már nyúltam is Kira keze után, amiből egy határozott mozdulattal kivettem a sojut. Két kezembe vettem az arcát ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. – Akarsz jönni, táncolni velem?

- Veled bárhová megyek, Taehyung! – susogta és valamiért elég érzékinek hatott a hangja. Az ujjait egyik pillanatról a másikra megéreztem az oldalamon, ahogy finoman felsimítanak egészen a karomig. Vissza kellett fognom magam, hogy ne nyögjek fel a lány érintésétől és, akkor már tudtam, hogy ha nem figyelek oda, borzasztó rossz vége lesz az estének.

Vagy talán nem is lesz olyan rossz, mint gondolom?  

Ahh, el sem hiszem, hogy végre ezeket a részeket írom! Alig vártam, hogy ideérjünk a történetben! Nem nagy titok, hogy ebből a buliból még két fejezet lesz és khm. Hát, igen készüljetek, mert szemtelen voltam! Remélem ezek után is szeretni fogtok!