képtelenség | kth✔

Ötvenöt

 ˙Taehyung POV˙

Fél kezemmel a szintetizátorom billentyűit nyomogattam, míg a másikkal az ölembe fészkelődött kutyámat simogattam. Egyedül voltam otthon, hiszen Kira kivételével mindenki dolgozott. A lány, pedig ha jól tudom Jungkookal sütizik a közeli cukrászdában, de legnagyobb bánatomra ezt nem tudtam biztosra állítani, hiszen, amikor tíz óra körül felkeltem ma, ő már nem volt itthon, ezért is mentem át Jiminhez, hogy ne a gondolataimba merülve várjam haza őt.

Tudtam a lelkem mélyén, hogy nem várhatom el tőle, egyből dobjon félre egy fiút miattam, de azért önző módon mégis csak ezt szerettem volna. Tisztában voltam Kira érzéseivel irántam, és talán pont ezért esett volna szarul, ha ennek ellenére nem szakít a barátjával. Gyakorlatilag elepedtem egyetlen érintéséért is, és mióta hazajöttünk majd' beledöglöttem, hogy nem ölelhettem magamhoz, amikor szerettem volna, nem csókolhattam meg, valamint nem... nos, igen. Hiányzott, hogy vele aludjak, és reggel belekússzon az illata az orromba, egyből, ahogy kinyitom a szememet. Vele akartam lenni, mindenét magamnak akartam, most már tényleg, főleg így, hogy a tudatában voltam, annak, ő is pontosan erre vágyik.

Sóhajtva elfordultam a hangszeremtől, így minden maradék figyelmemet Yeontan felé fordítva. A kiskutya ülésbe helyezte magát rajtam, miközben az orrával finoman megböködte a kezemet jelezve, hogy simogassam tovább.

- Tudod, milyen szerencsés egy dög vagy? – nyúltam a lába alá és az arcom elé emeltem. – Te vagy Kira szerelme, nem én. Hogy csináltad ezt, hm? Mi a titkod?

Yeontan ártatlanul bámult rám, valószínűleg fel sem fogva, hogy mit mondok neki, amitől nevetni kezdtem. Mivel nem szerettem volna őt ma is egyedül hagyni itthon, átvittem magammal Jiminhez, aki közölte velem, hogy bármikor szívesen látja Yeontan, és ha kedvem van én is maradhatok vele. Az ilyen megjegyzéseitől döbbenek rá minden pillanatban, hogy mennyire tökéletesen illenek egymáshoz Nayeonnal, és nem is tudok rájönni, hogy miért csak most találtak egymásra.

A nagy merengésemben meg sem hallottam, hogy kopogtatnak az ajtómon. Csupán, arra lettem figyelmes, hogy nyílik a faszerkezet és Kira dugja be rajta a fejecskéjét.

- Szia. – köszönt édesen mosolyogva, mire én automatikusan letettem Yeontant a földre és felálltam a helyemről, hogy közelebb menjek hozzá.

- Szia. – viszonoztam a gesztusát, és egy pár centire tőle megálltam várva mit szeretne mondani, hiszen sejtettem oka van, annak, amiért bejött hozzám.

- Izé, nos, én nem is igazán tudom, mit kellene mondanom. – tűrte zavartan az egyik hajtincsét a füle mögé, szemével erősen a kezét bámulva, ami közé odacsippentette felsőjét és össze-vissza gyűrögette azt. – Szakítottam Jungkokkal. – nyögte ki végül egy szuszra, ami után egyből megrázta a fejét. – Illetve, ő szakított velem, vagyis közösen megegyeztünk, mert...

Megforgattam a szememet és egy egyszerű mozdulattal lehajoltam hozzá, hogy belé fojtsam a hablatyolását. Kira meglepetten fogadta a csókomat, és elsőre nem is mozdította meg a száját, csak az után, hogy egy kicsit elhúzódtam tőle, hogy időt hagyjak neki a felfogásra. Persze nem volt már, annyi önkontrollom, hogy ne hajoljak újra a szájára, de ekkor már szerencsére engedte, hogy elmélyítsem a dolgot. Kezeimet a derekára csúsztattam, hogy közelebb tudhassam őt magamhoz, ő pedig felvezette ujjait a mellkasomon. Leírhatatlanul hiányzott már a csókja, a szájának mámorítóan édes íze. De sajnos megkondult a vészharang a fejemben, és egy pillanatról a másikra megszakítottam a varázst.

- Ezt most nem kéne, hiszen most mentetek szét. Nem kellene várnunk egy kicsit? – léptem el tőle, Kira pedig döbbenten bámult rám. Csípőre tette a kezét és felvont szemöldökkel lépett közelebb, amitől én hátráltam egy lépést. Kira tovább sétált egészen, addig, amíg én le nem huppantam az ágyamra.

- Tisztában vagy vele, igaz, hogy a múlt héten, egy kezemen megszámolni sem tudnám hányszor dugtál meg? – tette egyik kezét a vállamra. Kényelmesen megállt a két lábam között, másik kezét is a szabad vállamra helyezve. – Ezek után, ha nem szeretnéd, hogy a barátnőd legyek, kiheréllek!

- B-barátnőm? – dadogtam, ahogy az agyamig eljutott a gondolatmenet.

Több mint tíz éve szerelmes voltam az előttem álló lányba. Én csókoltam meg először, vettem el a szüzességét és áldoztam volna fel magam érte, ha szükség lett volna rá. Mindenemmel szerettem őt, de hirtelen beborította a sötétség az agyamat a gondolattól, hogy végre beteljesülhet, amiről olyan régen álmodtam már. Létezik, hogy ez a valóság és Kim Kira végre valóban az enyém lesz?

- A barátnőd. – ismételte el Kira a szót ujjaival végig simítva az arcomon. – Ugye még mindig szeretnél Jagiyanak szólítani, Taehyung?

Kirázott a hideg, ahogy bevezette kezecskéjét a hajamba és kimondta a bűvös szót. Az én jagiyam...

- Jagiya. – suttogtam el mélyen a lány szemébe nézve, aki boldogan elmosolyodott ettől. – Jagiya. – ismételtem el, és végre megmozdítottam a karomat és Kira csípőjébe markoltam. Addig húztam őt közelebb magamhoz, amíg az ölembe nem huppant, ezzel kényelmes pozíciót teremtve a bekövetkező csókunknak. Olyan hihetetlen és meseszerű volt az egész. Ez volt az első csókom Kirával, mint a barátnőmmel. Az enyém lett, együtt vagyunk, ő az én jagiyam. Akaratlanul, és észrevétlenül futották el szememet a könnyek, miközben megállás nélkül vívtam a csatámat az ölemben csücsülő csodával.

- Tae, te sírsz? – hajolt el tőlem ő, ujjbegyével lesimítva egy a szememből kicsurrant könnycseppet.

- Igen, jagi. – döntöttem a homlokomat az övének. – Boldog vagyok, nagyon, nagyon boldog!

- Szeretlek, Kim Taehyung! – kulcsolta össze ujjait a tarkómnál, ezzel teljesen a mellkasomhoz préselve magát. – Őrülten és visszavonhatatlanul!

- Annyira szeretlek, Kim Kira, hogy azt már elmondani nem lehet... - cirógattam végig az oldalát, mire ő felkuncogott.

- Akkor mi lenne, ha inkább megmutatnád? – nyomta magát előre, ezzel csípőjét megmozdítva az ölemben, amitől éreztem, hogy az összes vérem egy bizonyos helyre szeretne betódulni.

Szavak nélkül markoltam a hajába, hogy egy most már jóval szenvedélyesebb csókban részesítsem, és minden porcikámmal megmutassam neki, mennyire szeretem őt.

Vajon sikerülni fog feldolgoznom a tényt, hogy Kira a Jagyiam lett? Túl sok boldogság ez most nekem egyszerre, és csak erősen merem remélni, hogy ez tényleg nem egy álom.

Tudom elég rövid részecske lett az előzőekhez képest, de nem akartam feleslegesen elhúzni. Most egy pár részen keresztül romantikázgatni fogunk, de közben fokozatosan jönni fognak az események, és mint említettem már ne feledkezzetek meg Chaeyeonról. Vagy Dahyunról...Ki tudja kik fognak, mikor és hol felbukkanni? Csóközön: Szeszih

Ui: Akik a többi könyveimet is követik, azoknak üzenem, hogy augusztustól azokra is több figyelmet fordítok. Akik pedig nem olvassák a többi történetemet, azoknak ajánlom figyelembe őket!