képtelenség | kth✔

Harminchat

Az estély vége felé járhattunk már, amikor újból a táncparketten kötöttem ki Jungkookal. A vállára hajtva a fejemet dülöngéltünk, miközben az ő karjai szorosan tartottak a derekamnál fogva. Selena Gomez jól ismert „A year without rain" című száma szólt a háttérben, ami valamiért különösképpen megnyugtatott, főleg így Jungkook ölelésében. Nayeon monológja igencsak elgondolkodtatott, de sajnos még nem sikerült döntésre jutnom, akármennyire is szerettem volna.

Kook ujjai végig szántottak a gerincem vonalán, amitől kirázott a hideg, de olyan kellemesen. A fiú a fülemhez hajolt és lágyan a fülembe súgta a dalszöveget.

- I'm missing you so much Can't help it, I'm in love A day without you is like a year without rain – édes hangja mosolyt csalt az arcomra, ami még szélesebbre szaladt, amikor ez után egy apró puszit hagyott a fülem mögött. – Van kedved felmenni az egyik szobába?

Némán elhúzódtam tőle és bólintottam. A rendezvénycsarnok egyik emelete telis-tele volt szobákkal, hiszen akadtak emberek, akik egy-egy buli után már nem tudtak hazamenni, így biztosítottak számukra alvóhelyet, hogy ne okozzanak tömegbalesetet az ittas vezetők.

Jungkook ujjait szorosan az enyémek köré fonta és átvágva a tömegen elindult befelé, hogy megcélozzon egy szobát. Vakon követtem őt, hiszen feltétel nélkül megbíztam benne. Tudtam, hogy mit szeretne, hiába nem voltam biztos benne, hogy én szeretném-e. Adnom kellett egy esélyt, hogy eldönthessem, akarom-e már, hogy készen állok-e már rá, hogy neki adjam magam, mert ha igen akkor a kis kérdésem többé nem érvényes, hogy kivel akarok lenni. Korábban még nem sikerült beszélnünk erről a dologról, csupán egyszer került szóba, amikor, annyira zavarba jöttem, hogy csak, annyit mondta, hogy majd érezni fogjuk, ha készen állunk rá.

Beléptünk az első emelet egyik szobájába, amihez Jungkooknak sikerült kártyát szereznie. Nem volt egy puccos helyiség. Csupán egy kisebb fürdőszoba, egy asztal, felette tévé és egy kisebb franciaágy foglalt helyet odabent, amin kételkedtem, hogy elfér-e két ember egyáltalán. Jungkook maga felé fordított, arcomat két keze közé fogta és finoman, puhatolózva kezdett megcsókolni. Kezemmel rászorítottam az öltönyére, és jeleztem neki, hogy induljon meg hátrafelé, az ágy irányába. Engedelmesen teljesítette a kérésemet, míg én útközben elhajítottam a nagy nehezen lerángatott öltönyt róla és már be is vezettem a tenyeremet az inge alá, amitől félbehagyta a csókot és kissé felnyögött. Huncutul rávigyorogtam, ahogy a tekintetünk összetalálkozott, amitől ő hitetlenül megrázta a fejét, majd benedvesítve amúgy is nyálas ajkait folytatta a csókot, immár erősebben és szenvedélyesebben, mint azelőtt. Kiléptem a magassarkúmból, hogy nyugodtan a fiú ölébe helyezhessem magam, mikor ő már a fenekére huppant az ágyon. Ujjaim a gombjait vették birtokba, megpróbálva a lehető leggyorsabban megszabadítani őt a ruhadarabtól. Közben Jungkook szája elhagyta a számat és helyette a nyakamat kezdte el édes csókokkal behinteni, amitől akaratlanul is nyögdécselni kezdtem. Új volt nekem minden, és igazán akartam, hogy minden újdonságot megtapasztalhassak vele. Tényleg akartam.

- Hű. – köhintettem zavartan, amikor feltárult előttem Jungkook felsőteste és igyekeznem kellett nem összenyáladzani őt. – Neked tényleg kockás hasad van! Azt hittem csak viccelt Nayeon!

- Aranyos vagy, ha zavarba jössz. – nyúlt hátra a tarkómhoz, míg másik kezével lehámozta rólam a ruhám pántjait, amitől a könnyű anyag egészen a hasamig csúszott. – Annyira, gyönyörű vagy, Jagiya! – sóhajtott fel ő is végig mérve engem, majd száját a kulcscsontomra és a többi érzékeny pontomra helyezte, ami csak a felsőtestemen volt.

Beletúrtam a hajába és visszahúztam őt magamhoz egy csókra. A nyelveink édesen táncoltak egymással, és hirtelen bevillant az agyamba, hogy nem is akarok mással lenni rajta kívül. Ő kell nekem, nincs szükségem senki másra!

- Veled akarok lenni, Jungkook! – hagyta el a számat a meggondolatlan mondat, amikor egy másodpercre elhúzódtam tőle.

- De hát velem vagy, Kira. – simított végig az arcomon aranyosan.

- Úgy értem – haraptam az ajkamba. – Még sokáig veled akarok lenni. Boldog vagyok veled.

Kook szélesen elmosolyodott, az után újra erősen a számra tapadt. Közelebb csúsztam hozzá az ölébe, mire levezette a kezeit a hátam vonalán. Kitapintottam a ruhám alját és beengedte a kezeit alá, megtalálva a fenekemet. Ahogy húzta egyre előrébb az ujjait és elérte a belső combomat egy hang megszólalt a fejemben, amitől elhúzódtam a barátomtól és megráztam a fejemet.

- Ne haragudj! – szólaltam meg leszegezve a fejemet. – Én azt hittem készen állok már erre, de tévedtem. Sajnálom.

Jungkook felkuncogott, kihúzta a kezét a szoknyám alól, majd egy könnyed mozdulattal a hasamhoz nyúlt és felsegítette rám a ruhámat, amitől meglepetten pislogtam le rá.

- Te ne haragudj rám, amiért csak így letámadtalak. – húzta fel-le az ujjait a karomon. – Lassabban kellett volna haladnom veled, de túlságosan kívántalak már, ahhoz, hogy leálljak. Ígérem, ez többé nem fordul elő, hercegnő. Vigyázni fogok rá.

Elolvadva kapaszkodtam a vállába és nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit a szájára.

- Köszönöm, szívem. – döntöttem a homlokomat az övének. – Máskor már jobban készen fogok állni rád. Főleg, ez után, ami most történt. Meg hát szóval... - mutattam végig a felsőtestén, amitől hangosan felnevetett.

Felálltam az öléből és hagytam neki, hogy visszavegye magára a ruháit, amitől megszabadítottam. Sajnáltam, hogy gyáván visszatáncoltam, de bensőmben éreztem, hogy ez még nem, annak a pillanata, hogy elveszítsem a szüzességemet. Nem Jungkookban volt a hiba, hanem bennem. Nem tudom mire, de várni akartam. Talán egy jobb alkalomra, amikor nem a bálról elszökve fekszünk le egy kissé lepukkant szobácskába. Szó sincs, arról, hogy rózsaszirmokra vagy gyertyára vágynék. Egész egyszerűen most nem éreztem még készen magam rá.

De legalább egy valamire rájöttem. Jungkookal szeretnék lenni. Nem tudom még meddig, azt sem, hogy ő meddig tervez velem. De most rá volt szükségem. Ő tett engem igazán boldoggá. Mellette nem keletkeztek bennem felesleges kérdések kérdések. Nem lettem stresszes, mindig megkönnyebbültem és felszabadultam.

Annyira sajnálom, Taehyung. De te sokkal jobb lányt érdemelsz nálam!

Kérlek ne utáljatok! A történetnek még nagyon nem járunk a vége felé, lesz még itt sok minden, higgyetek nekem! 

Uuuu és még valami. Köszönöm a kétezer megtekintést! El sem hiszem, nagyon hálás vagyok nektek! Imádlak titeket! Komolyan, hú, na abbahagyom a beszédet. Puszi: Szeszih