képtelenség | kth✔

Huszonhét

A szüleim teljesen belelkesedtek a ténytől, hogy Taehyung hozzánk költözik. Annyira, hogy két nappal a nagy beszélgetés után benyomtak engem, magukat és jövendőbeli lakótársunkat a kocsiba, hogy márpedig most azonnal elmegyünk, és úgy alakítjuk át a vendégszobát, ahogy ő azt szeretné. Kipakoltuk az összes eddig bútort belőle, és apáék ragaszkodtak hozzá, hogy Tae válasszon magának újakat. Másik színre is festettük az eddig narancsszínű szobát, új tapéta is került fel, így mire egy hét alatt végeztünk az átalakításával már nem is emlékeztett az eredeti szobára.

Taehyung szülei július utolsó előtti hetében költöztek Sanghajba, így néhány nappal az indulásuk előtt kezdtük el átpakolni Tae cuccait hozzánk. A nagybátyám elhozta a cége egyik teherautóját, amibe bedobtuk a dobozokat, aminek egy részét még a hazaköltözésük óta a fiú ki sem bontott. Ezután átjöttünk hozzánk és egy csapat jó fej barát segítségével sikerült néhány óra alatt letudnunk a bepakolást. Este hét óra fele egy jó pár doboz pizza és szénsavas üdítő társaságában pihengettünk mindannyian a kertben. A szüleim, Tae szülei, Jin, Jimin, Nayeon, Jungkook és Hoseok mind ott ültek kint velem együtt. Apropó Jimin és Nayeon. A beszélgetésünk utáni másnapon, Nayeon leült Jiminnel is, akivel az óta hivatalosan is együtt vannak, habár nem sokat változott a kapcsolatuk, olyan szempontból, mint, amilyen eddig volt. Ugyanúgy oltották egymást és forgatták a szemüket a másik béna viccein. Azonban időnként láttuk, hogy fogják egymás kezét, valamint, amikor azt hitték nem figyelünk valahogy összetalálkozott a szájuk.

Jungkook mellkasának támaszkodtam, míg ő előttem összefonva a karját beszélgetett a mellette ülő Taevel. Hallottam ugyan, hogy beszélnek, láttam, hogy mozog a szájuk, de a gondolataim teljesen máshol jártak. Mától kezdve hivatalosan is együtt élünk Taehyunggal, akivel Jin bulija óta közelebb kerültünk egymáshoz. Nem sütött el semmilyen félreérthető megjegyzést, nem nézett rám máshogy, pontosan olyan volt velem, mint tizenéves korunk elején, azelőtt, hogy... szóval igen. Én ennek egyszerre örültem és egyszerre voltam tőle gondterhelt. Úgy tűnt túltette magát rajtam, ha egyáltalán tényleg volt köztünk valami. Márpedig lehetett, hiszen pár hete még meg akart csókolni a nappalinkban, de akkor leállt. Vajon azért állt le, mert csak játszott velem? Létezik, hogy csak össze akart volna zavarni és igazából nem is érez irántam az égvilágon semmit?

- Minden rendben? – hajolt le a fülemhez Jungkook és a kérdése utána egy puszit lehelt a hajamba, amitől felkuncogtam.

- Hm. – bólintottam és összefontam az ujjaimat az ő hasamon pihenő kezével. – Csak fáradt vagyok a pakolástól.

- Szerintem én meghúztam a cipekedés közben a hátamat. – szállt be a beszélgetésbe Taehyung, mire Jungkook és én is nevetni kezdtünk. – Azt hiszitek, viccelek? Tényleg fáj valahol itt – nyúlt át a válla fölött, hogy bebizonyítsa, valóban fáj neki. Csakhogy így elég érdekes látványt nyújtott, amit a velünk szemben ülő Nayeon Jimin páros meg is jegyzett azonnal.

- Ya, most éppen kitaláltál egy új jóga pózt? – biccentett felénk Jimin, mire Nayeon a fejét rázva fiúja szájára tapasztotta a kezét.

- Francot, Taehyung egy szekta tagja és éppen a köszönésüket mutatja be, mert azt akarja, hogy Kook és Kira és tagok legyenek! – kontrázott, nekem pedig ösztönből jött, hogy a homlokomra csaptam. Ezek idióták!

- Igen? – méregette őt Hobi leengedve maga mellé a kezében tartott poharát. – Mert nekem meg az jött le, mintha éppen egy fasza új tánclépéssel lepett volna meg minket!

Ekkorra már mind szakadtunk a nevetéstől, még Tae is, aki visszahelyezkedett törökülésbe és inkább nem tartotta fontosnak, hogy megmutassa hol is fáj a háta. Nyolc óra után valamikor már mindenki hazament, így öten maradtunk az újdonsült lakónkkal, aki látszólag cseppet sem érezte kellemetlenül magát, amiatt, hogy beköltözött. A fél gyerekkorát itt töltötte, számtalanszor aludt nálunk, úgyhogy semmi problémája nem volt.

- Jaj, de boldog vagyok, hogy velünk fogsz lakni! – puszilgatta meg anya erősen Taehyungot, aki nevetve tűrte a kínzást. – Remélem minden rendben lesz, és nem döntesz úgy, hogy inkább a Han-folyónál éjszakázol!

- Biztos lehetsz benne, hogy jó lesz nekem itt. – mosolygott kedvesen, majd egyszer csak rám emelte a tekintetét, amitől fura mód zavarba jöttem és le kellett hajtanom a fejemet tőle. Mi van velem?

- Szuper! – tapsolt egyet vidáman anya. – Szóval. Az emeleten két fürdőszoba van, a földszinten egy. A földszintit mi használjuk a nagybátyáddal, a felső kettőt pedig megosztva használja Seokjin és Kira. De mivel Jinie drága kijelentette, hogy ő, akármennyire is szeret téged nem hajlandó veled osztozni, kénytelen leszel a Kiráét használni te is, hacsak nem akarsz lejárni a földszintre zuhanyozni meg ilyenek.

Az ajkamba harapva figyeltem, hogy milyen szép színűre is festettem valamelyik nap a lábujjamon a körmöket, amikor erősen megéreztem egy szempárt magamon, amivel rögtön szembe is találkoztam, ahogy felemeltem a fejemet. Taehyung pimasz mosollyal az arcán nézett rajtam végig, miközben bólintott egyet anyának.

- Persze, megoldjuk. Kira és én közel állunk egymáshoz. – kuncogott, majd felém fordulva fordította. – Igaz, Noona?

Meglepetten szaladtak a szemöldökeim a homlokom tetejéig, és látszólag anyámat is meglepte a megszólítás.

- Noona? – kérdezett vissza vigyorogva. – Sosem hívtad őt korábban így, Tae! Mi lett veled?

- Tudod, Hwayun néni, Kira egyszer megígérte nekem, hogyha noonanak szólítom, akkor ő engem oppázni fog. – avatta be Taehyung anyát a múltba, nekem pedig néhány másodperc leforgása alatt légszomjam lett. Miért kellett ezt felemlegetnie? Nem tudnánk túllendülni a múlton?

- Igazán? – tátotta el anyám a száját, ahogy ide-oda kapkodta a fejét közöttünk. – Akkor Kira-ya, te is szólítsd Taet oppának! Hiszen megígérted. És te mindig betartod, amit ígérsz, nem igaz?

- De, de igen. – köhintettem zavartan, és rossz gyerekkori szokásomhoz híven egy tincsemet kezdtem csavargatni az ujjam köré. – Örülök, hogy velünk laksz... oppa.

Taehyung rám kacsintott, nekem pedig olyan hevesen dübörgött a szívem a helyén, hogy féltem azonnal kiugrik, és a földön folytatja a táncát. Nem akarom ezeket a fura érzéseket! Csak unokatestvérként akarok rá gondolni, ahogyan régen is tettem. De a tudattól, hogy egy fürdőszobán fogunk osztozni, és a szemben lévő szobában fog aludni, folyamatosan libabőrözni kezdek. Valamit ki kell találnom, mert ez így nagyon nem lesz jó! Főleg, ha ilyen aljas módszerekkel vesz rá, hogy oppának hívjam!

De miért remeg a teljes testem az óta, amióta a szemébe nézve így hívtam? Miért érzem azt, hogy nem ez az első alkalom, hogy oppának hívtam őt? Létezik, hogy elfelejtettem volna valamit?    

Kíváncsi vagyok, hogy milyen shipp neveket adnátok a következő párosoknak: Jimin+Nayeon, Kira+Jungkook és Kira+Taehyung. Írjátok meg kommentben az ötleteiteket meg azt is, hogy melyik párost shippelitek a legjobban. Puszi addig is: Szeszih <3