képtelenség | kth✔

Tizenhárom

˙Taehyung POV˙

Nagyon rég láttam anyát utoljára ennyire izgatottnak. Ahogy az ajtófélfának dőlve figyeltem a mozgását hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy melyikünk a húszéves. Kiráékhoz készültünk – mind, ahogy szinte minden hétvégén – hogy egy jó kis barbecue partyt tarthassunk délután. Csakhogy ez anya szerint különleges alkalom volt, ugyanis ők ma fognak először találkozni Jungkookal. Már alig várták, hogy végre megismerhessék imádott unokahúguk udvarlóját – ahogy apám finoman fogalmazott –.

- Na, és magasabb, mint Kira? Miket kérdezek, szegény lánynál majdnem mindenki magasabb... és olyan helyes élőben is, mint a képen? Kedves? Figyelmes? Olyan pörgős és vidám, mint Kira? – zúdította rám anya a kérdéseket, amint feltűnt neki, hogy az ajtóból figyelem.

- Anya higgadj már le, egy óra múlva magad is megtudhatod. – forgattam a szememet, mert egyszerűen képtelen voltam válaszolni neki. Kedveltem én a srácot szó sincs róla, de nem szívesen elemeztem volna, hogy mennyire illik a lányhoz, akibe egyébként jómagam is halálosan szerelmes voltam.

- De ez olyan izgalmas! – fordult felém csillogó szemekkel. – Ő Kira első barátja! Hwayun, amíg kint éltünk Tokióban mindenről beszámolt, de állítása szerint évekig még csak nem is hallott róla, hogy valaki is közeledett volna felé! Kira azt mondta Hwayunnak, hogy nem tud ránézni senkire, mert valami fiú összezavarta az érzéseit és nem tudja eldönteni mi a helyzet.

Szinte eltátottam a számat, ahogy hallgattam az anyámat. Tessék? Kira össze volt zavarodva és évekig senkivel nem kezdett? Vajon létezhet, hogy én miattam nem nyitott a fiúk felé, és rám várt volna, hogy elmondjam neki igaz volt, amit mondtam neki és valóban beleszerettem? Ő is érzett valamit?

- Szóval Kirának hat évig nem volt senkije? – nyeltem egyet a kelleténél hangosabban, de szerencsére pletykamániás anyám, annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy nem tűnt fel neki.

- Nem, Hwayun szerint Jungkookal is néhány héttel a hazaköltözésünk előtt ismerkedett meg. Sőt, mintha azt is említette volna, hogy már egy ideje randiztak, de Kira bizonytalan volt. Mintha csak valami megerősítésre várt volna, hogy elkezdhesse a kapcsolatot azzal a fiúval. – magyarázott tovább, én meg hirtelen úgy éreztem, hogy elájulok. – Neked nem mondta Kira? Pedig olyan jóban voltatok gyerekkorotokban. Mindent együtt csináltatok, szinte elválaszthatatlanok voltatok. Nem is értem miért nem beszéltetek hat évig egy szót sem...

Azért anya, mert beleszerettem, megcsókoltam és utána nem tudtam, hogy mégis hogyan kellene őt megkeresnem.

- Most is jóban vagyunk. – tértem ki lazán a válaszadás elől. – De szerintem ezeket a dolgokat Nayeonnal beszéli meg nem velem!

- Kíváncsi vagyok ki lehetett az a hülyegyerek, aki összezavarta szegény kis báránykám fejét! Vajon nem volt belé elég szerelmes? – töprengett tovább anya, én pedig tényleg szerettem volna elájulni. A konyhapulthoz léptem, hogy töltsek magamnak valami innivalót, mert valahogyan muszáj volt elterelnem a figyelmemet. Éppen belekortyoltam az italomba, amikor anya újból megszólalt. – Én mindig olyasvalakit képzeltem el Kira mellé, mint te Taehyung!

Abban a szent tizedmásodpercben a számba vett italomat egy hatalmas szökőárral kiköptem a pultra. Mi történik ma reggel? Anyám megőrült vagy mi?

- Hogyan? – köhögtem fel a maradék innivalót.

- Nem is tudom. A te személyiséged, annyira passzol az övéhez. Befejezitek egymás mondatait, egyre jár az agyatok és még jól is mutatnátok egymás mellett. – meredt maga elé, nekem meg szinte kiesett a szemem a helyéről, annyira kikerekedett. – Kár, hogy az unokatestvére vagy és nem lehetsz a barátja. Viszont biztos vagyok benne, hogy ez a Jungkook lesz neki az igazi!

Nem bírtam tovább hallgatni, amit mondott. Amíg belemerült a saját magával folytatott beszélgetésbe, kislisszoltam a konyha hátsóajtaján a kertbe, és erőtlenül ültem le a fűbe. Kira évekig senkivel nem jött össze, mert valaki összezavarta. Kit álltatok? Természetes, hogy én zavartam össze, hiszen velem csókolózott először, én meg utána szépen elköltöztem egy másik országba. Nem mert összejönni Jungkookal, mert bizonytalan volt, és megerősítésre várt. Vajon megadtam neki a lökést, amivel egy másik fiú karjaiba taszítottam? És, ha igen mi volt az az elcseszett megszólalásom, amiből ő azt hitte nem szeretem?

˙Kira POV˙

- Várjon Hwayun-ssi, segítek! – engedte el a derekamat Jungkook, miután köszönésképpen megcsókolt, és már rohant is segíteni anyának, aki egy nagy dobozzal lépett be a nappaliba.

- Jaj, Jungkook-ah, mondtam már neked, hogy tegezz! Nem vagyok én olyan öreg! – nevetett a barátomra anya, majd megköszönte a segítségét és elirányította a fiút a kertbe, hogy vigye ki apának és Jinnek a grillfelszerelést. – Hát, Kira ennél csodásabb fiút keresve sem találtál volna!

- Ugye, hogy egy főnyeremény? – pislogtam utána szerelmetesen. Néha magam sem tudtam felfogni, hogy hogyan kellhetek pont én egy ilyen helyes, okos és végtelenül kedves fiúnak. – Szerinted Jaeso néniék kedvelni fogják?

- Egészen biztos vagyok benne! – bólintott anya mosolyogva, és kedvesen megsimogatta a fejemet. – Taehyung is megkedvelte, nem?

- De.

- Akkor a szülei is imádni fogják. – mondta, amitől lehajtottam a fejemet zavaromban. – Megyek, segítek a fiúknak, mert úgy látom, megint nem találják a faszént! Istenem, apádnak miért kell mindig máshová elpakolnia?

Fura mosollyal bámultam anya után és egyszerűen nem tudom miért keletkezett bennem ez a rossz szájíz. Imádtam Jungkookot, és boldog voltam, hogy végre megismerheti a családom többi tagját is. De elszorult a szívem Taehyung neve hallatán. Megint olyan volt a kapcsolatunk, mint a költözésük előtt. Sokat voltunk együtt, még ha nem is mindig kettesben. Szinte mindennap beszéltünk, újra megosztottuk egymással a legbutább dolgainkat is. Mégis azt éreztem ez most más. Valamiért már nem úgy tekintettem rá, mint az unokatestvéremre, ami felettébb idegesített. Megremegett a gyomrom, amikor megölelt és az orromba szökött az illata. Kirázott a hideg, amikor filmnézés közben a kanapén véletlenül összeért a combunk. Dobogott a szívem, amikor meghallottam mély hangját, és zavarban voltam, amikor egyszer-egyszer megdicsérte a kinézetemet. Mi történik velem? Nem érezhetek iránta semmit, az egyszerűen... képtelenség! Ő az unokatestvérem! És én Jungkookal járok, akiért odáig vagyok. Nem akarom ezeket a fura jelzéseket felvenni. Taehyung és én soha nem lehetnénk együtt. De mit áltatom magam? Én nem szeretem őt úgy és ő sem engem.

Ezek mind szép és jó gondolatok voltak, csakhogy várt rám egy egész napos családi program, ahol a barátom és Tae is jelen voltak. Lehet, ha tudtam volna mi vár rám, ki sem kelek reggel az ágyamból!

Egy kis találós kérdés következik. A történetben van két szereplő, aki mindent tud Taeről és Kiráról, meg arról a valamiről, ami van, vagy nincs köztük. Mit gondoltok? Ki ez a két szereplő? Annyit elárulok, hogy nem Jimin az! Várom a kis válaszotokat! Puszi addig is: Szeszih