képtelenség | kth✔

Hetvenkilenc

A hétvégére ütemeztük Dahyun „elfogását", amit én nagyon szemét névnek tartottam, de Nayeon szarrá röhögte magát rajta így ez lett az akció neve. Természetesen be kellett avatnunk mindenbe a barátainkat, akik miután megtudták az igazságot Dahyun betegségéról, az után sem tartották jó ötletnek, hogy segítenünk kellene, hiszen azért sok szemétséget tett ellenünk. Én azonban hallani sem akartam, arról a lehetőségről, hogy nem segítünk Chaeyoungnak! Annyira megesett rajta a szívem, és így vele együtt Dahyunon is, hogy konkrétan késztetést éreztem rá, hogy végre hajtsuk, amit kér tőlünk.

A terv egyszerű volt, legalábbis papíron. Taehyung ír egy üzenetet Dahyunnak, hogy szeretne vele négyszemközt beszélni egy eldugott kávézóban, amit Chaeng választott ki. Mivel kiderült, hogy a lány rendészetet tanul az egyetemen, szuper kis kütyüket tudott szerezni, amivel végig fogjuk tudni hallgatni a teljes beszélgetésüket, valamint Chaeyoung instrukciókkal tudja ellátni a barátomat. Taehyungnak egy óvatlan pillanatban bele kell majd csempésznie egy apró tablettát Dahyun italába, amivel kicsit bágyadt lesz a lány, így Chaeyoung be tudja rakni a kocsijába és el tudja vinni őt a szüleihez, akik intézik a további dolgokat. Én még ezt is elég szemét dolognak tartottam, de sajnos igazat kellett adnom, miszerint Dahyun mentális állapotát máshogy nem tudják kiküszöbölni.

- Azta, ez tökmenő! – lelkesedett Nayeon, amikor megérkeztünk egy órával hamarabb a kávézóba. Chaeyoung valóban egy eldugott, félreeső kávézót talált, aminek galériája volt, így tökéletesen lehetett kivitelezni a dolgokat, amiket terveztünk.

- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy. – sóhajtott mellettem Taehyung, idegesen markolászva az ujjaimat. – Nem rajtad van a legnagyobb teher...

- Ha megtanultad a szövegedet nem lesz semmi probléma. – legyintette Nayeon és vidáman követte Chaeyoungot a galériára, hogy befoglaljuk az általa eltervezett helyeket.

- Oké, szóval mi hárman a lányokkal innen nem fogunk rátok látni, nehogy Dahyun gyanút fogjon. Viszont van egy lenti kamera, amit megengedtek az itt dolgozók, hogy használjunk, szóval rácsatlakoztam és arra irányítottam, ahol majd ülni fogtok. – magyarázta Chaeyoung egy komplett kémfelszerelést pakolva a hátsó asztalra. – Mindannyian kaptok egy ilyen távvezérlésű csipet, amivel halljuk egymást. – nyitott fel egy kis fémdobozt, amiből valóban egy fülünkbe tökéletesen illeszkedő szerkezetet varázsolt elő. Megkért, hogy illesszük be a helyére, utána pötyögött egy kicsit a gépén, és mondta, hogy eljött a tesztelés ideje.

- Nahát, mindent hallok! – jöttem kissé izgalomba, amikor a fülemben tökéletesen hallottam, ahogy a galéria másik pontjában álló Nayeon elmondott egy disznó viccet. – Nayeon! – szóltam rá a lányra, aki nevetve tapsikolni kezdett és visszajött hozzánk.

- Ez rohadt ijesztő. – fintorgott Taehyung, aki reggel óta elég ideges és morcos volt. Odaléptem hozzá és a nyaka köré fonva a kezemet szorosan megöleltem.

- Mosolyogj már, bébi! – simítottam hátra a haját végig a szemébe nézve. – Nem leszel hiteles, ha nem mosolyogsz perverzen.

- Van még fél óránk, elintézhetjük a perverz mosolyomat. – kacsintott rám, amikor meghallottam a fülemben Nayeon krákogását, mert egy pillanatra el is felejtettem, hogy halljuk egymást.

- Fúj, gyerekek, állítsátok le a hormonjaitokat, mert bajok lesznek! – gúnyolódott legjobb barátnőm. Elengedtem Taehyungot és Chaeyounghoz léptem, aki szorgosan nyomogatta a gépét, hogy minden precízen a helyén legyen.

Körülbelül húsz perccel később Taehyungot beültettük az előre eltervezett helyre, mi pedig körebültük Nayeonnal és Chaenggel az asztalt, tudván, Dahyun bármelyik pillanatban megérkezhet.