képtelenség | kth✔

Kilencvenegy

- Biztosan jó helyen vagyunk? – forgolódott Nayeon jobbra-balra, amint megérkeztünk a sportlétesítményben elkülönített uszoda részlegre.

- Ott van egy nagy medence – sóhajtottam fel unottan bökve valóban egy medencére, ami tőlünk pár méterre foglalt helyet. – Ráadásul az a szemközti szekrény meg van pakolva olyan feszes búvárruhákkal meg ilyenekkel, szóval igen. Biztosan jó helyen vagyunk!

- Jól van, na! – öltötte ki Nayeon rám a nyelvét, amitől elmosolyodtam.

Január első két hete szinte elrepült felettünk, meglepően eseménytelenül, amit be kell, valljak eléggé élveztem a sok felgyülemlett eseménytől, amik az elmúlt félévünket jellemezték. Nyugodtabban tudtam tanulni, beszélgetni a barátaimmal vagy úgy bármit csinálni. Még a mosdóba is kellemesebb volt úgy elmenni, hogy nem féltem semmitől, tiszta volt a lelkiismeretem és valóban azt éreztem végre minden a helyére került. Még Jungkook is, aki nem sokkal szilveszter után hivatalosan is összejött Luával, aki az óta oszlopos tagja a társaságunknak, és szerintem megkönnyebbült, miután Nayeon leállt az utalásaival és végre normálisan is tudott velünk beszélgetni.

Mivel az oldalamat még mindig nagyon fúrta az egy hónappal ezelőtt kapott szórólap egy ingyenes búvár órával kapcsolatban, úgy döntöttünk legjobb barátnőmmel, hogy megnézzük az időpontokat és végre eljövünk egyre. Így kerültünk szombat délután a városközpont egyik sportközpontjába, ahová a szórólap navigált minket.

- És most hogyan tovább? – tárta szét a karját Nayeon hatalmasat lélegezve. – Vetkőzzek le itt és ugorjak meztelenül a vízbe, arra várva, hogy kockás hasú fiúk a megmentésemre sietnek?

- Remélem, tudod, hogy nem vízielsősegély órára jöttünk. – ráztam a fejemet leplezve a nevetésemet. – És amúgy miből gondolod, hogy minden úszómester kockáshasú?

- Szerintem az náluk követelmény. – vonta meg a vállát. – Fel sem vesznek úgy pasikat, ha nincs kockás hasuk. Lányokat meg nyilván csak formás popsival és hatalmas mellekkel vesznek fel!

- Te hülye vagy! – sepertem ki szemembe hulló frufrumat, mire Nayeon nevetni kezdett.

- Semmi újat nem tudsz mondani!

- De te sajnos igen! – forgattam meg a szememet, majd elkapva a lányról a tekintetemet megpillantottam egy felénk közeledő egészen ismerős alakot. Meglepetésemre nem állt félmeztelenül, ahogyan azt az ember gondolná egy búvároktatóról. Térdig érő fürdőgatyát viselt és egy fehér pólót, mintha valóban úszómester lenne.

- Kira! – szólított a nevemen, ami meglepett, hiszen kicsivel több, mint egy hónapja találkoztunk először és utoljára, amikor is egyszer mondtam el neki ki vagyok. Ráadásul nekem erősen kellett töprengenem azon, hogy vajon őt hogy hívhatják. – Hát eljöttél! – mosolygott szélesen, és megállt előttünk. Oké, akárhogyan is szerettem volna, nem tudtam nem észrevenni, hogy nem használt többesszámot, holott mellettem állt Nayeon is.

- Igen. – bólintottam egyszerűen. – Szerettem volna kipróbálni a gyakorlati tengerbiológiát. Remélem nem baj, hogy elhoztam egy barátnőmet. Gondolom rá is vonatkozik az ingyen óra...

- Persze, örülök, hogy itt vagytok! – köhintett lejjebb ereszkedett mosollyal, majd a mellettem álló felé fordult. – Szia, Lee Taeyong, búvároktató, majdnem diplomás tengerbiológus.

- Im Nayeon, kávézó boltvezetőhelyettes, diagnosztizált nimfománis, de ahhoz nem jár diploma csak egy beutaló a diliházba. – mutatkozott be barátnőm híven önmagához, de én már el sem húztam a számat, mert meg sem lepődtem rajta. Nem úgy, mint Taeyong – bemutatkozott így nem kellett tovább agyalnom a nevén – aki kikerekedett szemekkel bólintott párat.

- Oké, értem. – túrta hátra a haját zavartan, pontosan úgy, mint, aki nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. – Szóval, jó, hogy ma jöttetek, mert két diákom lemondta a mai órát szóval tudok nektek mindent kezdeni az alapoktól. Van egy öltöző a közelben, ahol át tudjátok venni a felszereléseteket. Utána gyertek vissza és kezdhetünk is. Körülbelül két óra lesz minden együtt, minden mást pedig elmondok, ha átöltöztetek.

Bólintottunk egyet, és már éppen elindultunk volna, amikor még utánunk szólt.

- Kira, tényleg örülök, hogy eljöttél. Akarom mondani, jöttetek. – javította ki magát, amitől én kényszeredetten elmosolyodtam.

- Ki nem hagytam volna. – mondtam, mert én valóban csak az ingyen búváróra miatt jöttem, nem a srác miatt.

Taeyong vigyorogva elfordult, amire fura arcot vágtam és úgy döntöttem jobb, ha valóban bemegyünk az öltözőbe átöltözni. Persze nem is ért meglepetésként, hogy egyből, amint felakasztottam az egyik fogasra a kabátomat, Nayeon máris szóvá tette a történteket.

- Oké, szóval. Ez a pasi kibaszott dögös! – kezdte, amitől felkuncogtam. – Ha nem lett volna ilyen humormentes gyökér, és nem veszi komolyan a mondandómat, már biztosan azon lennék, hogy lebeszéltessem vele magamról a bugyimat!

- Meg persze, ha szingli lennél! – javítottam ki, de ő csak legyintve motyogott valami, persze-persze, szerűséget.

- Másodszor pedig beléd van esve! – nézett mélyen a szemembe, mire nekem megállt a kezem a levegőben félúton a pólóm felé. Zavarodottan elkacagtam magam és hitetlenül rázva a fejemet ellenkeztem.

- Ugyan már. – hümmögtem áthúzva végül a pólómat a fejemen. – Most találkoztunk másodjára. Szerintem tényleg csak örül, hogy eljöttünk az órájára.

- Kira, az emberek kilencvenkilenc százaléka beléd esik tíz másodperc alatt! Főleg, ha eközben mosolyogsz is... – jelentette ki Nayeon, de én nem vettem komolyan a szavait. – Amúgy meg ne legyél ilyen rohadt naiv! Látszott rajta, hogy odáig van érted. Olyan volt, mintha láthatatlan lennék. Fogadni merek, hogy az óra után randira fog hívni!

- Dehogy fog! – halásztam ki az egyrészes fürdőruhámat a táskámból. – Az egyetemen mindenki tudja, hogy Taehyung és én, nem? – ráncoltam a szemöldökömet kérdőn, hiszen valóban úgy gondoltam, hogy ez olyan tény az iskolában. Nem tartottam én személy szerint magamat népszerűnek, de legnagyobb döbbenetemre mások igen, szóval nekem egyértelmű volt, hogy nincs olyan ember az egyetemen, aki ne tudna a kapcsolatunkról. Más kérdés, hogy nem tudta senki, hogy papíron unokatestvérek vagyunk, mivel nem hangoztattuk, mert nem akartunk pletykákat.

- Én nem tudom! – emelte maga elé Nayeon a kezeit. – Lehet, hogy nem, mert múltkor két gólyalány odament Taehez és csokit akartak neki adni, meg megkérdezni, hogy „Oppának van-e barátnője" – rajzolt macskakaparásokat a levegőbe – de Taehyung is pont ilyen fura fejjel nézett rájuk, mint most te rám!

- Te ilyeneket honnan tudsz? – ráztam a fejem kacagva, mert valóban érdekelt, hogy ezeket honnan tudja meg.

- Jimin mesélte, neki meg Taehyung mondta. – magyarázta én meg nem érettem, hogy nekem a barátom miért nem említette ezt. De igazából nem volt jelentősége, mert jómagam is tudtam, hogy a fiúnak akadnak rajongó, annak ellenére is, hogy látnak engem mellette. – Állítólag Taehyung visszakérdezett, hogy nem ismerik-e Kim Kirát, mire a két lány a szájukat elhúzva mondták, hogy „Nem szeretik Kira unniet, mert túl szép és elveszi róluk a figyelmet!" erre Tae azt mondta, hogy ő a barátnőm és otthagyta őket. Azért megnéztem volna milyen fejet vágtak ezután...

- Jó, a gólyák nem tudják, hogy együtt vagyunk, és akkor mi van? – tártam szét a karomat. – Mindenesetre szerintem Taeyong semmit nem akar tőlem, csak, hogy járjak az óráira és legyenek tanítványai!

- Majd meglátjuk. – kezdte el végre az átöltözést Nayeon is.

Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, mert valóban nem gondoltam volna, hogy Taeyong bármi bajt is okozhatna az életemben...