képtelenség | kth✔

Tizenkilenc

A fejemre húztam a takarómat, és a párnámba fojtottam a morgásomat. Már rég elmúlt dél, de én reggel óta csak a konyháig és a mosdóig voltam hajlandó elmenni. Amúgy pedig egész álló nap az ágyamban feküdtem és szenvedtem. Nayeon a hét mindennapjára bevállalta az egésznapos műszakot, Jungkook pedig hétfőn a nagymamájához utazott Busanba, hogy segítsen neki, mivel most műtötték meg és nem akarta magára hagyni. Így két napja az ágyamban vergődtem, mert Taehyungot direkt nem hívtam fel, Jin gyakorlatozott Hobi pedig...

- Mi a fenéért nem veszed fel a telefonodat? – rontotta rám aznap késő délután az ajtót legjobb barátom. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, hiszen még mindig pizsamában feküdtem az ágyamban, mintha csak beteg lennék és szerintem még életemben nem néztem ki ennyire rosszul. – Lemaradtam valamiről?

Lerúgtam a takarómat és morogva az ablakomhoz léptem, hogy elhúzzam a sötétítő függönyöket. Hoseok közben elhelyezkedett a fotelemben, és türelmesen megvárta, hogy elmondjam neki mi a bajom.

- Unatkozok. – válaszoltam egyszerűen, mert bár valóban a középiskola óta a legjobb barátom volt, még Nayeonnak sem vallottam be, hogy rohadtul megvisel, hogy Taehyungnak barátnője van, és emiatt teszek úgy, mintha egy komplett szakításon lennék túl. Ezért szokásomhoz híven szépítettem a dolgokon. – Nayeon dolgozik, Jungkook Busanban, Taehyung meg a nőjével...

- Velem meg azért nem vagy, mert baszol felvenni a telefonodat! – fonta össze maga előtt sértődötten a karját. – Szép barát vagy, Kira! Elfeledkeztél rólam?

- Ne csináld már! – kérleltem és valóban lelkiismeretfurdalásom lett, ami miatt egy ideje elhanyagoltam a srácot. Bár ő mostanában inkább Jiminnel és Taevel találta meg a közös hangot, ez nem jelentette azt, hogy nekem már el kell őt felejtenem. – Tudod mit? Igazad van. Ma este csak a tiéd vagyok. Elmehetünk, ahová csak szeretnél, vagy itt is maradhatunk filmezni. Mit szólsz?

- Hogy még haragszom, de menjünk. – tapsolt egyet izgatottan, amitől elmosolyodtam és a szekrényemhez léptem, hogy valami elfogadhatóbb ruha után nézzek. – Van péntek este valahol buli?

Már éppen nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak neki, amikor a bátyám kopogás nélkül rontotta rám az ajtót. Kezében két partysapka volt, és amint belépett egy határozott mozdulattal a fejemre nyomta az egyiket, úgy, hogy a gumija fájósan csapódott az államnak.

- Mi ez, oppa? – ráztam a fejem értetlenül, miközben Jin megismételte a mozdulatsort Hobival is.

- Rögtönzött házibuli! Anyáék megengedték és leléptek valami hotelbe, hogy kiereszthessük a gőzt! – tapsolt vidáman, majd a szemöldökét ráncolva végignézett rajtam. – Öltözz át, dongsaeng, így nem bulizhatsz!

Találomra kivettem egy kötött pulcsit a nyitott szekrényemből és a bátyámhoz vágtam, aki csak elkapta a levegőben a ruhadarabot és lazán az ágyamra lökte.

- Másfél óra múlva jönnek a vendégek, addig rendbe szedheted magad. Hoseok-ah te, meg kérlek, segíts becipelni a piákat! – adta nekünk az utasítást, mire döbbenten pislogva néztem rá.

- Mik vagyunk mi? A szolgáid? – tártam szét a karom nevetve.

- Mondtam, hogy kérlek, nem? – legyintett, amitől felnevettem és bólintottam. – Na, iparkodjatok! Jön egy csomó jó nő is a buliba!

- Ah, gondolom Tae és a csaja is jönnek! – horkantott fel Hobi, én pedig magamban mosolyogni kezdtem. A múlt héten sikerült mindenkinek megismerkednie Dahyunnal, de mint kiderült a kislány senkinek sem lopta be magát a szívébe, de persze ezt jól eltitkoltuk Taehyung elől, hogy ne érezze magát kellemetlenül a dolog miatt.

- Nem, Taehyung-ah egyedül jön. – mondta Jin, nekem meg a plafonig szaladt a szemöldököm a kijelentésétől. – Nem indokolta meg csak közölte, hogy egyedül jön.

Furcsa mód örültem a dolognak, hogy nem kell egész este a párosukat bámulnom, de közben meg is rémisztett, hogy se neki nem lesz itt a párja, se nekem. Bár, mondjuk, mi baj lehet? Hisz csak barátok vagyunk, ugye?

Hoseok adott egy puszit a homlokomra, majd magamra hagyott, hogy én elkészüljek, ő pedig segítsen a bátyámnak bepakolni a cuccokat. Alig egy óra múlva sikerült lezuhanyoznom, hajat mosnom és viszonylag elfogadható külsőt varázsolnom magamnak. Mire lesétáltam az emeletről lent már javában gyülekeztek az emberek. Próbáltam a tömegen keresztül kiszúrni a fiúkat, de esélytelen volt, olyan sokat voltak így is. Átvágtam a nappalin, hogy a konyhában valami alkoholos dolog után nézzek, mert éreztem ehhez az estéhez szükségem van rá.

- Látod, nem is kell elmennünk sehová, itt is tudunk bulizni! – kacsintott rám Hobi, amikor összetalálkoztunk a konyhapultnál. Egyetértően bólintottam, majd lehajoltam mellé és kihalásztam egy üveg sojut a földön pihenő kartondobozból. Elvettem két felespoharat a polcról és mind a kettőt teletöltöttem az itallal. Át kulcsoltuk a karunkat egymás előtt, hogy úgy húzhassuk le a felest, ami után nevetve néztünk a másikra.

- Nayeon jön végül? – kérdeztem, mert megkértem, hogy hívja fel, amíg készülődök.

- Nem, azt mondta lerohad a lába az egész napos állástól és reggelre mennie is kell vissza. – biggyesztette le az ajkát, amitől egy csalódott sóhaj szakadt fel belőlem. – De csókol téged és üzeni, hogy ne csinálj hülyeséget!

Az ajkamba harapva bólogattam, de mire a következő pillanatban a fiú felé fordulhattam volna elkapta őt két lány és magukkal ráncigálták az udvarra, ahol Jin egy kisebb táncteret alakított ki magának. Megforgattam a pulton, a már félig üres sojus üveget, majd egy egyszerű mozdulattal a számhoz emeltem és egy jó nagyot húztam belőle.

Se Jungkook, se Nayeon nincs itt ma velem! Hát milyen buli ez, ahol a legjobb barátnőm és a fiúm nélkül kell lennem? Jungkook írt üzenetet, hogy érezzem jól magam, és sajnálja, hogy nem lehet velem, amitől csak még jobban elszontyolodtam. Újabbat kortyoltam a sojuból, és vihogva tapasztaltam, hogy megittam az utolsó kortyot is belőle, ezért kivettem egy újabb üveget a dobozból.

A piámmal a kezemben megálltam a konyhaajtóban, és amíg időnként a számhoz emeltem az üveget a kissé tomboló tömeget bámulva, azon filóztam, hogyan szedett össze pár óra alatt ennyi embert Jin? Egyszer csak megállt félúton az üveg a szám és a kezem között, amikor megpillantottam egy tökéletesen ismerős arcot. Taehyung laza félmosollyal, zsebre vágott kézzel lépdelt át a tömegen. Farmert viselt, egy mintás inggel, ami felül ki volt gombolva így kilátszódott az a veszettül gyönyörű kulcscsontja. A lányok leplezetlenül mérték végig és fordultak utána, és még az én szívem is hevesebben kezdett dobogni, ahogy néztem őt. Amikor észrevett rám vigyorgott és felgyorsította a lépteit, hogy mihamarabb hozzám érjen. A lábam földbe gyökerezett, és nem bírtam elmozdulni a helyemről. Csak dermedten néztem, ahogy megáll előttem és lenéz rám. Belenéztem a szemeibe, és szerintem egy pillanatra megállt számomra a világ mozgása.

- Szia, Kira.

Babáim! Készítsétek fel a lelketeket erre a bulira! <3