képtelenség | kth✔

Száznyolc

Ellágyultan, szinte már kissé bágyadtan bámultam a táncparkettet, ami rendesen megtelt a táncoló rokonokkal és barátokkal. Én már elképesztően álmos és kimerült voltam a sok beszélgetéstől, ezért is döntöttem úgy egy órányi mászkálás a vendégek között, után, hogy leülök az asztalhoz és eszek is végre valamit. Nem akartunk időhöz kötött vacsorát ezért is lett végül svédasztalos menü, hogy, aki éppen megéhezik, ehessen, amikor szeretne.

A pezsgőmet a számhoz emelve akadt meg a szemem az önfeledten és kissé becsiccsentve ugráló Luán, akinek Jungkook csak a fél kezét szorongatta, mivel a lány a másikkal a levegőbe csapkodott. Ahogy a fiú a lányra nézett, komolyan éreztem, ahogy széles mosolyra húzódik a szám. Végtelenül szerelmes volt belé, aminek esküszöm én örültem a legjobban. Ritkán hozta fel a Lua előtti időket a magánéletével kapcsolatban, de tudtam, hogy rendesen megviselte a Tzuyus dolog, amiből Lua támasztotta fel.

A táncparkettördögei egyértelműen Hoseokék voltak, akik tökéletes táncospárként majdnem minden zenét végig nyomtak, ezzel elképesztve az összes körülöttük táncolót.

- Azt hiszem nem is tudtam róla mai napig, hogy ennyi rokonom van. – ült le a lehető legóvatosabban mellém Nayeon, figyelve a ruhájára. – Miért gratulál nekem mindenki? Már a hatodik istenverte ember után csak, arra gondoltam, hogy milyen kaját fogok enni, mikor végre leülök.

- Ismerős érzés. – mosolyogtam rá, ahogy felé fordultam. – Elhiszed ezt? Férjhez mentünk...

- Durva mi? – mosolygott ő is szélesen, közben pedig az előtte heverő tányérról kezdett enni egy falat kimbapot. – Esküszöm az egész cécó a kajáért érte meg!

- Szépen vagyunk! – horkantott fel az éppen asztalhoz érkező Jimin. – Legalább mondta volna, hogy a kockáim miatt jöttél hozzám vagy a méretes péniszemért!

- Olyan dologhoz nem tudok hozzámenni, ami nem létezik. – vont vállat lazán Nayeon, nekem meg a szám elé kellett kapnom a kezem, hogy nem nevessek hangosan Jimin ábrázatán.

Míg ők kisebb összetűzésbe keveredtek, egy kéz nyúlt a látóterembe így megemelve a fejemet szembe találtam magam újdonsült férjemmel.

- Szabad egy táncra? – érdeklődött édes mosollyal az arcán én pedig válasz nélkül csúsztattam ujjaimat az övébe, hogy kivezetve a táncparkettre mi is táncolhassunk egyet, immár, mint férj és feleség.

Taehyung egyik kezét a derekamra csúsztatta, másikkal a szabad kezemet, amit nem a vállán pihentettem, fogta meg. Lágyan ringatóztunk a jazz zene kelleme ritmusára és egy percre sem akartuk elszakítani a másikról a tekintetünket.

- Képzeld el – hajolt közelebb hozzám, hogy a zene ellenére is halljam mondandóját. – pontosan ma egy éve költöztünk haza Japánból.

- Igen? – pislogtam meglepetten. Taehyung óvatosan bólintott és egy puszit hintett a homlokomra.

- Akkor még csak azon filóztam, mennyire utálhatsz, és vajon hogyan nézhetsz ki ennyi külön töltött év után. – mondandója közben apró köröket rajzol a hátamra, amitől minden porcikám libabőrbe borult. – Ha akkor valaki azt mondta volna nekem, hogy egy év múlva nemhogy a barátnőm, de a feleségem leszel, kinevetem, és még máglyán is elégetem boszorkányságért!

Nevetve hajtottam fejemet a vállára és fontam most már mindkét karomat a nyaka köré, hogy teljesen összesimulhasson a testünk.

- Sosem utáltalak. – szólaltam meg. – Inkább csak zavarodott voltam, amiért válaszok nélkül itt hagytál. De sose utáltalak.

- Buta gyerek voltam, semmit nem tudtam jól csinálni. – vallotta be, végig hullámos hajamat simogatva. – Viszont egy valamit nagyon megtanultam, amíg Japánban éltem.

- Igen? – húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézzek. Taehyung a fülem mögé igazította a hajamat és olyan csillogó szemekkel nézett rám, ahogyan valószínűleg én is rá.

- Japánban három féle képpen mondják az emberek, hogy szeretlek – kezdett bele. – A „daisuki", amit a barátoknak és annak a személynek mondunk, akit kedvelünk. Az „aishiteru", amit már egy komolyabb kapcsolatban használnak. – megállt egy pillanatra és a tarkómnál fogva közelebb húzott magához. – Nekem a harmadik verzió a kedvencm. A „koishiteru", amit annak a személynek mondanak, akivel a hátralevő életedet akarod leélni...

Mint egy tátogó, bamba hal néztem a férfire, aki gyengéden az államra simítva húzott majdnem az ajkaira, ahol még elsuttogta az utolsó két szót mondókájából.

- Koishiteru, Kira! – és már egy lágy, de végtelenül gyönyörű csókba hívott, amivel zselévé változtatta a testrészeimet.

Annyira elgyengültem az érintéseiben, hogy fel sem fogtam, hogy elhagyjuk a parkettet, de még a termet is és már a liftben állva faltuk egymás ajkait. Tudom, hogy illetlenség otthagyni a vendégeket házigazdaként, de jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekelt. Csak a lakosztályunkba akartam végre érni és elhálni a házasságunkat, ahogyan az illő!

Szerelmes csókjaink, ahogy belöktük a szobaajtót magunk mögött, szenvedélyessé váltak, hogy mindketten tökéletesen érezzük mit is akarunk pontosan. Finoman túrtam ujjaimat Taehyung hajába, aki a lehető leglassabban húzta le rólam a ruhámat és hajította a földre, a legkevésbé sem foglalkozva vele mennyire drága darab. Na, nem mintha én törődtem volna méregdrága öltönyével és nyakkendőjével, amit majdnem elszakítottam hevességemben.

Másodpercek alatt szabadultunk meg minden felesleges ruhától és dőltünk a puha ágyba. Taehyung kezei minden pontját a testemnek végig simították, és, ahogy szájával immáron a nyakamt vette célba, éreztem, hogy elvesztem. Újra azt éreztem, amikor először feküdtünk le egymással, abban a hegyi faházban, amikor még csak együtt sem voltunk, csak elragadott bennünket a hév.

Hangosan sóhajtottam minden nedves puszija után, amit felső testem különböző pontjain felejtett és élveztem, ahogy melegség önti el porcikáimat, amire csak ő volt képes, senki más.

Nem akartam őt sem kihagyni a kellemekből, fordítottam a helyzeten és most én voltam, aki feltérképezte párnáival az izmosodó férfi testét. Érezhető volt a fellobbanó vágy közöttünk, ezért sem akartam sokat cicózni a dolgokkal. Újból a hátamra estem és egy hosszúra nyúló, lágy csók következtében, Taehyung már akcióba is lendítette csípőjét. Nyögéseink, szerelmes sóhajaink betöltötték az egész lakosztályt, de szerintem még az emeletet is. Annyira tökéletes volt minden, hogy szerettem volna benne ragadni a pillanatban és soha többé fel nem kelni. Már a férjemmel szeretkeztem, nem a pasimmal. És, ahogy ebben belegondoltam, éreztem végig futni a hátamon a kellemes bizsergést, amivel azonnal átléptem a gyönyör kapuját. Taehyungnak sem kellett sok, ő is követett engem néhány lökés után.

Hosszú lihegések közepette bújtunk egymáshoz a takaró alatt és vesztünk el a másik karjaiban. Egyek voltunk. Férj és feleség.

Utolsó rész... Holnap már csak az Epilógus fog kikerülni.. :(