képtelenség | kth✔

Ötvenhat

Ujjaim köré csavargattam Taehyung haját, aki kényelmesen elterpeszkedett a kanapén, fejét az ölembe hajtva. A tévében az egyik kedvenc kdrámám ment – természetesen Cha Eunwoo főszereplésével – de igazából bármit nézhettünk volna, a lényeg az volt, hogy együtt legyünk. Az elmúlt nagyjából két napot teljes mértékben együtt töltöttük. Együtt reggeliztünk, sétáltattuk meg Yeontant, ebédet főztünk, kifeküdtük a kertbe, hogy elkapjuk a nyár utolsó napsugarait, vagy csak simán összebújtunk, kiélvezve, hogy végre valahára egy párt alkotunk.

Persze, annyira még nem könnyebbültünk meg, tekintve, hogy a szüleink és a bátyám még nem tudott rólunk. Egyedül a barátainkat avattuk, be, akik egytől-egyig örültek nekünk, és támogattak minket. De hogy, hogyan adagoljuk be ezt a családnak? Na, arról ötletem sincsen... Hosszas beszélgetéseket folytattunk le erről a témáról, és végül csak, annyiban állapodtunk meg, hogy először Seojinnek szeretnénk a közeljövőben elmondani. A szüleinknek pedig egyszerre mondjuk el, amikor Taehyung szülei januárban hazaköltöznek. Addig meg csak élvezzük egymás társaságát, ameddig csak tudjuk.

Idilli romantikus pillanatunkat Taehyung telefonjának a csörgése szakította félbe. Nyöszörögve, de egy pillanatra sem elhajolva az ölemből nyúlt ki a dohányzóasztal felé, hogy megnézze, ki hívja.

- Igen? Nem. Ne már! Minek? Az meg hol a rákban van? Nayeon is? Na, jó felőlem. Igen, ő is benne lesz. Jó. Este. Csá. – zavarta le minél gyorsabban a beszélgetést, amit szemöldök ráncolva hallgattam végig. – Jimin volt az. – válaszolt fel nem tett kérdésemre, amitől felkuncogtam. Mióta kimondtuk, hogy együtt vagyunk, csúnya módon igyekeztünk a barátainkkal való telefonokat minél gyorsabban letudni, hogy több időnk maradjon egymásra. – Azt mondta húzzunk magunkra ruhát és este menjünk el vele meg a nőjével iszogatni az új bárba, ami most nyílt az egyetem közelében.

- És el akarsz menni?- simítottam ki a homlokába hulló haját, mire ő elkapta a csuklómat és puszit lehelt a tenyeremre.

- El kéne. Ne higgyék azt, hogy elfelejtettük őket. – kulcsolta össze az ujjainkat, de még mindig nem volt hajlandó felkelni az ölemből.

- Igazad van. – bólintottam egyet, most már a másik kezemmel cirógatva az arcát. – Akkor készüljünk el! – nyúltam a távirányítóért, hogy kikapcsoljam a tévét. Taehyung továbbra sem mozdult az ölemből, amitől nevetni kezdtem, de próbáltam neki finoman jelezni, hogy jó lenne, ha engedné, hogy felálljak. – Ne csináld már! El szeretnék menni, zuhanyozni! – löktem meg a vállát, amikor átkarolta a derekamat és belefúrta a fejét a hasamba.

- Nem! – jelentette ki egyszerűen szorosabban bújva hozzám. Irtó aranyosan nézett ki így, ezért nem is tudtam volna haragudni rá, csakhogy így soha nem fogjuk elhagyni a házat, ha így folytatja.

- Oppa... - próbálkoztam, de ettől csak felmorgott és rám emelte a szemeit. – Nem! Ne nézz így rám. Te akarsz elmenni itthonról! – biccentettem felé a mutató ujjammal fenyegetően, mert pontosan tudtam, hogy mit szeretne elérni egyetlen pillantásával.

- Hülye egy ötlet volt... - fintorgott és kelletlenül felült a kanapén. – Most már csak azért akarok elmenni, hogy megfojtsam Jimint!

A fejemet ingatva hajoltam hozzá közelebb, hogy egy csókot nyomjak a szájára, ami után felálltam és a fürdőszoba felé vettem az irányt, azzal a szándékkal, hogy megfürödjek. Kiléptem a puha rövidnadrágomból, levettem magamról a változatosság kedvéért Taehyung felsőjét, majd a fehérneműimmel együtt belevágtam őket a szennyeskosárba. Beállítottam a víz hőfokát, és nem bírtam ki, hogy ne sóhajtsak fel a kellemes érzéstől, ahogy a víz végigszántott felhevült bőrömön. Kinyújtottam a kezemet a kis polc felé, ahol a kedvenc mentolos illatú tusfürdőmet tartottam, de csak zavartan tapogattam az üres helyet, amitől kipattantak a szemeim.

- Ezt keresed? – suttogta valaki szorosan mögöttem állva a fülembe, majd a látóterembe helyezte a zöld flakont.

- Taehyung... - nyöszörögtem, hiszen közben a fiú még közelebb állt hozzám a zuhanytálcában, és végig vezette az ujjait oldalamon, ezzel elérve, hogy minden porcikám libabőrös legyen.

- Arra gondoltam hamarabb végzünk, ha mindketten egyszerre lefürdünk. – markolt bele a derekamba, amitől elhagyta a számat egy hatalmas nyögés. – Megmoshatom a hátad?

Szótlanul bólintottam egyet, mert egyszerűen nem találtam a szavakat. Taehyung képes volt elérni, hogy én, az örök beszédes lány, szimplán megnémuljak az érintéseitől. Egyszerre volt velem érzéki, szeretetteljes és rohadt erotikus. Amikor megéreztem hatalmas tenyereit a hátamon és a mentol kellemes hűsítő hatását, újból lehunytam a szememet és átadtam magamat a fiú kényeztetésének. Ujjai megtalálták ismét a csípőmet, és egy határozott mozdulattal fordítottak felé.

- Mondtam már, mennyire szexi vagy vizes hajjal? – túrtam kacéran a fiú nedves fürtjei közé, amitől ő féloldalasan elmosolyodott.

- Nem te mondta az előbb, hogy nem? – húzta végig nyelvét két ajka között, ezzel pontosan tudva, hogy képtelen leszek neki ellenállni.

- Meggondoltam magam. Nayeon és Jimin majd várnak. – vontam meg a vállam, ezután pedig egyből meg is szűnt a távolság köztünk. Olyan hevesen faltuk egymás ajkát, hogy féltem megfulladunk a gyors tempótól. Karomat átkulcsoltam Taehyung nyaka körül, ő pedig már ösztönösen nyúlt a fenekem alá, hogy az ölébe vegyen. Tett egy lépést velem előre, ezzel neki nyomva a hátamat a csempének. Ajkát elvezette az enyémről, és most a nyakamat kezdte el csókolgatni. A fürdőszoba egyre jobban bepárásodott a víz csobogásától és véget nem érő sóhajainktól.

Nem tudtunk egymással betelni, hiába feküdtünk le az elmúlt napokban számtalanszor. Mohók voltunk és jobban vágytuk a másik érintését, mint bármi mást ezen a világon. Akárhányszor megéreztem a száját bármely testrészemen, vagy éppen a lágy simogatását, szinte elaléltam. Hihetetlen volt számomra, hogy nem csak lélekben találtunk ennyire egymásra, hanem fizikailag is. Hiszen azon kívül, hogy naponta többször is szeretkeztünk, hosszú órákat képesek voltunk végig beszélni. Állandóan befejeztük egymás gondolatmenetét és egyszerre gondoltunk dolgokra, még ha ez csak olyan egyszerű dolog volt, hogy mindketten belenyúltunk a popcornos tálba.

- Eszméletlenül szeretlek, Jagiya! – lihegte Tae a fülembe, miközben megéreztem, hogy bepozícionálja magát a bejáratomhoz.

- Én is szeretlek, Oppa! Mindennél jobban. – fogtam két kezem közé az arcát, hogy a szemébe nézhessek, miközben belém hatol. Imádtam a reakcióját nézni, látni a csillogó szemeit, míg eltemetkezik bennem és mozogni kezd. Ez sokkal több volt számunkra, mint testi érintkezés. Ez valóban a szerelmünk százszázalékos beteljesülése volt, minden alkalommal, amikor szeretkeztünk.

Meg saccolni sem tudnám mennyi idő elteltével értük el mindketten a gyönyört, ami után remegő lábakkal álltam meg újra a zuhanytálcán.

- Most már biztosan el fogunk késni! – simított ki Taehyung egy hajtincset az arcomból, de én csak újból vállat vontam.

- Nem baj. Megéri. – kacsintottam rá, majd megkértem, hogy ha már úgyis itt vagyunk, mossa meg a többi testrészemet is, ő pedig egyáltalán nem ellenkezett.

Most még egy pár rész erejéig ilyen csöpögős romantikus részeket fogok nektek hozni, ami valószínűleg tizennyolc karikás részeket is tartalmazhat. De, amint újra elkezdődik pár részen belül az egyetem, akkor már újból eseménydús, szereplő gazdag részekkel boldogítalak benneteket! Ó, és mielőtt elfelejteném! Legyetek ma résen, ugyanis a többi történetemet is tervezem - végre - frissíteni, szóval nézzetek be oda is, ha szeretnétek! Addig is csóközön: Szeszih