képtelenség | kth✔

Harminchárom

- Ez a ruha borzalmas, vedd le, de azonnal! – fintorgott Nayeon ösztönösen, mikor még fel sem húztam a cipzárt a próbált ruhán. Az egyik belvárosi híresebb elegáns ruhásboltban voltunk, és mivel Nayeon nem akart a fülke előtt ácsorogni bejött velem és lekuporodott a székre a sarokban, hogy jó rálátása legyen rám. – Közben meg folytasd a történtet. Beszarok, hogy izgalmasabb az életed, mint egy doráma!

Fújtatva leráncigáltam magamról az ocsmány ezüst strasszos ruhát, miközben folytattam a tegnap estémet. Igyekeztem a lehető legrészletesebben elmesélni, hogy teljes képet kaphasson, és normálisabb tanácsot mondhasson. Türelmesen, kivételesen egyetlen szó nélkül hallgatta, ahogy kitértem Dahyun kirohanására, majd arra a részre is, hogy bevallotta Taehyung, hogy szeret, ami után hosszan csókolóztunk a konyhában. Közben beleszenvedtem magam egy újabb ruhába, amit lekaptam a vállfáról, de megsem néztem, hogy milyen csak ösztönösen cselekedtem.

- Aha, szóval Taehyung megcsókolt és szeret téged. – bólintott Nayeon magának hangosan gondolkodva. – Te meg szereted Jungkookot és Taet is. Tök világos az egész, semmi para nincs benne!

- Hogy lehetek ilyen döntésképtelen, csicska? – nyögtem fel a tükörből lesve legjobb barátnőm reakcióját.

- Baszki, Kira, ismerlek egy jó évtizede, de még ezt az oldaladat én sem ismertem eddig. – vakargatta zavartan Nayeon a homlokát, amiből sejtettem, hogy ő is olyan kellemetlenül áll a helyzet előtt, mint jómagam. – Most, akkor mi van? Melyikőjüket szereted jobban?

- Ez a baj, baba! – sóhajtottam fel és feladva a kacifántos pántokkal ellátott ruha tovább rángatását felé fordultam, hogy könnyebben tudjak neki beszélni. – Hogy nem tudom. Itt van Taehyung, a fiú, akivel felnőttem, aki papíron a rokonom. De valamiért kislány korom óta vonzódtam hozzá, tőle kaptam meg az első csókomat, szerelmet vallott nekem és aztán egy varázsütésre elszállt az életemből hat kibaszott évre, úgy, hogy egy szót sem beszéltünk! – kétségbeesésem közepette neki dőltem a falnak és hátra vetettem a fejemet. – Meg persze itt van Jungkook. Egy álompasi, aki kirángatott a letargiámból, igazi hercegnőként kezel és valóban elérte, hogy megszeressem. Ő volt az, akinek köszönhetem, hogy végre közelebb engedtem magamhoz egy új fiút.

- Hát te aztán tényleg jó nagy trágyában vagy! – bólogatott Nayeon felmérve a helyzetet. – Mindkét fiúba úgy bele vagy esve, mint szűzlány a nádasba!

- Ez komoly? Ennél jobb hasonlat nem jutott most eszedbe? – temettem a kezembe az arcomat nevetve, amitől ő is kacagni kezdett.

- Bocs, mindig elfelejtem, hogy te még tiszta vagy, mint egy angyalka puncija. – tette fel a kezét védekezésképpen. Egy pillanatra elgondolkodott, majd félre biccentve a fejét feltett egy egészen érdekes kérdést. – Jungkook tudja, hogy még szűz vagy?

- Nem. – haraptam az ajkamba zavartan és elfordulva tőle kibújtam a kényelmetlen ruciból, hogy a következőt kaphassam magamra. – Ő neki volt a középiskolában egy Yeri nevű barátnője, akivel minden megtörtént. Nem merem neki elmondani, hogy én még nem csináltam semmilyen szexuális jellegű dolgot... - folytattam válaszolva Nayeon fel nem tett kérdésére.

- És azt akarod, hogy Jungkook tépje le a virágodat? – vonta fel a szemöldökét és érdeklődve kezdett ficánkolni. Egy pillanatra kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, majd rögtön vissza is csuktam azt. Nem tudtam neki válaszolni. Csupán lehajtottam a fejemet és fél kézzel az utolsó ruháért nyúltam, ami még a vállfán csüngött.

- Szerintem apáca leszek. – vontam meg a vállam belelépve a piros passzentos ruhába, ami ránézésre egészen csinosnak tűnt. – Még úgyis szűz vagyok, simán bevonulhatok!