Save Me /BEFEJEZETT/

39.rész

Újabb két nap telt el...
Kisebb győzelemmel könyveltem el, hogy rá tudtam végre venni Stellt, hogy a jövőjére tekintve legalább iskolába járjon be.

Jelenleg otthon egy nagy tál szendvics előtt ülünk a tv előtt mire a barátnőm hirtelen a távirányító után nyúlt és kikapcsolta a készüléket.

-Hé, most jött volna a jó rész. -hisztiztem.

-Nem érdekel. -harapott bele a kajába.
-Mindent tudni akarok, hogy mégis mi van köztetek Blakel. A suliban mindenki rólatok beszél.

-Igazából fogalmam sincs, hogy mikor kezdtem el iránta érzésemet táplálni mivel tudod jól, hogy mennyire is utáltam az elején.
-harapta bele én is a szendómba.
-Viszont az idő múlásával egyre közelebb kerültem hozzá és annak ellenére nyílt meg felém, hogy én ezt nem tudtam neki viszonozni. Azon kaptam magam, hogy a kis csipkelődéseink, vicceink valahogy többet jelentettek már nekem. Aztán karácsony előtti estén a vacsora után Harryn kívül más nem volt otthon és fent voltunk a szobájában. Összekaptunk miután Tyler felhívott.. de végül az ajtó előtt utolért és megcsókolt.

-Jézusom ti lefeküdtetek? -nézett rám tátott szájjal, ami nem volt túl szép látvány mivel tele volt szendviccsel.

-Majdnem. -emlékeztem vissza.
-Jessica ránknyitott és én utána hazarohantam.

-Nem ment neked a csaj? -kérdezte kíváncsian.

-Blake kapott egy pofont de ahogy rám nézett én is úgy éreztem mintha megütött volna. -idéztem fel magamban azt a pillanatot és még mindig előttem van az a nézése.

-Ha lefeküdtök első dolgod lesz felhívni engem miután felhúzod a bugyidat! -parancsolta meg mire elvörösödtem.
-Na neeeee. -ámélkodott de ekkor kopogtak. Kihasználtam az alkalmat, hogy megszabadulhassak a barátnőm fantáziájától ezért felpattantam a kanapéról.

-Ti már dugtatok igaz?! -csattant fel.

-Shhh! -nevettem el magam.

-AZ ÉN RIBANCOM! -kiabálta mire nevetve ráztam a fejem és ajtót nyitottam.
Egy magas öltönyös férfi volt ott, aktatáskával a kezében.

-Jó napot! -nyújtotta a kezét mire kezet ráztam vele. -Alexander Miller vagyok, Linda Still ügyvédje. Tudtom szerint a lánya, Stella Still itt tartózkodik.

-Igen, itt van. Kérem fáradjon beljebb. -invitálta be és a konyhába vezettem.
-Egy pillanat szólok neki.

-Gyere. -böködtem meg a barátnőm.
-Itt van anyukád ügyvédje.

-Mégis minek? -nézett rám ijedten.

-Nem tudom. -mondtam majd együtt visszatértünk a konyhába.

-Jó napot Stella! -fogtak kezet.
-Sokat hallottam már magáról az édesanyjától.- mosolyodott el a férfi.
-Én Linda egy jó barátja vagyok így engem kért meg rá, hogy bármi baja is esik, keressem fel Önt és adjam át ezt a levelet a végrendelettel együtt.

Stell remegő kezekkel átvette a papírokat és leült a székre.

-Hozhatok valamit? -kérdeztem Alexandert.

-Egy kávét elfogadok. -mondta kedvesen majd Stell előtt helyet foglalt az asztalnál.

Stell csak bámulta a kezében tartott leveleket. Alexander nem sürgette ezért hálás voltam neki. Mikor kész voltam a kávékkal odavittem őket az asztalhoz és mindegyikőnk elé tettem egy bögrével.

-Mikor írta ezeket az anyám? -szólalt meg végre Stell.

-Mikor megtudta, hogy beteg. -kortyolt a forró koffeines italába Alexander.
-Írt nekem egy e-mailt majd másnap találkoztunk is, ahol a kezembe nyomta a személyes levelet és a lelkemre kötötte, hogy adjam át neked miután ő nem lesz. -szomorodott el a hangja.
-A végrendeletet is azon nyomban megcsináltuk és alá is írta. Előbb is jöttem volna de sajnos nem voltál a házátoknál. Másnap újra kerestelek viszont nem találtalak otthon így kérdezősködni kezdtem a helyi emberektől, tőlük tudtam meg, hogy aznap volt a temetés. Végül úgy döntöttem ennek tudatában, hogy adok pár napot mielőtt eljövök.