Save Me /BEFEJEZETT/

78.

Kimerülten feküdtünk egymás mellett míg én még mindig rázkódtam az előbb ért ingerektől.

-Mondtam, hogy holnap járni sem fogsz bírni. -mosolyodott el kacéran, miközben belebújt az alsójába. A szekrényemhez sétált és keresett egy nagyobb pólót. -Azért még fel tudsz ülni?

-Igyekszem. -tettem eleget a kérésének.

-Nem elég jó munkát végeztem elnézve, hogy milyen gyorsan mozogsz. -bújtatott bele a ruhadarabba.

-Ez több volt, mint jó. -kacsintottam. -Rég fáradtam el ennyire.

-Pedig örülnék ha hozzászoknál. -feküdt vissza mellém. -Mivel esti programnak terveztem.

-Akkor fejlesztenem kell, hogy bírjam is az iramot. -hajtottam rá fejem a vállára.

Hangosan felnevetett majd egy puszit nyomott a homlokomra. Karjai közt feküdve újra elnyelt az a fajta biztonságérzet, mint tinikoromban. Nem aggódtam a holnap miatt, hogy mi fog fánk várni a jövőben, mihez is fogunk kezdeni a továbbiakban, mit fognak szólni a többiek.
Egyszerűen csak ő volt és én.
A tudat, hogy ott vagyunk egymásnak bőven elég volt számomra.

Reggel arra keltem, hogy az ágy szélén fekszem és konkrétan harcot vívok a leesés ellen. Nem volt elég helyem és megfordulni sem tudtam, hiszen ott feküdt mellettem. Blake az éjjel valahogy elkülönítette a párnát és a takarót is szóval igencsak éreztem már, hogy a póló édes kevés a testem melegen tartásához. Mindezek ellen én nagy mosollyal bámulom éppen a mellettem fekvő férfit. Az, hogy újra arra kelhetek, hogy itt van velem és bármikor hozzá bújhatok mikor rosszat álmodom, felbecsülhetetlen.

Mivel tisztában vagyok azzal, hogy Blaket egy földrengés sem keltené fel az alvásából, így kikászálódtam az ágyból, majd egy bögre kávéval a kezemben a laptopom elé ültem, hogy megnézzem az e-mailjaim. Szörnyülködve vettem észre azt a tömérdek levelet, ami ott fogadott. Az iroda, ahol dolgozom hat könyvet küldött át és várják mindegyikről a kritikát jövő hétig.

-Csodás. -dünnyögtem.

Mindegyik irományba belelestem de már az első oldalakból kitaláltam, hogy miről is fog szólni az egész történet. Kritikusként nehéz dolgom van, hiszen ősellenségeknek tekintenek az írók. Viszont nem tehetek mást, ez a munkám így hiába életük remekművének tekintett könyvükről van szó, nekem az a dolgom, hogy ezekben is megtaláljam azt a hibát amin ők átsiklottak. Sóhajtva zártam be a Google-t, hiszen ezek a maradék munka utáni vágyamat is elvették. Volt már szerencsém jó és rossz könyvekhez is de mostanság kifogytak az írók az ötletekből ezért olvashatom el ugyan azokat a történeteket újra és újra csak másképp fogalmazva.
Ilyenekre gondolok, mint például:

×Költözés:
Leállhatnának már vele mert nem annyira izgis téma az xy könyv után.
Olyan érzést keltenek, mintha új helyre kellene költözni a főszereplőnek vagy annak hirtelen felbukkanó szerelmének ahhoz, hogy valami érdemleges is történjen velük.

×Balesetek:
E

z az egyik legegyszerűbb módja, hogy az írók megszabaduljanak a felesleges karakterektől. Ezzel pedig eltudnak indulni azon a gondolatmeneten, hogy teljesen kicsinálják lelkileg a főszereplőt, akit a depressziójából a szerelem fogja kihúzni. Bevallom hatásos téma, hiszen könnyen lehet azonosulni a problémával, viszont más fikcióval is próbálkozhatnának mivel lassan én is szedem a depibogyókat ahogy a 7373636 oldalon is még mindig arról olvasok, hogy a főszereprő mennyire meg akar halni.

×Macsó és lúzer lány kombó:
Örök kedvence az íróknak.

Itt a főszereplőnk egy stréber lány, akit mindig csesztetnek az iskola nagymenő cicababái mivel mások megalázása élteti őket. Természetesen itt a főszereplő általában mindig csak tűr és sosem tesz ellenük semmit, inkább a gimi mosdójában ücsörögve majszolgatja el az ebédjét. Majd jön a rosszfiú, aki csodával hatásos módon észreveszi ezt a strébert (valamiféle fogadás végett vagy azért mert korrepetálni kell és a lányt bízzák meg ezzel) típusú ok miatt. Végül beleszeret és mindenki ellen kiáll érte.