Save Me /BEFEJEZETT/

62.rész-Bűntudat

2 nap telt el mikor végre kiengedtek a kórházból. A fejemet olyan durván bevertem, hogy az orvosom jobbnak tartotta, hogy bent maradjak pár napig. Ma fog eldőlni, hogy mi is lesz Blakkel.. Még aznap kérvényeztem, hogy figyelembe vegyék azt, hogy Blake csak segíteni akart nekem. A levélben leírtam az egész történetet a saját szemszögemből és a végére már szinte könyörögtem, hogy megúszhassa a börtönt. Miután megírtam a levelet azonnal oda is adtam annak a rendőrnek aki a kórházban vette fel a vallomásom. Viszont rettentő ideges vagyok mivel azóta semmit nem tudok az ügyről. A rendőr nem jelentkezett azóta így kiffagattni sem tudtam.

-Készen állsz? - kicsit összerándultam mikor megéreztem anya kezét a lábamon. A kocsiban ültünk a bíróság előtt, a kórházból eljövet követeltem, hogy egyenesen ide jöjjünk. Hiszen 10 perc múlva kezdődik az egész.. Apa észrevehette a reakciómat anya keze miatt és láttam a visszapillantóból, hogy majd szétveti az ideg. Az igazság az, hogy a testem magától reagál így... Nem hittem volna, hogy ennyi bántalmazásban lesz részem az életem során.. Legelőször Blake mostoha apja, aztán Eathen lerohanása. Még ha nem is akarom bevallalni magamnak, akkor is tisztában vagyok azzal, hogy félek a hirtelen jött érintésektől.

-Tudod, hogy nem kell bemennünk. - mosolyodott el anya pedig láttam az arcán, hogy valójában mennyire is aggódik. - Megvárhatjuk itt is a tárgyalás véget.

-Nem. - ráztam hevesen a fejem. - Nem hagyom, hogy Blake egyedül menjen át ezen miattam.

-Eathen is a teremben lesz kicsim. - sóhajtott apa. - Tisztában vagy ezzel ugye?

-Igen. - néztem a hatalmas épületre majd egy nagyot nyeltem és kiszálltam a kocsiból.

Benyitottam a nagy fa ajtón, majd felmentünk az első emeletre, ahol a tárgyalás is lesz. Egy talárt viselő, idős férfi pont ekkor jött le a lépcsőn.

-Üdvözlöm Önöket. - tolta feljebb a szemüvegét. - A tárgyalásra jöttek?

-Igen. - bólintottam.

-Én kaptam az ügyet. - Wilson dr. Robert vagyok. - nyújtotta a kezét.

-Molly Henderson. - ráztam vele kezet. Az arca elárulta, hogy kissé meglepődött.

-Maga az áldozat ha jól értelmezem, ugye? - kérdezte pedig tudta jól a választ.

-Én vagyok. - bólintottam majd elengedtem a kezét. - Elolvasta a vallomásom ugye?

-El. - mosolyodott el kissé. - Nagyon szeretheti ezt a fiút. Mindenáron védeni szeretné.

-Csak.. - dadogtam a hirtelen ért gondolatától. - Csupán nem akarom, hogy miattam börtönbe kerüljön mikor csak engem akart védeni.. Ha ő nem lett volna ott akkor kitudja mi lett volna..

-Zárjuk le ezt az ügyet én azt mondom. - veregette meg a vállam. - És sajnálom, ami Önnel történt. Remélem sikeresen felépült. - mosolyodott el majd belépett a terembe. Anyáékkal követtük őt majd én elfoglaltam a helyem az ügyvédem mellett, a szüleim pedig az első sorban foglaltak helyet. A magas ajtó amin bejöttünk becsukódott majd a bíró helyet foglalt. A teremben nem sokan voltak.. Rajtunk kívül 4-6 ember foglalt helyet plusz a bírósági titkár és a jegyzőkönyvvezető.

-Kérem kísérjék be a vádlottakat. - emelte fel a kezét Robert az egyik rendőr irányába, aki bólintott majd kiment az egyik kisebb ajtón. Egy perc sem telt el, megjelent Eathennel az oldalán aki bilincsben volt. A mellkasomban elszorult a levegő és újra elkezdett felemészteni a félelem. Ami viszont ennél is rosszabb volt az az aggodalom.. Eathen arca tele volt zúzódásokkal és véraláfutásokkal illetve kissé bicegett is. Látva, hogy Blake így elintézte rettegtem, hogy nem fogja megúszni a börtönt. Eathen helyet foglalt a neki kijelölt helyen majd egyenesen rám nézett. A tekintete olyasfajta gyűlöletet árasztott, hogy legszívesebben eltűntem volna a föld színéről.