Save Me /BEFEJEZETT/

37.rész

Nem aludtam valami sokat az éjjel mivel szinte végig lázas voltam. Reggel viszont mikor felkeltem egy nagy bögre teát találtam az ágyam mellett és gyógyszereket illetve egy cetlit amin ez állt:

Kinyomtam az ébresztőd mert ismerve biztos, hogy bementél volna betegen is. Gyógyulj meg Kicsim❤️ Anya

Megmelengette a szívem ez a kis papírlap.
A telefonomat felvéve csodálkozva vettem észre, hogy semmilyen értesítésem nem jött. Stell eddig minden éjjel elhalmozott képekkel, mémekkel, idézetekkel de most semmi.
Így gyorsan írtam is neki..

Bagós: Na mi a helyzet?

Mikor 10 perc után sem jött rá válasz, lezártam a készüléket és a teám után nyúltam amit meglepve vettem észre, hogy kissé még langyos volt. Úgy éreztem, hogy mozdulni sem tudok így elfogadtam a tényt, hogy ma ágyhoz vagyok kötve. Az éjjeli szekrényemen volt a laptopom, nagy nehezen oda tettem az ágyamra és elkezdtem nézni a Vámpírnaplókat. Szerettem ezt a sorozatot de most túlságosan is ismerős volt Elena, Stefan és Damon szerelmi háromszöge. Stefan és Elena jól megvoltak, szerették egymást. De túl szép volt a szerelmük ahoz, hogy igaz legyen.. Aztán jött Damon és megkérdőjelezett mindent Elenaban. A lány elevennek érezte magát vele. Stefant is szerette, szinte mesébe illő szerelem volt..
Ő volt a hercege.. De Damonnel több volt..
Mellette egyszerűen élt és nem érdekelte, hogy vele nehezebb a helyzete, imádta minden percét.

Nos hasonló cipőben járok én is.
Volt egy Stefanom akit szerettem, szép nyugalmas kapcsolatunk volt de aztán ő túlságosan megváltozott. Mindeközben találkoztam a saját Damonommal aki olyan érzéseket keltett bennem, amiket Stefan sosem. Damont választottam, akivel mint kiderült, mégsem olyan egyszerű...
Fél az érzéseitől ezért elfut előlük.
Hát Elena ha egyszer ráérsz piálhatnánk együtt az biztos.. Mindkettőnkre ráférne.

-Remélem titeket is elkap a nátha. -fújtam bele az orromat egy zsebkendőbe miközben Stefan és Damon épp vitatkoztak. Ahogy ezt kimondtam rá is tüsszentettem.

-Egészségedre. -hallottam meg Blake hangját. Mikor feljebb emeltem a fejem, hogy rá lássak az ajtóra, ő ott állt.
-Nem nézel ki valami fényesen.

-Kössz. -néztem tovább a sorozatom.

Vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyik énem a karjaiba ugrott volna, míg a másik megbántva és sértve érezte magát. Mintha egy eldobott cigi csikk lettem volna számára. Voltam olyan hülye, hogy belementem a játékába annak reményében, hogy változni fog..de ez nem így történt, közömbös tényként kezelt engem amivel kettétörte a szívem.
Mivel ha én szeretek valakit akkor azt tiszta szívemből teszem és pont ezért nem lehetek valakinek a talánja. Nem lehetek valaki mellett úgy, hogy az a személy egyáltalán nem is biztos abban, hogy én legyek az a személy, akivel a jövőjét tervezi.

-Tudod, hogy nem úgy értettem. -sétált oda az ágy mellé és lecsukta a laptopom. A szemétje!
-Van még lázad? -nyúlt a homlokomhoz de én elkaptam a fejem.
-Molly nagyon forró vagy.. Hol a lázcsillapító?

-Majd veszek be gyógyszert, elmehetsz. -fordultam meg az ágyon, hátat fordítva neki. Nem bírtam a szemébe nézni, nehogy elgyengüljek.

Blake átsétált az ágyam másik felére és észrevette az éjjeli szekrényemen lévő gyógyszerhalmot.

-Tessék vedd be. -nyújtott oda egyet.