Save Me /BEFEJEZETT/

77.

Figyelem!
Ebben a részben 🔞 tartalom található! Szóval ha valaki nem szereti az ilyesfajta megnyilvánulást vagy nem eléggé idős az ilyen jelenetekhez akkor megkérem, hogy hagyja ki ezt a részt.

Egy hét...
Ennyi ideje már, hogy Blake elutazott.

-Már megint a telefonodat bámulod? -kérdezte Stell a fejét csóválva.

-Mindig ilyenkor szokott hívni. -rágtam a körmeim aggódva. -Egész nap semmi életjelet nem adott magáról. Mi van, ha valami baj történt?

-Molly, ne parázd túl a helyzetet. -nevetett a kétségbeesett arcom látván. -Biztos elhúzódott a megbeszélés.

-Már tegnap megkötötték az üzletet, akkor miért nem utazott még vissza? -idegeskedem tovább.

-Gondolom közbe jött valami. Egyébként meg nem csak egy embernek dolgoznak. Attól mert azzal a fontos taggal sikerült dűlőre jutniuk, lehetnek kisebb esetek is, amik sürgősek. -próbált nyugtatni, természetesen semmi sikerrel.
-Nagyon szereted őt, ugye?

-Igen... -néztem végül rá. Csupán akkor realizáltam, hogy öltözteti Miat, amit őszintén szólva nem tudtam hova tenni. -Hova megyünk?

-Te sehova. -jelentette ki. -Én és a drágaságom csajos napot tartunk.

-Engem miért hagyok ki a buliból? -biggyesztettem le a számat.

-Szeretnék vele kettesben lenni úgy, hogy nem te mondod meg, mit szabad és mit nem. -mosolygott rá a lányomra.

-Mikor csináltam én ilyet? -ámultam el.

-Mindig. -válaszolták egyszerre, majd Stell folytatni kezdte. -Nem engeded, hogy este tíz órakor fagyit együnk, szétfirkáljuk a Barbie babák arcát, rajzoljunk a falra, párnacsatázzunk, vagy hogy elmenjünk a játszótérre mert állításod szerint túl hideg van.

-Nehogy már én legyek a hibás mert ezeket a dolgokat elleneztem. -értetlenkedtem.

-Pedig ezek mind szórakoztató dolgok. -adta rá a sapkáját is. -Ez a mi napunk, szóval nem parancsolhatsz nekünk. Ugye gyönyörűm?

Mia hatalmas mosollyal az arcán, csillogó szemekkel bólogatni kezdett.
Imádom őket nézni és nem lehetek elég hálás a barátnőmnek, hogy ennyire szereti a lányomat.

-Az én jelenlétemben mindent szabad. -adott Stell neki egy puszit.

-Te fogod elrontani. -jegyeztem meg. -Nekem meg marad az a nemes feladat, hogy próbáljam leszoktatni ezekről.

-Emlékeket szerzünk és valakitől muszáj megtanulnia, hogy milyen őrült is az élet. Ha rajtad múlik egy sznob lesz belőle, ezért kötelességem ezt megakadályozni. -dugta ki felém a nyelvét, mint egy óvodás. Sose fog felnőni. -Mehetünk?

-Igeeeen! -ugrándozott Mia.

-Mikor jöttök haza? -kérdeztem reménykedve, mivel nem akartam sokáig egyedül maradni.

-Majd ha bepótoltuk az eddig elmaradt dolgainkat. -válaszolta majd kifelé menet hátrafordult. -Te pedig próbálj nem bekattanni ennél is jobban.

-Szia anyu. -mosolygott rám Mia, miközben egyik kezével Stellbe kapaszkodott.

-Szia Kicsim, vigyázz magadra. -integettem neki.

Miután elmentek olyan magányosságot éreztem, ami az egész hangulatomra kihatott. Most lehetőséget kaptam csendben könyvet olvasni és kritikát írni, azonban semmi kedvem nem volt hozzá így a szobámba mentem és előkotortam a cigim, majd végül az erkélyen kötöttem ki.
Mosolyogva bámultam az eget, hiszen úgy éreztem, hogy lassacskán újra helyrejön az életem.
Azonban még mindig bűntudatom volt az idáig vezető úton produkált viselkedésem végett. Mindenki próbálta felnyitni a szemem, én pedig minden alkalommal elutasítottam ezeknek a felismerését. A szememben ők látták azt, amit én saját magamnak sem voltam képes beismerni.