Save Me /BEFEJEZETT/

4.

Összeszedtem magam és felsétáltam Stell házának bejáratához majd kopogtam. Ez volt a második alkalom egész életem során, hogy nem rontottam rá. Nem hiába van az a barátság, ami már szinte testvériség. Hatalmas rohanó léptek hanga után valaki feltépi az ajtót.

-Molly!!! -kiált fel Stell majd rám ugrik. Éppen csak meg tudtam magam tartani, hogy el ne essek.
Hiányzott ez a hülye.

-Stell mindjárt eltöröd a nyakam. -nevettem el magam.

-Megérdemled te cafka. Itthagytál 2 évre. - engedett el végül. -Várjunk csak.. Te most tényleg kopogtál? -ámult el. - Jézusom mit tett veled London? - húzott maga után a házba.

Bárhogy is próbáltam nem tudtam másra gondolni, mint Harryre. Az egész olyan furcsa. Naponta sétáltunk együtt és nem is emlékszik rám.
Egyedül nézte végig a felesége haldoklását majd halálát.
Ez válthatta ki a mostani állapotát?

-Föld hívja Mollyt. -kiáltotta bele a fülembe ez az idióta.

-Auch. -dünnyögtem.

-Ez van ha nem figyelsz rám. - mosolyodott el. -Na mesélj min jár az eszed?-kérdezett rá de nem válaszoltam. -Jolvan na, te kis sunyi. Hozom már. -ment a konyhába.

-Mégis mit? - kérdeztem zavarodottan majd egyből választ kaptam miután visszatért a konyhából és megláttam a barátnőm kezében az alkoholt. 

-Igyál! -szólt rám nevetve és a kezembe nyomta. Nekem sem kellett több, nagyot kortyoltam belőle.

-Összefutottam Harryvel tudod, akivel mindig együtt sétáltam. Megtudtam, hogy meghalt a felesége. De ami a legfurcsább, hogy fel sem ismert. Mármint oké, 2 év hosszú idő de akkor is. - meséltem szomorkodva.

-Igen tudom ki ő. - nézett rám együttérzőn. - A felesége halála után pár hónapra rá elkezdett furán viselkedni. Elfelejtett neveket, hangulatingadozásai voltak. - kezdett bele. -Egyszer egy postásnak is nekiugrott. Feltűnt mindenkinek, hogy egyre zavarodottabban viselkedett. Aztán eljött a lánya és elvitte kivizsgáltatni. Ott kiderült, hogy Alzheimer-kórban szendved. - vette át a piás üveget és ő is kortyot belőle. -Ezért azonnal hozzá is költözött mivel semmiképp sem akarta bedugni valami otthonba.  Hosszú folyamat volt, hiszen a nőnek van már egy fia és nem is itt laktak eddig. - itt már kezdtem összerakni a kirakóst majd ittam még egy nagy kortyot. Éreztem ahogy a tömény alkohol kezdi marni a torkom. - Jut eszembe. -kérdezte hirtelen zaklatottan. -Hol találkoztál vele? Isabellel volt?

-Kivel? - értetlenkedtem.

-Isabelle, ő Harry lánya.

-Egyedül volt. Láttam az út másik oldalán és átfutottam hozzá. - válaszoltam.

-Picsába! -morgolódott Stell -Megint megszökhetett. Molly nem maradhat egyedül, be is sötétedett és ki tudja hol köt ki. -idegeskedett.

-Nem mehetett olyan messze még, menjünk. -álltam fel gyorsan a kanapéról, amit egyből meg is bántam hiszen kissé szédelegtem a pia hatására.

Kiérve láttuk, hogy az utcákat csak a lámpa fénye világította meg.
Bár igaz, hogy nyár van viszont az időjárás jelenleg nem ezt érzékelteti így a mostani öltözetem elég kevésnek bizonyult. Az egyetlen dolog ami melegített az a pár korty alkohol volt.

-Na és mizu veled meg Oliverrel? - kérdeztem a legutóbbi fiúra utalva akibe a barátnőm bele volt zúgva.

-Időpocsékolás volt. -legyintett. Azóta egy elsős srácot szemeltem ki magamnak. Szőke haj, barna szem és elkepesztő test. Alig várom már, hogy elkezdődjön a suli és rávessem magam. Ő a nagy Ő. -ábrándozott.