Save Me /BEFEJEZETT/

49.rész-Hiányzol

Ma van 1 hónapja, hogy kimondtam a végét a kapcsolatunknak. Hazudnék ha azt mondanám jól vagyok. Talán csak beletörődtem, hogy számomra már nincsen többé. Számtalanszor emeltem fel a telefont ez idő alatt és néztem a nevét a névjegyzékeim közt. Annyiszor szántam el magam, hogy ráírok de a végén mindig elillant a bátorságom. Csupán szerettem volna tudni, hogy jól van-e. Azóta a keddi nap óta egyszer sem próbált keresni. Mindig nagy gombóccal a torkomban és reménykedve mentem át meglátogatni Isabellet és Harryt azonban ő sosincs ott. Tudom, hogy már vége de a szerelmem iránta mégsem akar csillapodni.

Akkor is szerettem mikor kimondtam a végét,sőt még mindig szeretem. Rengetegszer eszembe jut az a nap amikor átjött és könyörögött, én azonban lezártam ami kettőnk között volt. Viszont nem rajtam múlt a dolog.Elrontottuk. Az igazság az, hogy nem is ez volt a legnagyobb probléma hanem, hogy meg sem akarta javítani. Kíváncsi vagyok rá, hogy ő hogyan viseli ezt, bár elkeseríteni ha azt látnám, hogy  jól megvan nélkülem. Hogy őt ez nem bántja.

Az elején borzasztóan fájt. Kiüresedtek a napok nélküle. Az emberek csak jöttek, mentek viszont őt nem láttam a rohanó tömegben. Hiányt éreztem a szerelem helyén amit iránta tápláltam. Elvesztettem magam egy időre és csak az járt a fejemben, hogy ismét magamra maradtam. Azzal próbáltam magam hitegetni, hogy ha nem látom és nem beszélek vele, elmulik a fájdalom. 1 hónap telt el de ez az érzés ugyan úgy megmaradt. Egyszerre érzem azt, hogy szalad az idő és azt, hogy teljesen megállt, mióta elment.

-Mehetünk Csibém? - nyitott be apa a szobámba, ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-10 perc. - kaptam észbe és kezdtem el gyorsabban csomagolni.

Sikeresen leraktam a vizsgáim és ennek örömére a szüleim megleptek egy New York-i útra hisz tudták mennyire hiányzik nekem Stell. Hirtelen rámtört a rosszullét és rohanni kezdtem a fürdőbe majd kijött belőlem minden.

-Hülye kínai kaja. - fogtam hátra a hajam és dőltem rá a WC ülőkére.

-Már megint hánysz? - hallottam meg anya aggódó hangját.

-Uhum.-hümmögtem majd gyorsan fogat mostam. Igazság szerint egyre gyakoribbak a rosszulléteim.Nem is csodálom, hisz az étrendem felborult. Vagy nem eszek szinte egész nap, mivel nem kívánok semmit vagy az egész napot végig eszem. Majd erre rájön, hogy nem sokat alszom és dolgozom is a helyi kávézóban ahol egykor Stell is dolgozott.

-Megvan minden? - nézett anya rám felszállás előtt mire mosolyogva bólintottam. - Nem kellene elmenni orvoshoz? Aggódom érted.

-Minden rendben van csak fáradt vagyok. Majd a repülőn kialszom magam. - fogtam meg a kezét majd átöleltem őket és már mentem is a pultnál álló mosolygó lány felé.

Miután átnézte az okmányaimat és minden szükséges iratot mentem is egy másik lányhoz aki ugyan olyan mosollyal az arcán állt egy ajtó előtt. A pottyászom megengedett súlyban volt így azt magammal vihetem a gépen miután átnézték.

-Kérem fáradjon be. - állt félre az ajtóból. Mosolyogva megköszöntem neki majd hátrafordultam és anyáékra néztem. Az arcukon ott volt a mosoly de éreztem, hogy valami nincs rendben mert nem tűnt őszíntének. Mintha aggódnának. Ennek ellenére mosolyogva integettel nekik amit ők viszonoztak.

Felszállva a repülőre egy kedves hölgy segített megtalálni a helyem majd a kezembe nyomott egy New York bemutatásáról szóló papírt.

-Köszönöm. - mosolyodtam el majd gyorsan feltettem az utazó táskám a felettem lévő tárolóba. Legalábbis próbáltam de a 165 cm-mel nem nagyon akart sikerülni.