Save Me /BEFEJEZETT/

53.rész-Emlékkép

4 hét telt el mióta a szüleim megtudták, hogy terhes vagyok. Mama és Sierra tartotta bennem a lelket. Apa mióta hazajöttem New York-ból nem szólt hozzám és feltűnően került. Anya se nagyon vágyott a társaságomra bár néha elkaptam ahogy engem néz könnyes szemekkel. Ahogy észrevette, hogy nézem, letörölte a könnyeit és csinálta tovább a dolgát. Igazság szerinte megértem a helyzetet.. Ha az én tinilányom lenne várandós valószínűleg én sem tudnám jobban kezelni. Mélyen magamban nyilván fájt, hogy így viselkednek de nem várhattam el tőlük, hogy teljes mértékig támogassanak.

Minden rossz ellenére a kávézóban nem kellett a baba miatt felmondanom. A főnököm szerencsére egy idős, kedves bácsi aki jobban figyel rám, mint én magam. Ilyen helyzet volt például pár nappal ezelőtt mikor nekem kellett volna a raktárba menni a zsákos kávét pakolászni, mikor szólt, hogy majd ő megcsinálja.

Ma viszont szabadnapom van mivel a kórházba kell menni egy vizsgálatra. Stellel küldtettem a New York-i orvosnak egy ajándék csomagot hálám jeléül, mivel sokat segített. Az ottani orvos elküldte a leleteim az itteni kórháznak, így nem kellett megismételni az eddigi vizsgálatokat.

Jelenleg a 11.hetem végében vagyok, ami a második trimeszteri időszak.

-Elmentem. - szólaltam meg a konyhába se nézve. Mikor nyitottam volna ki az ajtót anya jelent meg mellettem.

-Elviszlek. - mondta. Nem firtattam a dolgot, csak rábólintottam.

Sosem volt még ilyen kínosan eltöltött 5 percünk anyával. Egész úton semmit sem szóltunk egymáshoz és még a rádiót se kapcsoltuk be. Meglepődve vettem észre, hogy miután kiszálltam a kocsiból, anya is követte a példámat. Nem számítottam rá, hogy ő is bejön velem.

-Jó napot! - mosolyodott el az orvos mikor észrevett. - Mr. Henderson ugye? - nyújtotta ki a kezét amit mosolyogva fogadtam el. - Én Grace vagyok.

-Őrülök a találkozásnak. - válaszoltam. Igazság szerint szimpatikus volt a nő, pedig nem is ismertem.

-Ha jól emlékszem akkor most vagy a 11.heted vége felé ugye? - kérdezte mire bólintottam. - Genetikai jellegű és belgyógyászati vizsgálatot fogunk ma elvégezni. Tudtom szerint nem volt semmiféle belgyógyászati betegsége vagy problémája viszont ezt akkor is muszáj elvégeznünk. Majd rutin fizikai vizsgálatot is csinálunk ahol felvesszük a korelőzményét, valamint EKG vizsgálat és vérnyomásmérés következik. - foglalta össze a mai napirendemet viszont láthatta az arcomon, hogy nagyjából semmit nem értek abból amit mond mert mellém lépett és mosolyogva megveregette a vállam majd az egyik terembe vezetett.

3 órát voltam a kórházban. Mikor kijöttem a teremből azt éreztem, hogy jobban elfáradtam, mint mikor dolgozom. Ez a rengeteg vizsgálat, vérvétel és miegymás teljesen leszívja minden erőmet. Próbálok mindent elkerülni ami árthat a babának de a fáradékonyságomat nem tudom sajnos megakadályozni. New York óta egyetlen egy szál cigit sem szívtam és egy korty alkoholt sem ittam megelőzve minden bajt,sőt.. Az étrendemet is jócskán átalakítottam és sokkal több gyümölcsöt és zöldseget fogyasztok,illetve ritkán iszok cukros üdítőket,ennek ellenére a kilók csak úgy tapadnak rám. Most legalább van egy kifogásom..
Én kettő helyett eszem..

-Elment volna? - kérdeztem magamtól miközben anyát kerestem a folyosón. Mivel nem találtam sehol, így belenyugodtam, hogy igazam van. A büfé felé vettem az irányt mert valami remek illatot éreztem aminek sem én, sem a baba nem tudott ellenállni.

-Szia, mit adhatok? - kérdezte mosolyogva egy nagyon rövid hajú lány a pult mögül.

-Egy csokis, pudingos muffin lesz. - nyújtottam át neki a pénzt. Miután megkaptam a finomságot a tekintettemmel végigpáztáztam a termet, hogy hol van üres hely amikor észrevettem egy nőt, aki túlságosan is ismerős volt. Anya felemelte a fejét és a szemembe nézett majd intett, hogy menjek oda.