Save Me /BEFEJEZETT/

36.rész

Kiérve a kórházból megint elfeledkeztem, hogy hogyan is jöttem el otthonról. Csupán egy pizsama volt rajtam. A papucsba dugott lábaimat már nem is éreztem, úgy átfagytak. Telefon sem volt nálam hisz nem hoztam magammal így senkit nem tudtam felhívni.

Dideregtem mikor Blake verandájához értem. Már nemcsak a lábamat nem éreztem, hanem konkrétan semelyik testrészem. Nagy nehezen megnyomtam a csengőt a megfagyott kezemmel majd lépteket hallottam, következő pillanatban pedig már Blake kék szemei néztek velem szembe.

-Jézusom. -lépett ki majd egy rántással behúzott a meleg lakásba és a két tenyerével körbefogta az arcomat.
-Neked lila a szád!

-Nagyon hhhideeg vaan. -dadogtam.

-Miért nem szóltál, hogy menjek el érted? -lekapta magáról a fekete pulcsiját és belebújtatott. Ha épp nem a megfagyás szélén állnék akkor ezt most nagyon aranyosnak tartanám.

-Nem volt nálam telefon. -vontam meg a vállam mire Blake a fejét csóválta.

-Menjél fel és takarózz be, viszek neked teát. -adott puszit a homlokomra és indult is a konyhájuk felé.

Amint beértem a szobába Herceg a farok csóválva szaladt oda hozzám és kezdett el felfelé ugrálni jelezve, hogy simogatást kér.

-Na gyere. -ütögettem meg magam mellett a helyet miután befeküdtem az ágyba. Herceg a jelzést megkapva egyből felugrott és azonnal kényelembe helyezte magát. A hasát simogattam míg ő a kezemet nyalogatta.

-Hé. -jött be Blake egy bögrével a kezében.
-Nincs kutya az ágyban..

-Pontosítsunk. -emeltem fel a mutató ujjam.
-Nincs kutya az ágyban mikor én nem vagyok itt.

Blake nem szólt semmit csak elmosolyodott.
Az a pofátlanul helyes félmosoly a szája sarkában, amitől kiráz a hideg...

-Miért van ennyi doboz a szobádban? -kérdeztem elterelve a gondolataimat. A kanapén 4 becsomagolt karton volt.

-Ma van a szülinapom. -vakarta meg a fejét mire nekem leesett az állam.

-Neked ma van a szülinapod? -csattantam fel.
-De hát nincs is semmi ajándékom neked.

-Nem baj. -ült le mosolyogva mellém és letette az éjjeli szekrényre a bögrét.
-Bár van egy dolog amit szeretnék.

-Mond, bármi legyen is az. -fészkelődtem izgatottan.

-Szeretném, ha megígérnéd, hogy a következő szülinapomkor is itt leszel velem. -mondta mire az egész testem lefagyott. Ez a mondat megmelengedte a szívem és könnyeket csalt a szemembe.
-Most miért sírsz? -nézett rám zavarodottan.
-Jesszus nem megy nekem ez a romantikus szerep. -állt fel.

-Hé. -bújtam ki a takaró alól és feltérdeltem az ágyon majd megfogtam a kezét.
-Azért sírok mert ez a hülye szokás a lányokba van programozva. -töröltem meg a szemem.
-És ígérem, bármi is történik itt leszek. -mondtam ki mire Blake elmosolyodott, lehajolt és egy puszit nyomott a számra amit most én mélyítettem el.
-De addig is van számodra egy ajándékom. -húztam pimasz mosolyra a számat majd magam felé kezdtem húzni.

Amikor éjjel felkeltem és ránéztem az órára hajnali 2:09-et mutatott. Anyáékat már felhívtam a vezetékes telefonról, hogy nem megyek haza de ők úgy tudják, hogy a kórházban vagyok. A torkom olyan száraz volt, mintha vattát nyeltem volna ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek inni pár kortyot. Blakere néztem aki békésen aludt. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára majd felkeltem és magamra kaptam az egyik pólóját. Villanyt nem akartam kapcsolni, mert  nem szerettem volna felébreszteni Isabellet és Harryt.
Leérve egyből a csaphoz mentem és töltöttem magamnak egy pohár vizet majd miután megittam a poharat a mosogatóba raktam. Kinéztem a konyhában lévő nagy ablakon és feltűnt, hogy szinte világos van kint, ami csak egyet jelenthet..
Hogy holdvilág van.
Egy csillag sem volt az égen de a hold szinte világított.
Annyira belemerültem a látványba, hogy megugrottam mikor két kezet éreztem meg a derekamon majd Blake maga felé fordított.