Save Me /BEFEJEZETT/

73.rész-Válaszok

*3 évvel ezelőtt a koncerten Jessica szemszögéből*

-Blake? - próbáltam túlkiabálni a hangos zenét, sikertelenül. - Blake. - sétáltam közelebb, majd megböktem a vállát.

-Jessica? - nyílt nagyra Blake szeme, amint realizálta a helyzetet. - Te  mégis mit keresel itt? - kérdezte feszülten.

-Bulizni jöttem, mi másért? - nevettem fel.-És te? Egyedül vagy?

-Nem. - rázta a fejét. - Mollyval jöttem csak mosdóba ment.

-Értem. - válaszoltam miközben próbáltam leplezni a feszültségem. - Szóval akkor együtt vagytok.

-Nem tudom mit mondhatnék. - vakarta meg a tarkóját. - Nagyon sajnálom, hogy nem szakítottam veled mielőtt Mollyval belekezdtünk a kapcsolatunkba.

-Ugyan. - legyintettem, holott belülről a düh emésztett. - Az a lényeg, hogy ti boldogok vagytok.

-De közben nem vettük figyelembe a te érzéseid. - nézett rám sajnálkozóan. Utáltam ezt a tekintetet. - Tényleg sajnálom.

-Akkor.. - nyúltam a kabátom zsebébe, majd elővettem a kis tartómat. - Békülő cigi a múltban elkövetett hibákért?

-Nem is tudom. - nézett körbe aggodalmasan. - Molly után kell mennem, szóval ezt inkább kihagyom.

-Egy cigiről van szó. - értetlenkedtem.-Nem azt mondtam, hogy feküdjünk le.

-Nézd Jessica. - ráncolta a szemöldökét. - A barátnőm nem érzi jól magát és mellette kell lennem. - mondta majd készült elsétálni azonban a sértett önbecsülésem ezt nem engedte.

-Szóval akkor nem lesz baj ha megtudják az osztálytársaid, hogy igazából megcsaltál vele? - kérdeztem. Bűntudatom támadt, hogy ilyen mocskos módon próbálkozom de jelen pillanatban nem volt jobb ötletem. - Úgy hallottam még az előző pletyka sem ült el, miszerint Londonban pszichiátrián járt a kis barátnőd. Kíváncsi leszek a reakciójukra mikor elmondom nekik, hogy ezen kívül még rajta is kaptalak vele. Szegénykét még ki is taszítják.-biggyesztettem le a számat.

-Miért csinálod ezt? - egy másodperc alatt előttem állt és idegesen mászott bele a képembe.

-Igazából még kicsit fáj. - tettem a szívemre a kezem. - Mégis hogy volt képed megcsalni engem? - néztem rá olyan dühvel, ami szinte felemésztette a testem.

-Nem vagy normális. - tárta szét a kezét majd hátrált egy lépést.

-Én nem vagyok normális? - csattantam fel. - Akkor bezzeg jó voltam, mikor a farkad nem bírt magával ugye? Sose hívtál át magadhoz és sose jöttél hozzám csak úgy. - könnyesedett be a szemem. - Csak akkor, mikor éppen könnyítettél volna magadon. Tudod te milyen érzés volt úgy kefélni, hogy a szemeidben tisztán látszott, hogy nem is rám vágysz igazán? Minden egyes együttlétünk után magamra hagytál egy kurva szó nélkül te faszkalap!-kiabáltam.

-Hé, halkabban.-lépett közelebb újra, azonban most a szemében a bűntudat letagadhatatlanul látszott. - Jessica én tényleg sajnálom.

-És szerinted mire megyek a sajnáltoddal? - horkantottam fel.-Mostmár tényleg rá kell gyújtanom. - fordítottam hátat neki. - Jössz vagy sem? Az ajánlatom ugyan az.

-Picsába.-hallottam meg magam mögül a szidkozódását.

Elkezdünk kifelé menni, hiszen bent a koncert helyszínén nem lehetett cigizni. Láttam,hogy Blake a bejáratnál lévő mosdóra aggodalmasan pillant de nem szólt semmit, csak követett.

-Csupán egy cigit szívunk, aztán elfelejtjük egymást örökre. - vett ki egy szálat a felé nyújtott tartómból.

Mindketten meggyújtottuk, azonban ő az első slukk után undorodva tartotta a füstölgő cigarettát.