Save Me /BEFEJEZETT/

30.rész

Péntek reggel arra keltem, hogy apa egy tortával a kezében sétál be és a "Boldog Szülinapot" című dalt énekli. Katy ahogy kinyitotta a szemét, felpattant és elkezdett ugrálni az ágyon.

-Tortaa!! -kiabálta.

-Boldog születésnapot Csibém. -mosolygott apa.
-Kívánj valamit.

A 18. -as gyertyára néztem majd mindenféle kívánság nélkül elfújtam. Sajnos nem egy szülinapi kívánság miatt fog megváltozni az életem.

-Hát itt is van a nagylányom. -jött be vidáman anya. Apa egy puszit adott a homlokomra majd elment. Kiskorunktól kezdve így volt. Apa hozzám jött előszőr, anya pedig Sierrához, majd cseréltek.
-Boldog szülinapot kincsem.

-Köszönöm. -mosolyogtam rá.

-Együnk tortát! -kiabálta Katy.

Anyával egymásra néztünk majd elnevettük magunkat. Ezt követően mindenki elhagyta a helyiséget, én pedig nekiálltam készülődni. Igaz, nálunk a szülinap az egy olyan különleges alkalom, ami alatt minden alól mentességet élvezhetünk. Se házimunka, se suli. Ennek ellenére én mégis úgy döntöttem, hogy bemegyek az iskolába hiszen ez az utolsó nap és úgyis csak az osztálytermet fogjuk díszíteni és emlékszem még, hogy legutóbb 2 éve is jó móka volt.

Mikor végeztem a szokásos napi rutinommal, maradt még bőven időm ezért a kezembe vettem a telefont. Két név villogott a képernyőn. Az egyik Stell volt, aki pontosan 34x hívott és 24 SMS-t hagyott. A másik névre viszont mikor ránéztem még levegőt is elfelejtettem venni.

Blake C. : Boldog Szülinapot!♥️

Molly H. :Köszönöm♥️

Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam meg hiszen soha nem említettem neki. Nem is sokat agyaltam ezen, hiszen csak vigyorogva tudtam bámulni a két szót, ami írt hiszen nagyon jól esett ez a gesztus. Valaki kopogott az ajtón, én pedig gyorsan lezártam a készüléket és tettetni kezdtem, hogy a hajamat babrálom.

-Szia. -lépett be rajta a mama mosolyogva.
-Úgy hallottam valakinek szülinapja van.

-Nem, félre informáltak. -álltam fel majd odasétáltam.

-Boldog szülinapot. -húzott magához egy ölelésre.
-El sem hiszem, hogy már 18 lettél. -szipogott.

-Megállapodtunk, hogy nem sírsz. -forgattam meg a szemem.

-Ezt tedd el. -nyomott a kezembe két húszezrest.

-Mama. -sóhajtottam.
-Mondtam, hogy semmit nem kérek, főleg nem pénzt.

-Na ne dumálj. -fogta meg az arcom.
-Ne sértsd meg ezt az öreglányt.

-Köszönöm. -válaszoltam majd újra megöleltem.

-Sierrának csak a felét adtam szóval tartsd a szád.
-súgta a fülembe.

A bordó gyémántos nyakláncomat amit még tőle kaptam gyorsan feltettem és indultam is a konyhába. Imádom ezt az ékszert és amióta megvan csak alvásnál vagyok hajlandó levenni mivel azon kívűl, hogy gyönyörű, még mama és papa szerelmének idejére is emlékeztet engem. És biztos vagyok abban, hogy mama akárhányszor meglátja rajtam, őt is ellepik a boldog pillanatok.

Az étkezőnkbe érve már mindenki az asztal körül ült.
Egy pillanatra Sierrára tévedt a tekintetem, akit még valószínűleg sosem láttam így. Levert volt, a szemei szét voltak sírva, a haja mint valami madárfészek és egy túlnyúlt pizsamát viselt. Maga elé bámult, rám sem nézett.