Save Me /BEFEJEZETT/

24.

Egy hét teljes otthonlét után hétfő reggel a kocsiban ülve rossz érzések fogtak el.
A suliban már mindenki tudja, hogy mi történt 4 héttel ezelőtt és az eset óta most látnak először. Féltem a reakciójuktól és hogy ők is csupán egy félresikeredett hőstettnek állítják majd be az egészet, mint Tyler.

Kissé félrefordíottam a fejem, hogy az anyósülés melletti visszapillantó tükörbe nézzek. Megkönnyebbülés töltött el, hogy a rám sütő nap sem emeli ki a sérüléseim apró maradványainak helyét. A hangom rendbejött és a szememből is felszívódtak a piros foltok így a nyakamon lévő halványodó ujjlenyomatokon kívül semmi jele nem volt, hogy nemrég az életemért kellett küzdenem.

Helyette viszont megmaradtak az emlékeimben a férfi haragtól izzó tekintete, ütései és hatalmas keze amely szorosan vájódik a húsomba.

Anyáék erőszakoskodtak, hogy járjak el terapeutához, hogy minden kis részleten túl tudjam magam tenni de nem akartam. Őszintén szólva a legkevésbé sem volt hozzá lelki erőm, hogy egy vad idegennek mindent felevenítsek újra és újra, mialatt ezekről beszélek órák hosszát.
A makacsságom elhitette velem, hogy képes vagyok egyedül is túljutni ezen.
Bevallom volt, hogy megbántam ezt a döntésem hiszen alig volt éjszaka, amit végig tudtam aludni anélkül, hogy ne ijednék fel levegőért kapkodva. Ezekben a percekben a félelem és kétségbeesés átvette felettem az irányítást. 

Mikor megpillantottam távolról az iskola tetejét egy hangos sóhaj szakadt fel belőlem. Legalább az anyagokról nem maradtam le Stellnek hála, hiszen napi szinten átjött azzal a céllal, hogy megbeszéljük a tanulnivalòt de igazság szerint ebből mindig az lett, hogy végig sorozatoztuk és pletykáltuk azt a pár órát majd mielőtt hazakent, lefotóztam amit a füzetbe írtak és másnap bemásoltam.

-Ha bármi van hívjál és azonnal jövök.
-mosolygott bátorítóan anya mikor kiszálltam a kocsiból. Válaszul csak bólintottam egyet majd a bejárat felé vettem az irányt, miközben a gyomrom éppen fel akart fordulni.
A tekintetem egyből megakadt egy vörös hajú lányon, aki a hatalmas ajtó előtt állt és egyik lábával várakozóan dobolt.

-Szia. -köszöntem a nem túl jó kedvében lévő barátnőmnek.

-Néhány ember anyjából nagyobb fasz jött ki, mint amekkora belement. -fújtatta idegesen.

-Mi történt? -forgattam a szemem.

-Az a bajom,hogy képtelen észrevenni.
-indultunk el a tesi öltöző felé.
-Egyszerűen átnéz rajtam.

-Mégis kicsoda? -érdeklődtem hiszen szokás szerint a történt közepébe csap és semmiféle más információt nem közöl.

-Hát Mr. White.
-hajolt közelebb annak érdekében, hogy más ne hallja. A név hallatán azonnal az felé kaptam a fejem, kigübbedt szemmel.
-Ne nézz így, amíg nem voltál itt el kellett foglalnom magam valamivel.

-De az nem az osztályfőnök elcsábításának haditervének kellett volna lennie.
-mérgelődtem.
-Amúgy hány éves is?

-28. -válaszolta alig hallhatóan.

-Az 10 év Stell. -csaptam a homlokomra.

-Ne úgy add elő, mintha papa korosztály lenne. -pöccent be.
-Egyébként ha ő is benne lenne akkor legalább kiskorú megrontása miatt már fix nem tudnák lecsukni.

-De diákjával történő szexuális kapcsolat létesítése miatt igen.
-ráztam lemondóan a fejem.

A csengő hangja szakította félbe az igen fontos beszélgetésünket, de szerencsére Stellnek sem volt kedve tornázni a nap folyamán így a lehető legnyugodtabb szívvel haladtunk el az öltöző előtt, egyenesen a terem felé.
Benyitva már a többiek háttal, sorfalat álló látványa tárult élénk de mikor meghallották a régies ajtó nyikorgó hangját, azonnal felénk fordultak. A sok tekintettől azonban eluralkodott rajtam a pánik és éreztem ahogy a pulzusom az egekbe szökik.