Save Me /BEFEJEZETT/

51.rész-Kételyek

Stell az ágyam mellett ült és magyarázott nekem de én egy szavára sem figyeltem. Összesen két szó töltötte ki a gondolataimat.

Terhes vagyok.

Hirtelen minden értelmet nyert. A rosszullétek, a hányinger, a fáradság, az étvágyam ingadozása.Mindezeket elnézve nem értem, hogy hogyan nem jöttem rá az árulkodó jelekre. Lezártam annyival, hogy a szakítás teszi ezt velem. Közben pedig valaki épp növekszik bennem. A gyermekem. Megijeszt a tény ha arra gondolok, higy terhes vagyok. Őszintén szólva rettegek a gondolatától. Évekkel később kellett volna ennek megtörténnie nem pedig most.. A gondolataim kavarogtak és az idegösszeroppanás szélén álltam.

-Jó napot. - zökkentett ki egy idősebb orvos aki az ágyam előtt állt. - Molly ha nem tévedek.-felelte mire bólintottam. - A barátnője minden iratot lediktált már ami szükséges. Gondolom már tudja a jó hírt is. - mosolyodott el, belőlem pedig kitört a sírás.

-Maga szerint ez jó hír? - kapkodtam a levegőt. - 18 éves vagyok.

-Kisasszony magunkra hagyna egy kicsit? - nézett Stellre aki kétségbeesetten figyelt engem de a végén bólintott és kiment. -Minden élet egy áldás.. - kezdett bele.

-Ha megkérhetem ne papoljon nekem erről. - csattantam fel. - 18 éves vagyok. Maga szerint mit tudnék csinálni egy gyerekkel? Nincs meg az anyagi hátterem, nincsen saját lakásom, nincsen rendes munkám az átkozott kávézón kívül és kurvára nincsen semmi tapasztalatom,hogy hogyan is neveljek fel egy gyereket. Hisz még én is az vagyok.. Hogy mondatja, hogy ez egy jó hír? Egy gyerek neveljen fel egy gyereket? - keltem ki magamból miközben könnyek patakzottak az arcomon. -Egyetemre kellene járnom és lediplomáznom..Kihasználni a maradék fiatal éveimet.. Nem pedig gyereket nevelni.Főleg nem úgy, hogy az apjával minden kapcsolatom megszakadt.

-Nyugalom Molly. - mondta az orvos mintha ez bármit is segítene. - Tudom, hogy hirtelen érte de kérem gondolja át. A gyermekvállalás senkinek sem egyszerű és figyelembevéve, hogy maga is ilyen fiatal megértem a reakcióját. Véleményem szerint fel kéne hívnia a szüleit és közösen átgondolni. Szeretné ha a gyermek édesapjával felvegyük a kapcsolatot?

-Nem. - vágtam rá. - Arra semmi szükség. Átkell gondolnom ezt az egészet..

-Rendben van. Ma ittmarad megfigyelés alatt mivel az eredményéből kiderült, hogy kissé sok alkoholt fogyasztott. Holnap visszajövök és átbeszéljük.-mondta szomorú mosollyal majd kiment.

Hangos zokogásba kezdtem és az arcom a kezembe temettem.Két vékony kart éreztem ami szorosan ölelt.

-Shh. - simogatta a hátam Stell miközben ő is velem együtt sírt.

-Nem akarom ezt Stell. - zokogtam. - Mégis mit csináljak? Nem akarok anya lenni.

-Molly..-tolt el magától. -Ne mondj butaságokat..

-Butaságokat? - csattantam fel idegesen. - 18 éves vagyok és terhes! Tudod te ez mit jelent?

-Persze, hogy tudom Molly. - állt fel és törölte le a könnyeit. -Tudom, hogy most nehéz..

-Dehogy tudod. - szólaltam meg idegesen. - Az Istenit még én is csak gyerek vagyok.. - töröltem le a könnyeim. A barátnőm aggódóan figyelt. Nekem pedig hirtelen ötletem támadt és kimondtam mielőtt átgondolhattam volna.. -Elvetetem.

-Micsoda? - képedt el majd egy lépést lépett hátra.

-Nem hagyhatom, hogy az életem véget érjen. - dadogtam. Olyan érzésem volt, mintha nem is én mondanám ezeket. A kétségbeesés és a félelem átvette a testem és az agyam felett az irányítást. - Egyetemre kell mennem és lediplomáznom majd dolgoznom.. Aztán a saját lábamra kell állnom. Elfogom vetetni. - néztem rá a barátnőmre aki úgy figyelt mintha szellemet látna.