Save Me /BEFEJEZETT/

79.

Idegesen szálltam ki Blake kocsijából a szüleim háza előtt. 2 nap telt el mióta megkérte a kezem és azóta nyaggat, hogy mondjuk el mindenkinek de őszintén szólva húztam a dolgot, ameddig csak tudtam, hiszen valami oknál fogva félek a többiek reakciójától. Leginkább apáétól...

Ennek ellenére mosolyogva léptem be a lakásba, izzadó tenyérrel. Már mindenkit idehívtunk, hogy egyszerre tudják meg és ne keljen házról házra járunk emiatt.

-Sziasztok. -szakítottunk meg az asztalnál vígan beszélgető családtagjainkat.

-Már azt hittük ide sem értek. -jegyezte meg mama.

-Tudod, hogy sosem szabadulsz tőlem. -mentem oda hozzá és egy nagy puszit nyomtam az arcára.

-Dédiii!!! -kiáltott fel Mia majd úgy elkezdett ficánkolni Blake kezében, hogy le kellett tennie. Nagy mosollyal az arcán futott ő is ide, mire mama egyszerűen félretolt engem, ezzel  lányomnak utat engedve.

-Hé. -biggyesztettem le a számat. -Ez megcsalásnak számít!

-Sajnálom Mollykám de változnak a dolgok. -vont vállat, miután az ölébe kapta Miat. -Új kedvencem lett.

-Azt látom. -nevettem fel őket nézve.

Iszonyatosan hálás voltam hiszen a lányomnak is megadatik, hogy megismeri azt a csodálatos nőt, aki az édesanyjának a menedéket jelentette.
És mostantól a lányomnak is.

-Üljetek le gyerekek. -szólt ránk anya, mire helyet foglaltunk az üres székeken.

-Mi van a szüleiddel? -suttogtam oda hajolva Blakehez.

-Pár hete ezt csinálják. -nézett ő is az irányukba.
Isabelle és Walter velünk szemben nagy beleéléssel beszélgettek. Azt is megmerném kockáztatni, hogy észre sem vették az érkezésünk. -Nem adok nekik sok időt és újra egymásra találnak.

-Édesanyádnak jót tenne szerintem. -mosolyogtam.

-Molly? -sétált be apa.
Blake ahogy meghallotta a hangját, elhúzódott tőlem és elengedte a kezem.

-Szia. -felálltam puszit adni neki miközben ő le sem vette a szemét Blakeről.

-Mire készültök? -súgta fülembe nem tetszően.

-Apa, kérlek. -néztem rá kiskutya szemmel.

Miután Katy is megérkezett, mindenki leült sütit enni, viszont Blaket elnézve kiszállhatott belőle a bátorság apa láttán.
Ők ketten egymást méregetve kanalazák magukba a desszertet.

-Hogy megy a munka? -szegezte a kérdést nekem Isabelle.

-Ne is mond. -fogtam a fejem. -A főnököm úgy érzem direkt meg akarja velem utáltatni az olvasást.

-Ennyire rossz a helyzet? -ráncolta a szemöldökét.

-Borzasztóan. -sóhajtottam. -Az összes könyv ugyan arról szól, csak máshogy vannak megfogalmazás. Így hogy lehet kritikát írni?

-Az írók nincsenek a toppon, én is észrevettem a könyveken és éppen ezért nem vettem már jó ideje egyet sem. -bólogatott helyeslően.

-Nem csodálom. Botrány amit művelnek. -forgattam a szemem.

-Katy, játszunk? -bökdöste meg Mia a húgomat jelezve, hogy unatkozik.

-Persze, gyere. Előkeresem neked Molly régi babáit és haza is viheted őket. -ragadta kézen a lányomat és már futottak is az emelet felé.

-Óvatosan lányok. -szóltam utánuk.

-Mikor tértek már végre a lényegre? -szólalt meg a semmiből mama. -Nem akarlak titeket siettetni csak szeretném tudni, hogy estig végzünk-e  mert akkor megtudnám nézni a sorozatomat. Ha nem nyögitek ki akkor az sem baj csak lelkileg felkészülök a mai adás kihagyására.