Save Me /BEFEJEZETT/

40.rész

Lesokkolódva ültünk a konyhába a levéllel a kezünkben. Linda arra kéri a lányát, hogy visszaköltözzön a 15 éve nem látott apjához és a bónusz, hogy New Yorkba.
Ami 5-6 órás repülőútat jelent...
Stellel kiskorúnk óta maximum fél órára lakunk egymástól de volt, hogy 9-10 perc alatt is megtettük ezt az utat..
Most pedig több órás utazással lesz tőlem távol.
A szívem belefájdult Linda szavaiba de megértettem.
Hisz ő csak biztosítani szeretne a lányának egy helyet, ahol biztonságban lehet. Még csak 18 éves, nem tudná magát eltartani nemhogy egy házat is mellé..

-Most mit csináljak? -tette le a papírt és sírva az asztalra borult.

-Ide is költözhetnél. -vázoltam fel egy tökéletes tervet mire a barátnőm könnyes szemekkel nézett rám.

-Más esetben megtenném. -törölte le a könnyeit.
-De anyának ez volt az utolsó kérése és bármennyire is utálom ezt, tiszteletben akarom tartani és ha nem is jön össze, legalább nem lesz lelkiismeretfurdalásom, hiszen megpróbáltam. -állt fel az asztaltól és felvette a telefonját a konyhapultról.

-Most kit hívsz? -kérdeztem.

-Azt a személyt aki 15 évig leszart. -válaszolta és a füléhez tette a készüléket.

-Szia. -köszönt a telefonba semleges hangon majd csendben maradt. Valószínűleg John beszélt majd 5 perc után le is tette a készüléket.
-Holnap költözök New Yorkba. -vonta meg a vállát és eleredtek újból a könnyei. Sietve felálltam az és szorosan magamhoz öleltem.

Este mikor bejelentettük a hírt mindenki szomorúan elbúcsúzott Stelltől majd anya olyan vacsorát hozott össze neki, hogy mindenki a végére kigombolt nadrággal és plusz 5kg-val ült a széken.
Ezután felmentünk a szobába és beszélgettünk, egyszerűen mindenről..

-Emlékszel mikor oviban megpuszilt egy fiú te pedig sírva rohantál el a bokorba? -mosolyodtam el az emlékre.

-Ohh igen. -nevetett fel. Olyan érzés volt hallani ezt, mintha évek óta nem hallottam volna már. Linda halála óta csak párszor mosolyodott el de most.. Nevetett, ami számomra az egyik legjobb érzés volt
-És vagy 1 órát könyörgött nekem az óvónő, hogy végre fejezzem be a hisztit.

Ekkor kopogtak és apa dugta be a fejét majd mintha valami szupertitkos küldetésen venne részt hátranézett, hogy van-e valaki mögötte és mikor realizálta, hogy tiszta a terep, gyorsan bebukfencezett.
Vártuk, hogy felálljon de nem tette.

-Apa? -néztem le rá.

-Mindjárt Csibém. -sóhajtott fájdalmasan.
-Csak a derekam nem olyan, mint régen.

Stellel összenéztünk majd hangosan felnevettünk. Felálltunk az ágyról és felhúztuk apát,  akinek a kezében egy üveg hideg vodka díszelgett.

-Nektek hoztam. -mondta olyan mosollyal, mint aki sikeresen elvégezte a küldetését.
-Csak az asszony meg ne tudja. -kacsintott ránk majd miután megköszöntük, kiment a szobából.

-Imádom apád. -kortyolt nagyot az üvegből.

-Stell. -vettem el tőle a piát.
-Miért mész el igazából? Mindketten tudjuk, hogy nem csak azért mert édesanyád ezt kérte.

-Nem tudom. -vette vissza az üveget majd ismét bele kortyolt.
-Bármennyire is fájdalmas kimondani azt hiszem megszeretném ismerni. 15 évig nem volt az életemben és fogalmam sincs, hogy milyen is valójában az apám. -vonta meg a vállát.
-Kíváncsi vagyok milyen az új családja és hogy megérte-e neki otthagyni minket.

-De hisz tudjuk, hogy édesanyád hagyta őt ott. -vettem vissza az alkoholt és egy nagyot kortyoltam. A tömény szesz égette a torkomat.
-Amire persze nyomós oka is volt.