Save Me /BEFEJEZETT/

69.rész-Szülinap

Kómás fejjel sétáltam az ajtóhoz reggel mivel konkrétan valami elmebeteg úgy dörömbőlt, mintha muszáj volna.

-Boldog szülinapoooot hugi. - kiabált torka szakadtából Sierra miután kinyitottam az ajtót.

-Ne nevezz már így. - sóhajtottam. -Pár perc van közöttünk.

-Az nem számít. - legyintett a szabad kezével, míg a másikban egy tortát tartott. - Akkor is én születtem előbb.

-Feladom. - dörzsöltem meg a szemem.

-Hol van a szemem fénye? - tolt arrébb, majd beengedte saját magát.

-Tudod a normális emberek ilyenkor még alszanak. - mentem utánna a konyhába. - Egyébként is mennyi az idő? - néztem fel a faliórára, ami 8:26 mutatott. - Te normális vagy?

-Ne hisztizzél már. - tette le a süteményt a pultra. - Teljesen emberi időben jöttem. Nem tehetek arról, hogy ha tehetnéd akkor egész nap csak az ágyban hemperegnél.

-Mianak most kezdődött el a téli szünet és én hülye abban reménykedtem, hogy egyetlen napom lesz mikor addig alszok amíg csak akarok. - beszéltem inkább magamnak, mint neki. - Legalább a szülinapunkra tekintettel hagytál volna egy kicsivel tovább nyugton.

-Kihalok rajtad komolyan. - sértődött be. -Nekem is szülinapom van, mintha nem tudnád és mégis az első utam hozzád vezetett. Inkább haza is megyek.. - indult el a kijárat felé.

-Akkor sajnos egyedül kell megennem ezt az Isteni finom dupla csokis-epres tortát. - vettem ki a hűtőből, amit neki csináltattam.

-Talán még egy kicsit maradok. - sétált vissza a pult elé majd csillogó szemekkel nézte a sütit.

-Nagynéniii. -rohant ki a hálószobából Mia.

-Szia szépségem. - gugolt le mellé egyből Sierra majd szorosan magához ölelte.

-Hogyhogy itt vagy? - kérdezte Mia nagy mosollyal az arcán.

-Ma van anyukáddal a szülinapunk így gondoltam meglepem. - tűrte hátra Mia haját. - De egy undok boszorkány és nem örül nekem mert felkeltettem.

-Hallak ám. -mondtam hátra sem nézve miközben a kávéfőzővel bajlódtam.

-Nem szeret korán kelni. - suttogta Mia, amit persze tisztán hallottam. Esküszöm ez a nőszemély rossz hatással van a lányomra..

-Mondtam, hogy boszorkány. -válaszolta a testvérem mire a lányom felnevetett majd lépteket hallottam a hátam mögül.

-Anya. - böködte meg a lábam.

-Az előbb még boszorkány voltam. - néztem le rá tettetett sértődéssel.

-Most nem vagy az anya. Én amúgy is inkább sárkánynak szoktalak hívni.-mosolygott rám, mintha ezzel javított volna a helyzeten. Sierra már a pult előtt ült és annyira próbálta visszafogni a nevetést, hogy egy hangos röfögés szerű hang hagyta el a száját. - De ma nem hívlak így. - folytatta Mia. - Mert ma van a szülinapod.

-Köszi kicsim, nagyon kedves tőled. - nagyon visszafogtam magam, hogy ne nevessem el magam hiszen ezt az egészet nagy mosollyal adta elő. Ezután a kezével mutogatni kezdett, hogy vegyem fel.

-Boldog szülinapot anyuci. - szólalt meg miután a kezemben volt majd adott egy nagy puszit az arcomra és átölelte a nyakam.

-Köszönöm kincsem. - adtam puszit a feje tetejére majd letettem. Ezt követően Sierrahoz is odament és őt is felköszöntötte majd rohant is a szobájába, hogy rajzoljon nekünk.