Save Me /BEFEJEZETT/

6.

Hogy miért ne igyatok meg egy egész üveg vodkát a baratnőddel?
Mert másnap minden ugyan olyan  lesz, csak mégszarabb változatban.

A fejem konkrétan szét akart robbanni és mikor már nem bírtam tovább a kínzó fájdalmat úgy döntöttem, hogy bemegyek a lakásba. Nem bizonyult a legjobb ötletnek és erre csak akkor jöttem rá mikor a létrán elkezdtem lefelé haladni. Az utolsó 4 fokot végül repülve tettem meg hiszen a szédelgés miatt nem láttam normálisan.

-Franba. - poroltam le magam miután feltápázkodtam a földről.

A házba beérve egyből a konyha felé vettem az irányt és imádkoztam, hogy a gyógyszereket még mindig az általam megszokott helyen tárolják.

-Bingo! - emeltem le a polcról úgy az Aspirint, mintha az életem megmentője lenne majd be is vettem 2 szemet.

-Szóval tegnap megint két személyes bulit tartottatok. -szólalt meg egy nagyon ismerős, kedves női hang a hátam mögül. Azonnal megfordultam és odarohantam.

-Csak a szokásos Linda. - kuncogtam Stell anyukájának ölelésébe.

-Hiányoztál nekünk. - tűrte el a hajam a fülem mögé mikor már kissé eltávolodtunk egymástól. -Te egyre szebb leszel.

-Ti is hiányoztatok nekem. Te pedig rémesen nézel ki... Meddig fogod még magadat a dupla műszakokkal kínozni? -kérdeztem számonkérőn.
Szeme alatti hatalmas karikák és feltűnő fogyása egyértelművé tették, hogy mennyire is túlvállalja önmagát.

-Pont ezekre a szép szavakra van szükségem így kora reggel. -nevetett fel, majd a kávéfőzőhöz ment és elindította azt. -Ne aggódj miattam hiszen jól vagyok, csak fáradt. - mosolygott kedvesen. -Az pedig alvással orvosolható.

-Valaki adjon egy aspirint. Ne! Inkább legyen kettő. -botladozott be Stell a hátsó ajtón.

-Nos kisasszony! - nézett rá komolyan Linda majd amint realizálta, hogy én is ott vagyok, kijavította magát. -Vagyis kisasszonyok! Értem én, hogy fiatalok vagytok még de nem szeretnék ebből rendszert. Ha még egyszer rajta kaplak titeket, hogy ilyet csináltok, nem lesz jó vége. -annyira próbált komoly maradni, hogy Stellel hiába próbáltuk, nem sokáig bírtuk visszafogni magunkat. Amint egymásra néztünk kirobbant belőlünk a nevetés.

-Szemtelen fiatalok! - forgatta a fejét rosszallóan majd indított még 2 adag kávét.

Reggeli majd egy jó nagy adag koffein után a nappaliban éppen tévét néztünk Stellel, amikor megszólalt a telefonom.

-Igen? -szóltam bele meg sem nézve, hogy ki keres.

-Molly haza tudnál jönni? -kérdezte anya tapintatosan. -Szeretnénk veled beszélni.

-Majd megyek. -válaszoltam, majd egyből bontottam a hívást.

-Máris mész? -kérdezte Stell.

-Muszáj. Beszélni akarnak velem valamiről. -színészkedtem, mintha nem tudnám a miértjét. Ha jobban belegondolok akkor nem hazudtam, csak nem mondtam el a beszélgetés témáját. -Egyébként pedig  anyukádnak ma van csak szabadnapja ezen a héten, ezért legyél vele. A többi napon úgy is én szomorítom majd az életed.

-Megcáfolnám de nem tudom. - gondolkodott el mire hozzávágtam egy párnát.

Gyors fogmosás után elköszöntem tőlük majd ahogy kiértem a házból kivettem a Stelltől csórt headsetet és elindítottam Eminem-Lose Yourself című zenéjét. Imádom ezt a férfit. Annyira jól megtudja írni a szövegeket, hogy az ember azonosulni tud vele és a fájdalommal, amit a sorok mögé rejtett. Az elmúlt éveim katasztofálisak voltak de miután rátaláltam erre a gyötrelem enyhülni kezdett. Abból a sehova nem vezető kavalkádból, ami a fejemben játszódott napi szinten kirángatott.
Elképesztő, hogy mennyit tud segíteni egy zene a te romokban heverő életeden.