Save Me /BEFEJEZETT/

29.rész

A napok gyorsan teltek...
Blake és Tyler komolyan vette amikor megkértem őket, hogy hagyjanak békén mert a hét további napján nem kerestek. De számomra így sem könnyítették meg a helyzetet. Sierra egész héten be volt zárkózva a szobájába. Bevallom őszíntèn voltak pillanatok, mikor legszívesebben bementem volna hozzá, hogy megbizonyosodjak, rendben lesz de mindig mikor rátettem a kezem a kilincsre, eszembe jutottak a mondatok amiket gondolkodás nélkül vágott a fejemhez így ez ennyiben is maradt. Utáltam, hogy minden ellenére a törődés és aggódás iránta rányomta a napomra a pecsétet.

Hétfőn semmi kedvem sem volt bemenni. Hiába olvadt el a hó, hideg volt ott kint és még Stell sem volt suliban. Az utolsó sulis hetet egyedül tölthetem..

Kiérve az ajtón mama üldögélt a teraszon Harry és Daniele társaságában.

-Jó reggelt. -köszöntek jókedvűen.

-Sziasztok. -mosolyogtam. -Tea partit tartotok és meg sem hívtok?

-Épp a reggeli sétánkat tartottuk Harryvel mikor a mamád behívott minket. -adta Daniele a választ.

-Használjátok ki, mert mama soha nem hív be senkit. - nevettem el magam. -Anyáék már elmentek?

-Igen kicsim. -válaszolt mama.

-Akkor gyalog megyek, délután találkozunk. -adtam puszit a mamának, majd megöleltem Danielet és indultam is.

A szüleim sokat dolgoznak. Egy boltunk van a belvárosban és mindketten ott vannak. Eleinte csak apa dolgozott de mikor beindult a bolt nem bírta egyedül. Azóta már az épület 3x akkora, mint volt és a vevők egyik kedvence a városban. Na meg persze az is jó, hogy ha nincsenek olyan sokan az egyikük haza tud ugrani.

Előkotortam a headsetem a táskámból majd elindítottam egy random számot a telefonomon. A kabátom zsebéből elővettem a cigim és rágyújtottam.
Arra lettem figyelmes, hogy egy fehér BMW áll meg mellettem,majd mikor lehúzta az ablakot és megláttam a barna göndör fürtöket görcsbe rándult a gyomrom.

-Elvihetem hölgyem?-kérdezte mosolyogva.

-Nem is tudom. -gondolkodtam el. -Nem szállhatok idegenek kocsijába.

-Na pattanj be. -hajolt át az anyós ülésén és nyitotta ki az ajtót Tyler.

Sokat gondolkoztam...
Nappal és éjszaka sem hagytak a gondolatok.
Tylerrel és Blakel nem jutottam egyről a kettőre hiszen egyik opció sem volt 100%-ig biztos.
Ha Tylerrel megpróbálom újra nincs garancia, hogy úgy fogom tudni szeretni, ahogy évekkel ezelőtt. Márpedig ő változott és ez az új énje nem éppenséggel megnyerő számomra.
Blakel viszont még annyi esély sem volt, mint Tylerrel. Megmondta kerek perec, hogy nem akar kapcsolatot, nekem pedig legkevésbé egy olyan kapcsolatra van szükségem, ahol csak összefeküdni járunk össze.
Így egy kérdés fogalmazódott meg bennem, ami a legésszerűbbnek látszott:

Talán Tyler megérdemel egy második esélyt?

-Bocsi a bunyó miatt. -zökkentett ki a gondolataimból.
-Könnyen elvesztem a fejem.

-Mindegy. -ültem végül be az autóba.
-Felejtsük el.

Ezután mindketten csendben maradtunk. A sulihoz érve a legtöbb szem minket vizslatott. Nem is csodálom mivel elég furán nézhetett ki a helyzet:
A fiú egy lánnyal van együtt, majd annak költözése után összejön a csaj ikrével majd a lány visszatérte után újra együtt jelennek meg.

Mit sem törődve velük vettük az irányt a terem felé. Mikor meglátták, hogy beértünk, mindenki elhallgatott.

-Ti akkor... megint? -mutogatott Conor elképedve.