Save Me /BEFEJEZETT/

12.

Magam mögött becsukva a mosdó ajtaját hallottam meg, hogy a lány akit Blake megbántott, szipog.
Istenem, hogy lehet valaki ilyen modortalan? Hiszen nem is ismerte..
Attól mert valaki kicsit kitűnik a tömegből, nem kell megbántani. Inkább örülni kéne, hogy vannak olyanok akik nem akarnak futószalagon gyártott hasonmások lenni.

-Halló. -szólaltam meg de semmi választ nem kaptam. -Figyelj, rá se hederíts. Az a gyerek egy igazi köcsög és nem érdemli meg, hogy miatta sírj. -miért nem tudtam örökölni mama beszélőkéjét? Ilyen esetekben jól jönne mert fogalmam sincs, hogy hogyan kell valakit megvígasztalni.

-Nem kell, hogy sajnálj, igaza van.
-lépett ki az egyik wc fülkéből, kisírt szemekkel. -Nem is értem miért csináltattam ilyen hajat. Az egész hülye ötlet volt. -törölte le a könnyeit.
-Istenem tényleg úgy nézek ki, mint egy bohóc. -szörnyülködött a tükörbe nézve. Odasiettem hozzá és megfogtam az egyik kezét.

-Csak mert nem úgy nézel ki mint ahogy azt mások elvárják, nem jelenti azt, hogy vagy gyönyörű. A virágok  szépek meg a karácsonyi fények is és egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Szóval hagyd el ennek a tuskónak a megjegyzését és távozz emelt fővel. Azért mert neki az unalmas lányok jönnek be, neked  meg nem kell szégyellned a kinézeted. -mosolyogtam rá bíztatóan.

-Azt hiszem igazad van. -nézett újra a tükörbe, már mosolyogva. -De a sminkem vállalhatatlan már.

-Ezért jó ha van egy felmentő sereged. -vettem elő a telefonomat.

-Hol a csudában vagy? Lekésted az első órát! -szidott Stell.

-Ne magyarázz, már bent vagyok a suliban. Viszont vészhelyzet van, gyere a lenti mosdóba és hozd a táskád is. -parancsoltam rá és bontottam a hívást.
Alig telt el 3 perc mikor Stell lihegve tört ránk.

-Mi az a vészhelyzet? -kérdezte kifáradva.

-Nos.. Kéne smink. -néztem rá őzike szemekkel.

-Most komolyan? -ámult el. -A tanár nem engedett ki az óráról táskával addig míg nem mondtam el az egész osztály előtt az okát. Én hülye meg azt hittem, hogy nagy gáz van ezért bejelentettem mindenki előtt, hogy iszonyatosan csikar a hasam és azért kell a táskám mert benne van a hasmenés elleni gyógyszerem. Tudod te milyen megalázó volt? -mesélte el felháborodottan.

-Nyugodj meg nem nekem kell, hanem neki. -mutattam Juliera, aki elmondta a nevét míg Stellre vártunk.

-Ide tényleg smink kell. -vette ki a táskájából a neszeszerét. -Egyet se félj Julie, csodát teszünk. -kacsintott rá. Mivel tudta a nevét, ezért gondolom  ismerték már egymást.

Stell seperc alatt rendbe tette őt, majd végre elhagytuk a furcsa szagú mosdót.

-Köszönöm nektek. -ölelt meg minket  majd ment is az elsősök órájára.
Új lány és ez az első napja így teljes mértékben megértem miért esett neki olyan rosszul amit Blake mondott. Nem elég szegénynek az új környezet de még bántják is.
Elsősnek lenni szívás.

-Olyan szemét ez a Blake.
-dünnyögött Stell. -Jól tetted, hogy eltörted a telefonját és inkább örülnie kéne, hogy a golyói sértetlenül megúszták.

-Mellesleg. -jutott eszembe. -Mi van azzal az elsős sráccal, akiért úgy odavoltál?

-Idő és energiapazarlás volt.. Teljesen feleslegesen borotváltam le a lábam selymesen simára. -mutatott a lábára idegesen. Mivel szoknyát viselt így tisztán láttam, hogy valóban egyetlen szőrszál sincs rajta. -A suliba beérve láttam a lépcső alatt egy sráccal csókolózni.