Save Me /BEFEJEZETT/

55.rész-Mindenem

Nem tudok sokat az anyaságról viszont merem azt mondani, hogy szerencsésnek mondhatom magam. A babám egészségesebb nem is lehetne és az éjszakákat is átalussza. Az igazság az, hogy nagyon apró de már most felfedezem benne Blake tulajdonságait. Hatalmas tengerkék szemeivel ahogy figyel és az egész napos evés és alvás kombója túlságosan rá hasonlít. Azonban ahelyett, hogy ez elszomorítana, inkább boldoggá tesz mivel a férfi akit egykor szerettem visszanéz rám, mikor a kislányomra nézek.

Rájöttem, hogy az a nap mikor az időre bíztam az érzéseim elmúlását Blake iránt, nagyon jó döntés volt. Ha teljesen nem is de sikerült túltennem magam rajta. Igazság szerint lefoglalt a terhesség és az anyaságra való felkészülés. Az utolsó hónapjaimban pedig egyszerűen megszállottja voltam a baba cuccoknak és hol anyával, hol a mamával, hol Sierrával hol pedig Eathennel mentem vásároló körútra. Igen, jól olvassátok,Eathennel. Bevallom nem szerettem volna ha tudomást szerez a terhességemről viszont saját magam buktattam le mikor egy szál topban nyitottam ajtót mikor már látszódott a hasam. Isabelle küldött vele egy kis süteményt amiért Harryvel minden héten legalább egyszer elmegyek sétálni, én pedig túlságosan otthon éreztem magam és el feledkeztem magamról ezért csak ajtót nyitottam. Emlékszem egy órán keresztül ült, csendben, maga elé bámulva a kanapén, én pedig csak idegesen járkáltam a nappaliban és mondogattam neki, hogy ne szóljon senkinek. Azóta a nap óta mellettem áll és támogat amiért nagyon hálás vagyok neki. Sokszor volt, hogy késő este beállított valami nasival arra fogva, hogy nem hagyhatja, hogy a baba éhezzen. Eathennel együtt mégeggyel több embert tudhattam magam mellett akik akkor segítettek mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Ezeknek az embereknek életem végéig hálás leszek. Mamának aki miatt a kezemben tarthatom a most megszületett kislányomat, anyának és Sierrának akik elviselték a felborult hormonháztartásom, Stellnek akit akár ha az éjszaka közepén is hívtam, egyből felvette és végigbeszélgette az egész éjszakát egyetlen rossz szó nélkül és Eathennek aki gondoskodott rólam és az akkor még nem született kisbabámról.

Megmondom őszintén volt, hogy eszembe jutott, hogy mi lenne ha Blake itt maradt volna? Együtt készültünk volna fel a szülőségre, velem lett volna a baba fejlődésénél, elkísért volna a vizsgálatokra, együtt hallgatthattuk volna minden egyes alkalommal a kisbabánk szívhangját, együtt választhatuk volna ki a baba szobájába a bútorokat és a ruháját.

Azonban bármennyire is fáj belátnom ő ezek közül egyik pillanatban sem volt velem. Konkrétan Eathen több vizsgálaton volt velem, mint a gyermekem vérszerinti apja. A kislányom már most jobban ismer egy idegen személyt, mint a saját apját. Sajnos az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha Eathen lenne Blake?
Sok vizsgálatomra velem tartott ha anya épp nem tudott eljönni, szinte az összes szabadidejét nálam töltötte és segített berendezkedni, rendbe tenni a lakást vagy éppen eljött velem vásárolni. Esztméletlenül hálás voltam a fiúnak akit pár hónapja ismertem meg,ennek ellenére viszont úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném. A hónapok teltével rájöttem, hogy ő egy valóban jó ember.Sosem éreztem mellette, hogy félnem kell, nem használt ki, nem csapott be és néhány bókon kívül semmivel nem próbálkozott pedig tisztában voltam vele, hogy tetszem neki.

Elhesegettem a gondolataim mikor meghallottam, hogy az apró kis élet a kezem között nyöszörög. Mikor lefelé fordítottam a fejem két tengerkék színű szem nézett vissza rám.

-Már alig várom a közös életünket pici lány. - adtam puszit a kislányom arcára. Az idő elteltével azonban nem csak az érzéseimet sikerült felejtenem  hanem sokminden más is változott. Először is a kávézóban ahol dolgoztam felkeresett egy könyves cég és ajánlatott tett egy nagyon jó munkalehetőséggel. Már hónapok óta figyelték a blog bejegyzéseimet és nagyon tetszettek nekik a fogalmazásaim és az érveléseim. Először 1 hónapig vettek fel részmunkaidőre, hogy meglássák hogyan alkalmazkodok és eleget tudok-e tenni a kéréseiknek.Emlékszem ebben a hónapban nem sokat aludtam és minden tőlem telhetőt beleadtam a cikkeimbe. Azóta viszont már rendes, bejelentett munkára is felvettek ezért otthonról, kényelmesen tudom végezni a munkámat, amit nem mellesleg imádok. Hiszen azt csinálhatom amit szeretek és értek. Szerencsére elég pénzt tudtam gyűjteni, hogy béreljek egy lakást a szüleim közelében. Alig várom, hogy hazavihessem a kislányom és új, közös életet kezdjünk közösen.