Save Me /BEFEJEZETT/

7.

-Ne is törődj vele. -jött ki utánam  mama, elnyomva a veszekedés hangját ami a bentről hallatszott. -Ne engedd az önérzetednek, hogy azt a bizonyos lécet lejjebb engedje. -ült le mellém a tornácon lévő padra. -Szivecském nem játszhatod el, hogy minden rendben miközben jelenleg az életedben semmi sincs úgy.

-Tudom. -töröltem le egy könnycseppet. -De mama mindig ilyen nehéz lesz? - néztem rá olyan reménykedő szemekkel, ahogy anya pár perce nézett rám a konyhába.

-Nos.. Az attól függ, hogy hogyan alakítod a sorsod. Ha például hagyod Sierrának, hogy ott bántson ahol csak tud, akkor a válaszom egy határozott igen.- nézett rám szomorúan. -A múlt ugyanaz marad akkor is ha az egész jövődet azzal töltöd, hogy mit kellett volna másképp tenned.

És íme. Az én 54 éves bölcs mamám, akinek mindig igaza van és visszatud húzni mielőtt elsüllyednék.

-Szeretlek. -bújtam a karjai közé. Kiskoromtól kezdve ez volt az én menedékem.

-Senki sem tudhatja Molly de mindig te leszel a kedvenc unokám. - suttogta a fülembe, amitől nekem minden szarság ellenére mosoly jelent meg az arcomon.

A napok gyorsan teltek és azon kaptam magam, hogy máris péntek van. Voltam anyuval és Sierrával vásárolni amin meglepődtem mivel egyetlen beszólás sem érkezett felém a nővéremtől. Még akkor sem szólt be mikor a salátám mellé nem vizet, hanem diétás kólát ittam. Hiszen többször hangot adott annak az elképzelésének, hogy az is épp olyan egészségtelen, mint a rendes változata.

Stellel is voltunk egy vásárlói körúton mert szokása szerint kinézett magának egy neon zöld pulcsit amit ha állítása szerint nem vesz meg mindjárt másnap, abba belehal és mivel csóró vagyok nem tudnám fedezni a temetését így a szemem láttára rágnák le a férgek a bőrét a csontjáról.
Amikor ezt a gondolatmenetét elkezdte inkább rábólintottam már az első 10 percben mielőtt belemenne a részletekbe és én elhánynám magam.

Végül Harryt is meglátogattam. Megkönnyebbültek amikor az orvosa elmondta, hogy jól van és azok az apró sebek is elmúltak amiket aznap szerzett. Az ájulásának az oka is kiderült a megvizsgálása után. Nem volt hajlandó egész nap egy falatot sem enni mert a feleségét várta haza. Amíg az ápoló kiment mosdóba, ő elszökött megkeresni Lucyt majd ott a bokornál valószínűleg már nem bírta tovább, ezért összeesett. Nem állt össze a kép ezért arra is rákérdeztem a dokitól, hogy ha Harry ilyen betegségben szenved akkor miért tudta nekem elmesélni a feleségének az egész halálát?!
A doktor válasza pedig az volt, hogy Harry csupán ennyit tud felidézni teljes egészében. Vannak jobb és rosszabb pillanatai is és ezzel együtt váltakoznak a beugró emlékfoszlányai. Ha látjuk rajta, hogy mosolyog akkor nem emlékszik a felesége halálára csupán keresi őt, viszont amikor morcos és lehangolt akkor mindent az utolsó pillanatig feltud idézni.
Ezzel együtt a gyászt is.
Ezért tudta nekem elmesélni aznap a fájdalmának okát.

Éreztem ahogy a fejem nyilalgatni kezd a túlzott rágódásom végett mivel az egyik pillanatban a bűntudat kapott el a hazudozásaim miatt Stell felé, a másik pillanatban pedig Harryn járt az agyam ezért úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a sorozatom és próbálok mindent kizárni. Épphogy elindítottam a Shadowhunters-t már meg is zavartak benne.

-Öltözz mert nemsokára indulunk. Kapsz 10 percet. -jött be imádott nővérkém a szobába.

-Minek? -kérdeztem a laptopom mögül.

-Mert anyáék szerint javítani kell a viszonyunkon és csak úgy engednek el a buliba, ha magammal viszlek. - igazította meg a babarózsaszínű  egyberészes szoknyáját, ami egy kicsit rövidebb volt a kelleténél.