Save Me /BEFEJEZETT/

59.rész-Cukor És Só

Eathen a tegnap történtek óta üzenetekkel bombáz, hogy mennyire sajnálja, én pedig próbálom figyelmen kívül hagyni. Blake felbukkanása bármennyire is fáj belátnom, de összezavart mindent. Nem hittem volna, hogy ennyi idő után is képes kihatással lenni az életemre.

Mia éppen kint játszott a kertben én pedig a teraszról figyeltem őt. Ő az én mindenem. Abban a tudatban éltünk eddig, hogy nem látjuk többet Blaket de így, hogy visszatért bűntudat mardosott belülről. Lehetek olyan önző, hogy a lányomat megfosszam az apjától? Megtehetem ezt? Blake engem bántott meg azzal, hogy megcsalt és lelépett, viszont Miaról semmit nem tud. Vajon másképp történtek volna a dolgok ha tudja, hogy terhes vagyok?

Mia sikolyára kaptam fel a fejem. Egy nagy doberman lihegve közeledett felé,én pedig abban a pillanatban rohanásnak indultam.

-Mia azonnal gyere ide. - kiáltottam kétségbeesetten. Egy másodperccel a kutya előtt értem oda majd felkaptam a lányom. Ijedten néztem a kutyát aki majdnem a derekamig ért. A kutya szagolgatni kezdett majd csóválta a farkát és leült elém. Aztán feltűnt valami.. A szeme alatt ott volt egy barna kis folt aminek köszönhetően egyből felismertem.

-Herceg? - kérdeztem döbbenten, mire az ugrálni kezdett.

-Anya vigyázz! - bújt belém Mia.

-Gyere kicsim, nem bánt. - tettem le óvatosan. - Herceg, okosan! - figyelmeztettem. Mia először kétkedve de megsimogatta. Herceg szimatolgatta apró kis kezét majd mikor megnyalta, Mia nevetésbe tört ki.

-Ez csikis. - mondta.

-Szia pajti. - simogattam meg én is. - Rég láttalak.

-Herceg! - hallottam meg egy ismerős hangot. Mikor felnéztem, ő már ott állt pár lépéssel arrébb. Tekintete szomorú volt, és a késztetést, hogy rákérdezzek, mi a baja, eltemettem magamba. Nem engedhetnem meg, hogy aggódjam érte. - Ne haragudj. - jött közelebb. -Mióta visszajöttünk ez a 6.alkalom,hogy elszökik otthonról és mindig ide jön. - vakarta meg a tarkóját.

-Jól megnőtt. - adtam egy puszit a buksijára.

-Anya. - nézett rám Mia. Blake arca egy pillanatra eltorzult mikor meghallotta ezt a szót. - Játszhatok vele?

-Ideje bemennünk. - válaszoltam zavartan.

-Légyszii. - hisztizett Mia.

Már éppen szóra nyitottam a szám, hogy ellenkezzek mikor Mia Blakere nézett.

-Bácsi ez a te kutyád? - mutatott Hercegre.

-Igen az enyém. -nézett nagy szemekkel Miara.

-Játszhatok vele? - kérdezte Mia mire Blake bólintott.

-Gyönyörű kislány. - szólalt meg Blake mikor Miat figyelte ahogy Herceggel játszik. A veranda lépcsőjén ültünk és onnan figyeltük őket. Próbáltam a bűntudatot elnyomni magamba de nem nagyon sikerült. - Tudtam, hogy remek anyuka leszel.

Felé kaptam a fejem, ő azonban csak kedvesen mosolygott rám.

-Sajnálom, hogy így történtek köztünk a dolgok. - mondta mélyen a szemembe nézve. - És azt is sajnálom, hogy utálnod kell amiatt, amit tettem.

-Nem utállak. - fordítottam el a fejem,Miaek irányába. - Akkor sem tudnálak, ha akarnám. Csak a sok fájdalmat utálom amit okoztál.

-Van bármi esélye, hogy megbocsáss? - kérdezte a semmiből. Újra felé fordultam és a szívem éreztem ahogy elfacsarodik  attól a fájdalomtól amit a szemében láttam.